Soha nem rejtettem véka alá, hogy Lázár Arrogáns János számomra az egyik legkevésbé elviselhető arca ennek a szinte kizárólag elviselhetetlen arcokból álló magyar kormánynak. Ő nyilván szeretné azt hinni, hogy ez azért van, mert sokan másokhoz hasonlóan, nem tudok belekötni a munkájába, következésképpen a személyét tűzöm a tollam hegyére, és a vezetői vagy emberi tulajdonságai alapján akarok ítéletet hirdetni róla. Mert ennyire perverz vagyok, és jobb elfoglaltságot nem találtam magamnak. Nos, Arrogáns János elvtárs úr! Se nem görcsölök, se nem izzadok (bár a kánikula ezt erőteljesen indokolná), se nem bizonygatom, hogy ön alkalmatlan. Ezzel szemben nekem úgy tűnik, ön az, aki görcsösen izzadva bizonygatja: ön a megoldás, nem a probléma. Pedig az. Probléma. Hatalmas probléma.
Igen, elolvastam elejétől a végéig a Napi Gazdaság oldalán, szombaton megjelent Lázár-interjút. Kellően magvas, de legalább nem annyira terjedelmes, hogy 10 percet ne érne meg az életemből, és így is sokkal több minden belefért a már megszokott arcos ömlengésbe, mint gondoltam volna. Nehéz lenne ezekből a tuti megmondásokból szemezgetni, hiszen minden szavuk tömény bölcsesség, ám néhányra azért reflektálnék.
A Miniszterelnökséget vezető miniszter kikérte magának, hogy ő mégis csak hét alkalommal megválasztott, húsz éve a közügyekben flasztert koptató bátor ember, és öndefiníciója szerint Orbán Viktor számára sok ügyben nem a probléma, hanem a megoldás. Engem speciel egyáltalán nem érdekel, hogy mit gondol saját magáról, hogy Orbán Viktor mit gondol róla, viszont tényként állapítom meg, hogy még sajátjai között is széles körű ellenszenvet sikerült kivívnia magának. Lázár, saját bevallása szerint utálja a politikai képmutatást és a politikai piperkőcöket. Szereti a tiszta és egyenes beszédet, választói akaratát minden körülmények között szem előtt tartja, az általa vezetett „szuverenitásminisztérium” garantálja, hogy magyar kézbe kerül az ország, machetével esik az abszurd bürokráciának, a bevándorlást az európai baloldal Waterloo-jának tartja (bekaphatják, és visszavonulót fújhatnak ideológiailag) ellenben a súlyos helyzetben lévő kárpátaljai magyaroknak van hely Magyarországon, ha mind ide jönnek, akkor is. Mert mi nem Szíriában, Afganisztánban vagy Észak-Afrikában keressük a leendő itthoni munkavállalókat, hanem a határaink túloldalán élő magyarok között.
"Kétségtelen, soha nem szoktam félni, és azt vallom, hogy a politikában egy politikus legfontosabb fegyvere a bátorság" (fotó: tejhatalom.tumblr.com)
Sokat elárul az országot vezető Übü király szellemi állapotáról, hogy egy hozzá hasonló – a hatalmi téboly mámorában létező – felfuvalkodott hólyag képezi számára a megoldást (ha engem kérdezne, nem Habonyárpit, Lázár az elsők között lenne, akit meneszteni kellene, ha túl akarja élni – nem mintha ezt kívánnám magunknak) amely hólyag a maga rendjén azt mondta:
„Nagyon régóta, nagyon sok ügyben dolgozunk együtt Rogán Antallal, és kifejezetten nagyra becsülöm azt a képességét, hogy eligazodik a pénzügyekben. Nagyon ránk fér, hogy nemzetközi szinten is versenyképes gazdasági szakemberei és politikusai legyenek a Fidesznek. Kiváló miniszter lehetne belőle.”
