Amikor azt olvassa az ember, hogy egy 80 éves író menekültstátuszt kér a világ másik felén, legalább egy pillanat töredékére valószínűleg összeszorul a gyomra. Számomra kétségtelenül ez egy megrázó hír és momentum, annál is inkább, hogy nemrég értekeztem arról, milyen életérzés kerülgeti azt az értelmiségi embert, aki ma Magyarországon élni, alkotni akar, milyen félelmek gyötrik és milyen bizonyosságok mentén definiálja önmagát.
Súlyos ítéletként hatnak Kertész Ákos szavai, és biztos vagyok benne, hogy első olvasatra mindenképpen gyomorszájon rúgásként érzékeli minden egészséges önértékelésű magyar ember. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy második nekifutásra a megvilágosodás erejével hat az üzenet. Még akkor is, ha a genetikusan alattvaló szóösszetétel magyartalanságától eltekintve és azzal együtt is, határozottan az elutasítás, elhatárolódás reakcióját ébreszti bennünk.
Hogy tudniillik a magyar:
mindent másra hárít, (...) mindig másra mutogat, (...) boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni.
Akárcsak Parti Nagy, Kertész Ákos is társadalomrajzot fest. Lírait és kegyetlent. Önkéntelenül adja magát a kérdés: ez az a Magyarország, ahol élnünk, halnunk kell? Ez az a Magyarország, ahol a társadalom fasizálódó, szélsőséges fele fizikai fenyegetéssel és tettlegességgel viszonyulhat egy József Attila- díjas, Kossuth-díjas, Arany János-díjas íróhoz, és mindezt a hatalom elnéző cinkossággal veszi tudomásul? Ez az a Magyarország, ahol a büdöszsidózás szinte már fel sem tűnő, a végtelenségig ismétlődő szitokszólamait a fizikai fenyegetettség emeli négyzetre?
Parti Nagy Lajos azt mondta, fél attól, hogy Orbán Viktor összeáll a nácikkal. Tessék, itt az újabb bizonyítéka annak, hogy a félelem nem alaptalan. Sőt, Nem az a baj, hogy Kertész Ákostól esetleg visszavonják kitüntetéseit, címeit, hiszen nem kérdés, hogy a kézfelemelő gépezet pillanatok alatt megsemmisíthet mindent, amit szeretne. És fogadjuk el azt is, hogy tavalyi nyílt levelével Kertész sokat tett azért, hogy a támadások kereszttüzébe kerüljön. Mert nem akart félreállni ő sem, mert az író nem engedheti meg magának, hogy félreálljon, hogy hátat fordítson. Mert az, amit mások hazaárulásnak, közösség elleni izgatásnak, rágalmazásnak és becsületsértésnek aposztrofálnak, nem más mint egy 80 éves idős ember elkeseredéssel vegyes aggodalmának hangja saját amortizálódó, tetszhalott nemzetéért. Egy baloldali értelmiségi szavai ezek, akinek műveit a világ több nyelvén olvassák, és ma is játsszák, és aki most mégis megelégelte.
És akinek talán a legfontosabb - újraolvasott nyílt leveléből ma átjövő - mondanivalója éppen egy nagyon egyértelmű üzenet a baloldalnak:
„Ami engem még érdekel, az a baloldal. (...) És engem ennek a közösségnek a folyamatos árulása érdekel, mert ha nincs ez az árulás, Fidesz sincs. Ezen a jobboldal röhög, a baloldal elereszti a füle mellett, mert pillanatnyi érdeke, hogy ne hallja meg. Amúgy persze létérdeke volna, hogy odafigyeljen, de addig ez a banda nem bír fölemelkedni, ezek is magyarok. Percemberkék.”
Kertész Ákos ezzel mindent elmondott. És meg is magyarázta, miért tart ma ott ez a diktatúra alatt öntudatlanul röfögő Magyarország, ahol. Mert van egy borzalmasan szétcsúszott, megbízhatatlan, hibát hibára halmozó baloldal. Amely szintén dagonyázik a langyos sárban. És mindeközben felnő a szélsőséges második erő, a véres habzó szájú fasiszta-náci nyúlvány, amelynek létalapját az adja, hogy ettől a másnaposan szédült baloldaltól vesz el támogatókat.
Hát ezért a szomorúan jogos megállapítás: Kertész Ákos emigrációja újabb bizonyítéka Magyarország fasizálódásának. Ahol a kultúra és közélet nagyszerű alakjainak, akik életük egész ideje alatt szolgálatott tettek Magyarország nemzetközi síkon kialakult imidzsének, 80 év után meg nem tűrt, megfélemlített civilekként kell elhagyniuk a világnak eme sarkát. Mert nálunk az írói szólásszabadság ilyen szinten van lábbal tiporva.
Szégyellem magam azok helyett, akiknek eszükbe nem jutna. Azoknak a fajmagyaroknak a helyében, akik a tőlük különböző véleményeket vallókat legszívesebben szó szerint, de verbálisan úton-útfélen karóba húzzák. Szégyellem magam Kertész Ákos döntése miatt egy ilyen Magyarországáért.
