Igen, tényleg. Nagyanyáink is úgy nőttek fel, hogy nem volt víz, áram, kacsalábon forgó angol vécé, franc se érti, mi ez a hisztéria a Martonfán létesítendő menekülttábor kapcsán. Olvasom, hogy miközben regisztrált munkanélküliek kötelezően opcionális üzemmódban hivatalosan is elkezdték bekalapálni a szerb-magyar határon augusztus végéig (becsszóra) megépülő kerítés cölöpjeit jó mélyre az anyaföldbe, egy Baranya megyei 228 fős, 5 utcás település melletti megboldogult honvédségi lőtéren az Orbán-kormány egyszer és mindenkorra pontot tesz a bevándorlási probléma befejezhetetlen mondatának végére.

Se áram, se víz, se gáz, se fedél a fej fölött, sebaj: a csillagos magyar ég és az éjszaka leple alatt újra diadalmasan pofon vágjuk a menekültek gazdasági bevándorlók nyomasztó, de politikailag kifizetődő témáját. Elvégre nem azért jöttek ide, hogy jól érezzék magukat a g*cik, naugye? Hogy senkit nem kérdeztünk meg róla? Se a zembereket, se a település vezetését? Nehogy már eme apróságon bárki is fennakadjon.

Kontextus: Martonfa független polgármesterrel-alpolgármesterrel rendelkezik, akiknek van két darab szépséghibájuk. Függetlenek, úgy értem nem Fideszesek, és alkalomadtán a Jobbikkal is szimpatizálnak. De nem úgy, csak messziről és nem hivatalosan. Martonfa konkrétan tíz éve szeretné elérni, hogy azt a 66 hektáros területet, amit most menekülttábornak szán a kormány, mezőgazdasági célra hasznosíthassák. Tavaly egy szociális szövetkezet létesült a faluban, azért, hogy saját élelmiszereket termeljenek, ezáltal minél inkább önellátóvá váljon a közösség, csökkenjen a munkanélküliség. Nos, miután Vona Gábor nemrégiben ígéretet tett arra, hogy segít közbenjárni annak érdekében, hogy a volt lőtéri terület a szociális szövetkezethez kerüljön, láss csodát: Pintér elvtársnak pont ez a terület tetszett meg visszafordíthatatlanul. Ezért ide fog épülni a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek minősített (bármit is jelentsen ez) egyik menekülttábor.

Most attól tekintsünk el egy pillanatra, ha tudunk, hogy aki a Jobbikkal fű alatt cimborál, az nem éppen a legilletékesebb hiteles véleményt mondani menekültügyben, még akkor is, ha egyébként a közvetlen érintettség okán nagyon is az. Ennél sokkal fontosabb, hogy – miként a gyűlöletkampány egésze, plakátostól, nemzeti inzultációstól – itt az újabb teljesen értelmetlen, átgondolatlan kormányzati sakk-matt lépés, ami jellemzően rengeteg pénzt fel fog emészteni, de legalább a problémát sem oldja meg. Mert még egyszer: itt nem a probléma megoldása a cél, hanem a puskaporból maximálisan kisajtolható politikai profit.

Tehát ne legyünk álszentek: nincs az az ember ma Magyarországon, aki menekülttábort szeretne a kertje vagy az ágya végébe. Sem azok között, akik az M1-en látnak menekülteket, sem azok között, akik az RTL Klubon. De. Ha véletlenül ésszerű helyre építenék a megépíteni valót, akkor mégis honnan lenne konfliktus? Hogyan lehetne nap, mint nap bebizonyítani a rettegő embereknek, micsoda veszélyes, betegségeket hordozó, az életünkre törő hordák ezek a menekültek? Persze egy ilyen tökéletesre fejlesztett gyűlöletkampány után nem kicsit megerőltető olyan szegletet találni ebben az országban, ahol tárt karokkal, derűsen várják a leendő táborlakókat.

De Martonfa nem Felcsút. A problémát pedig nem megoldani, hanem szítani kell (fotó: INNEN)

Martonfa (és Sormás) tragédiája pont erről szól: hogy a Habony Művek kifelejtette ezt az apró részletet a népszerűségi index feltornászásának mátrixából. Ezért van az is, hogy – a felismerés hevében – most oda rúgnak, ahol a legkevesebb járulékos veszteség várható. A „függetlenekbe”, az amúgy se ránk szavazókba, a kistelepülésekbe. Teljesen logikus: 200 ember felháborodása mégiscsak könnyebben kezelhető, és könnyebben elhallgattatható, mint 200 ezeré.