Gratulálok, Jani király! Mondod ezt olyan emberről, aki a saját vagyonnyilatkozatát sem volt képes rendesen kitölteni. Rendkívüli reményekkel kecsegtető közeg az, ahol Rogán Antal pénzügyi képességei irigylésre méltóaknak számítanak. Mondanám, hogy ijesztő, de mióta Matolcsy György túl sok mindent átfogni nem képes tudatáról közelebbi információk birtokába kerültem, tulajdonképpen nem vagyok meglepve. Persze az valóban kiemelkedő képességekre vall, hogy a gyanús ingatlanügyletekben utazó Rogán Antal még mindig szabadlábon lehet, így e rendkívüli tehetség előtti szimbolikus főhajtás beszédesebb bárminél. Ilyen ember ez a Mindenre Megoldás János, értékeli a „teheccséget”.
„Az, hogy a bankszektor több mint fele nemzeti tulajdonban legyen, sorsdöntő Magyarország számára, mert ez a tétel önmagában jelentősen csökkenti a kiszolgáltatottságunkat. Ezért vásárol bankokat az állam, amelyeket egyébként privatizálni fog, hiszen a nemzeti tulajdon nem feltétlenül azonos az állami tulajdonnal. Ezért kellett továbbvinni a takarékszövetkezetek integrációját is, mert ezek együtt hatalmas nemzeti pénzügyi erőt jelentenek. (…) Már csak néhány lépés, hogy belőlük egy új magyar népbank szülessen.”
Kösz, János! Eddig is tudtuk, hogy a bürokráciával vívott sikertelen harcaitok másik oldalán a haveroknak kell átjátszani pénzügyi szektor apraját-nagyját is, ám attól, hogy hivatalosan is piros-fehér-zöld szerkóban folyik majd a nagyüzemi lopás, az sajnos számunkra továbbra is lopás marad. Az, hogy népbanknak fogjátok nevezni a Fidesz gazdasági hátországát jelentő nemzeti magyar hitelező rendszert, amely által a hozzád és Rogánhoz hasonló kiváló képességű emberek kedvezményes kamattal jutnak hitelhez állami pénzhez, amit valószínűsíthetően vissza sem kell fizetniük, mi ugyanolyan szarul érezzük magunkat. A gazdasági viszonyok ilyetén eltorzításának egyetlen üzenete van: eljön az idő, amikor a görög válság nevetséges mókának fog tűnni az itteni kő kövön nem maradó valósághoz képest. És tényleg nem azért mondom, mert utálom a pofádat, hanem mert – bár ha kinyitod a szád, egyelőre még vállalhatóbb vagy, mint Kósa Lajos – azt sem tudom elhinni neked, amit kérdezel.
Amikor azt mondod, hogy „az adóhatóság vezetőit és az államigazgatás adóügyi döntéshozóinak egy részét le kell cserélni ahhoz, hogy a kormány jól működő reformokat vezethessen be", nekem egyetlen dolog jut eszembe: nehogy már a ti elvbarátaitok helyett továbbra is Simicska sleppje fölözze le a lefölözhetőt. Valóban tarthatatlan, megértelek, János.
És amikor már azt hittem, nagyobb idiótaságok már nem fogják elhagyni a szádat, megadtad a kegyelemdöfést: a bevándorlás az európai baloldal Waterloo-ja, és immár mindenki számára világossá vált, hogy „a gazdasági bevándorlók súlyosan veszélyeztetik az európai emberek életminőségét, hiszen részesülni akarnak az itteni életszínvonalból anélkül, hogy ahhoz bármit is hozzá akarnának vagy tudnának tenni.”
