Kimaradtam minden bizonnyal üldözendő, és feljelentésre alkalmas véleményemmel abból, hogy állást foglaljak a nemzet Rasijának legújabb politikával dehogy összefonódó viselt dolgainak pellengérre állításából. Sem nyílt levelet nem írtam neki, sem Facebook-posztban nem sajnáltam le a fél országot, amiért felvetődik benne a kérdés: vajon honnan telik Ráhelünknek arra, amire közönséges magyar embernek a büdös életben sem fog? Nem forgattam a szememet azon, hogy egy négy nyelvet beszélő, önerejéből, de főleg állami közbeszerzésekből csinos kis családi vagyonkára szert tevő miniszterelnöki sarj, hatalmas műveltségében hogyan jut el odáig, hogy J. F. Kennedy néhai amerikai államfő gondolatát sérthetetlen Édesapja saját megállapításaként akarja eladni. Hogy aztán az Elveszett Leány mítoszát meghazudtolva eltüntesse magát egy nemtelen vádakkal terhes közösségi oldalról, majd újra megjelenjen ott, és a hattyú halálának magasztosságában tetszelegve kikérje magának már megint, hogy milyen aljas lejáratási sztori ártatlan áldozata.
Nem, azt gondolom, sokkal súlyosabb dolgok történnek ebben az országban annál, hogy gátlástalanul lopó emberek irányítanak, akik utódaiknak is azt tanítják, hogy ha a lopást bekenjük az erkölcsi, keresztényi mázzal máris bocsánatos bűnnek, és magától értetődő, természetes evidenciának hat. Az én emberi szabadságjogaimat nem sérti, hogy egyeseknek van félévente 15 milliónyi önerejük, nekem meg nincs. De az én emberi szabadságjogaimat földbe tiporja, ha nem mondhatok véleményt arról, hogy ez nincs rendben esetleg, mert pert akasztanak a nyakamba, meghurcolnak, és megpróbálnak elhallgattatni.
Következésképpen súlyosnak érzem ezzel összefüggésben, és ettől teljesen függetlenül például azt, hogy ugyanilyen emberekből álló testületek - apropó közösségi oldalak - Facebook-kommentelőket jelentenek fel azért, mert véleményt formálnak egy település vezetésének hiányosságaival, elítélendő tetteivel kapcsolatban. Tata egy ilyen helye az országnak, ahol a Wágner ház önkormányzati elherdálását nehezményező poszt szerzője, a bejegyzés megosztói, terjesztői, és kommentelői ellen feljelentést tesznek.
Előrebocsátom, hogy nem ismerem behatóan a tatai viszonyokat, de első ránézésre is végigfut a hideg a hátamon, amikor a hír tartalmát feldolgozni próbálom. Nem értem ugyanis, hogy ha az elherdált vagyonnal kapcsolatos eljárás, dokumentáció nyilvános adat, és nyilvánvaló, hogy ezzel összefüggésben rossz szándékú híresztelésekről van szó, miért nem lehet kiállni és cáfolni a vádakat? Ha nem publikus adatokról van szó, akkor meg hogy jön ide a perrel való fenyegetőzés? Tulajdonképpen nincs itt kérdés: ha az ingatlan értékesítésének körülményeit tisztázó minden információt közzé tennének, akkor nem kellene bunkósbottal, kötéllel, perrel fenyegetőzni. De nyilván ez lehetetlen, mivel több sebből vérzik az ügy.
Michl József (KDNP) korunk hőse, teológus. Tata polgármestere, tagja a helyi egyházközség képviselő testületének. Nős, öt gyermek édesapja. Politikai hitvallása: „Egyszerre szolgálni Istent, hazát, böcsületet, hűséget, s csak így egyszerűen, munkával…” (fotó: Facebook)
Nem megy ez a demokráciásdi Tata városvezetésének. Úgy tenni, mintha csinálnának is valami vezetéshez hasonlót, lopni is, és arra is figyelni, hogy ne derüljön ki a lopás, hát sok ez így együtt. Ezért azt kell mondanom, hogy a konkrét tranzakció valóságtartalma, mint n-ed rangú szempont, totál irreleváns. Képzeljük el, hova jutna ez a világ, ha minden egyes nyomorult ingatlanmutyi a közre, az adófizetőkre tartozó, nyilvános adat lenne? Az egyedüli érdekes szempont éppen ezért Lázár János precedens értékű, félemlítsük meg a "szabad" vélemény-nyilvánítókat című akciójának nyomorú emléke. Most is erről van szó. Annál is inkább, hogy azóta már Orbán Viktor is egyértelműen kiadta a jelszót: nincs mit szégyellni a vagyonosodáson, de akkor tessék beleállni! És azóta beleállnak az urak. Naponta ketten-hárman beleállnak. Tata polgármestere is beleállt. Ugyanis a csahos kutyák közötti versenynek tétje van: a gazdi simogatásának feltétele a kemény beleállás.
Nincs kétségem afelől, hogy valami hatalmas disznóságra tapintottak rá a Wágner ház eladásának ügyét megszellőztetők, terjesztők, kommentelők, nehezményezők. Az önkormányzat szánalmas, és egyben vérlázító, vegzálást sejtető beleállása pedig éppen azt támasztja alá, hogy a bírálóknak valószínűleg igazuk van. Mert ebben az országban lassan már az is pert érdemlő rosszhír-keltésnek minősül, ha az ember feltesz egy kérdést, felelősségre von, és magyarázatot követel azoktól, akiket jóhiszeműen megválasztott.
Mert ebben az országban a mindennapi kormányzati gyakorlat ilyen egyszerűvé silányodott: nem válaszolni a tényállásokra, a konkrét felvetésekre, hanem arra a fránya kényes becsületünkre hivatkozva, másodlagos, jelentéktelen, vagy nem létező szempontokra hivatkozva perrel fenyegetőzni. Ide jutottunk kétharmados felhatalmazásunkban. Vagy ahogy ez más helyütt szokás (közvetlenül feljelentést megelőző lépés): XY-t a nép akaratából választották meg, a demokrácia ilyen, szabad vélemény-nyilvánítóként, kérem, próbáljon meg ezzel együtt élni. Bíráló kommentjei egyébként is törlésre kerülnek, önt, és az önhöz hasonlókat, akik kritizálni, számon kérni merészelnek, letiltjuk. Eddig sem szívesen írtam le, hogy a diktatúrák így működnek, és hogy Magyarország egy nagyon is konszolidálódó diktatúra, de most kénytelen vagyok megtenni. Mert a fenti eljárás éppen a diktatúrák egyik ismérve: vagy kussolsz, vagy azt harsogod, amit a hatalom elvár tőled, vagy feljelentünk, meghurcolunk. Más lehetőség nincs.
Nos, kereszténydemokrata hölgyeim, uraim! Szerintem a demokrácia nem ilyen. Szerintem a többség nem diktátorokat választ, nem olyan abszolút hatalomról ábrándozó embereket, akiket soha semmilyen körülmények között nem lehet kérdőre, és felelősségre vonni. De ha önök szerint igen, akkor ne aprózzák el: a peres eljárás kellemetlenségeit elkerülendő, lőjék fejbe az engedetlen gondolat- és kommentbűnözőket! Lehetőleg mindet. Az elherdált Wágner ház tövében.
Ha tetszett, amit olvastál, (az sem baj, ha nem tetszett) csatlakozz a nem oly régen indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!