Úgyhogy ha már ilyen faszára sikerült ez a hónapok óta tartó hergelés, nem maradt más hátra, mint előre. Találni kellett egy helyet, ahova lehetőleg vezessen út, lehetőleg legyen állami tulajdonban, olyan emberek lakják, akik statisztikailag nem számítanak, szavazatokban nem mérhetőek. Ezért alpolgármester asszony nyílt levele ide, helyiek felháborodása oda, az ésszerű, józan ész követelményei amoda, 1000 fős tábort létesítenek ott, ahol se villany, se víz, se csatornázás, se rendőrség, se orvosi ellátás, se normális tömegközlekedés. Az rendben van, hogy nem nyaralni jönnek ide, de akkor is.

És vajon ki hiszi el, hogy most hopp hirtelen nekiállnak kiépíteni az áramhálózatot, a csatornarendszert? És ha igen, mikorra készül el? És ha elkészül véletlenül, mennyivel fog többe kerülni az ivóvíz-ellátás, csatornázás, rendfenntartás, mint egy eleve közművesített, nem összkomfortos, de tisztességes, emberhez méltó feltételeket biztosító területen? És ha Martonfa lakossága tíz éve könyörög, hogy a mezőgazdasági termelésbe bevonhassa ezt a területet, és 10 évig kitartóan szartak rájuk, akkor miért pont most, és miért így bánnak el velük? Jogos, de költői kérdések. Az egyetlen valószínűsíthető bizonyosság: miközben egy több tízezres nagyvárosban, vagy annak közelében valószínűleg fel sem tűnne egy ezres menekülttábor, Martonfán a mindennapi életvitel drasztikus felborítása „remélhető” ettől az épületesen barom intézkedéstől.

És ez itt a lényeg: a szándékosság. Keresve sem lehetett volna ennél alkalmatlanabb területet választani: nemhogy gyerekek, de felnőtt emberek „lakhatására” egyaránt. Úgyhogy ha ez esetleg nem is minősül emberiesség elleni bűncselekménynek, a menekülőktől még a vizet is sajnáló magyar állam imidzse lassan, de jó mélyen beleég a világ retinájába. Miközben a Keletiben az agresszíven, fenyegetően, magyar életekre veszélyt jelentő módon alvó migránsokat terrorizáló hazafiak jól megvédik a hazát a víz- és ételosztó nem hazafiaktól, kint a magyar ugaron elkerítik az embertelenség táborait.

Amelyeknek helyszíneit – utoljára írom le – a gyűlölet- és hisztériakeltés mátrixába csúszott hiba okán, nem véletlenül előzetes egyeztetés nélkül jelölték ki. Amellett, hogy 200 ember meg még néhány száz nem tétel, még úgy is tűnhet, hogy a helyiek a menekültek migránsoknak álcázott veszélyes bűnözők miatt készülnek beledőlni a kardjukba, és véletlenül sem e gyalázatos kormányzati-végrehajtási módszerek miatt aggódnak. Pedig de. Csak az M1 híradóján ez egyáltalán nem jön át. A gyűlöletkampány pedig tovább düböröghet. Martonfa népe, bekaphatod! Majd elfáradsz és hazamész - gondolják magukban.

Tágabb értelemben mindeközben a korábbi meggyőződésbeli, ideológiai, elvi frontok átalakulnak, nem csupán átrendezve a magyar emberek – hogy plasztikusan fogalmazzak – táborait, de egyre mélyebb árkot is ásva közöttük. És ebben az újratervezett, lassan kötelezővé avanzsáló gyűlölködésben valamennyi (nemzeti) frusztráció, sérelem, tudatlanság, gyanakvás, gyávaság, irigység felszínre jut, teret kap, és rombolásba kezd. Csak éppen a bevándorlás megoldásra váró, súlyos kérdéséről feledkezünk el. Mert a tömény puskapor csípi a szemünket, tompítja az agyunkat.

Már csak egyetlen kérdés maradt: ezek igazából kiket néznek teljesen hülyének? A menekülteket, vagy a saját polgáraikat? Nem mintha a helyzet tragikumát tekintve bármelyik válasz is megnyugtatóan kielégítő volna. És nem mintha az egyik nem lenne szomorúbb, mint a másik.

U.I. Azért remélem, hogy Martonfa Orbán Viktorral levelezgető alpolgármester asszonya vigyáz magára. Nehogy egy szép napon, szürkület után arra kocsikázzon egy osztrák nyugdíjas. És nem cinikus voltam. Véresen komolyan gondolom.