Csak azért nem anyázok ezen a ponton, mert Lázárral ellentétben az öncélú, értelmetlen primitívségben nem látok lehetőséget. Ellenben az volna a kérdésem: ha ezek a rohadt gazdasági bevándorlók tényleg semmit nem képesek hozzátenni a gazdasághoz, akkor mi a tüdőért árultok nekik letelepedési kötvényt, azon kívül, hogy Rogán barátodnak milliárdos üzlet ez? És hadd kérdezzem meg, Lázár! Te konkrétan mit teszel hozzá a mi életszínvonalunkhoz? Az nem érdekel, hogy miként spekuláltál éveken át Hódmezővásárhely pénzével, hogy politikusként miként zsaroltál, fenyegettél gazdasági szereplőket, hogy bátor közszereplőként, hogyan futottál a bíróságra a becsületedet-méltóságodat megkeresni. Az viszont érdekel, hogy hogyan raktad zsebre a magyar dohánypiacot. Minő véletlen, akkor egyáltalán nem érdekelt, hogy miként semmiztél ki becsületes magyar embereket. Az sem teljesen mellékes, hogy nem piperkőc létedre hogyan rázod a rongyot a nagyvilágban, és szórod a magyar adófizetők pénzét, majd nemzetbiztonsági okokra hivatkozva, nem vagy hajlandó beszámolni arról, hogy konkrétan mi kerül egy fél vagyonba egy-egy utazásod alkalmával. Vagy beszéljünk a három számjegyű, milliárdokban mérhető autópálya építést célzó EU-támogatás visszafizetéséről, esetleg arról, hogy Brüsszel nemrégiben 700 milliárd forintnyi magyar fejlesztési forrást zárolt? Netán a Norvég Alapos 40 milliárdnyi buktáról?
Tudom, semmi közöd ezekhez, és pont ez itt a probléma. Nem a megoldás, hanem maga a probléma. Lázár János, az ostoba, kapzsi önkény testet öltött, Übüre hajazó jelképe, akiről jó okom van azt feltételezni, hogy hűtlenül kezeli azokat a pénzeket, amelyekből az ország felzárkóztatását kellene tető alá hoznia. Lázár Jánosnak semmivel nincs nagyobb hozzáadott értéke a magyar emberek életszínvonalához, mint azoknak a gazdasági bevándorlóknak nevezett menekülteknek, akiket a szájára vesz. De legalább gátlástalan és pofátlan. Az van, Jancsi, hogy a bevándorlók kérdése nem jobb-, vagy baloldali téma. Nem csúfos vereség az egyiknek, és óriási lehetőség a másiknak. Észak-Afrikából, Szíriából és Afganisztánból nézve igazi katasztrófa, Mórahalomról szemlélve pedig egy egyre súlyosabb, kezelésre (ha nem is megoldásra) számot tartó ügy. Ahelyett, hogy a férfiasságodat méregetnéd jobb- és baloldal határmezsgyéjén, cselekedni kellene, de ezt te sajnos és nyilvánvalóan nem értheted.
Nem mintha Tarlós Istvánnak igazat szeretnék adni abban (vagy bármiben), hogy ki is vagy te tulajdonképpen, de öntelt ömlengésedet végigolvasva, kénytelen vagyok megállapítani: tragédia, hogy ilyen felkapaszkodott, pökhendi fráterek ülnek tort Magyarország hullája fölött. Fölényeskedő, fenyegetőző, kioktató pártkatonák, akik felismerték, hogy a körülöttük lévők még náluk is hülyébbek.
Lázár elvtárs! Miközben gondosan előkapod a machetét, halkan elmondom azért, hogy az a kormány, amely ilyen csúfos módon áldozatul esik a bürokráciának, mint a te végtelenül káros és kínos Fidesz-kormányod, amelyben te vagy a szuverenitás kis álomszigete, az annyit is ér. Tartok tőle, hogy fölösleges Simicska parasztjait (és nem a becsületes dolgozó emberekre gondolok) saját, hűséges parasztokra lecserélni, igaz, vállalható szakember (és nem Rogán Antalra gondolok) nem fogja a nevét adni ehhez a hullámzó foshoz, amiben dagonyáztok. Pontosan a hozzád hasonló, önkritikára képtelen egyedek miatt van az, hogy gondolkodó, értelmes ember messziről elkerüli a környéketeket és sajnos a mi környékünket is. Ezért van az, hogy egyre silányabb figurákat fogtok most is kormányzati pozícióba emelni, akikkel szemben egyedüli elvárás, hogy Lázár János képére és hasonlatosságára, kellően korruptak és dögevők legyenek.
Úgyhogy engedd meg, hogy leszarjam, Orbán Viktor mit gondol arról, hogy mire vagy te megoldás. Az ország jól fel fogott érdeke szempontjából Lázár János igenis PROBLÉMA. Nemzeti probléma.
