Na mire ébredek? Na mire? Hát a pénteki mantrára. Kérdezném tisztelettel miniszterelnök úr: jó volt az a sör ott Svájcban? Én úgy látom, hogy arra mindenképpen jó volt, hogy hazajöjjünk, és elmenjünk lejteni egy pávatáncot a Kossuth rádióba. Azt olvastam ma reggel a magyar sajtó internetadóban érdekelt felében - elég sok helyütt - hogy ilyen bréking, olyan internetadó eltörlés, visszavonás. Azt hiszem van itt egy kis félreértés. Ugyanis a hanyatló Svájcból vonattal, másodosztályon hazatérő Orbán Viktor miniszterelnök azt nyilatkozta ma a nemzet rádiójában, hogy ebben a formában nem lesz internetadó. Egyszerű, de nem leegyszerűsítő deduktív következtetéssel megállapítható: amit nem ebben a formában vezetnek be, azt bevezetik egy másik formában. Különben is zavar van a fejeinkben, nem értjük mi ezt a magas szintű kormányzati logikázást.

Ha annyiféle-fajta adót át lehet hárítani a szolgáltatókra, mert ez a normális, és mert mi nem vagyunk kommunisták, mi az emberekkel együtt kormányzunk, miért ne lehetne a semmit nem értés felelősségét és szégyen-gyalázatát áthárítani a zemberekre? Nem internetadó ez, dehogy. Csak mi nem értjük. És nem is érthetjük, mert már annyi minden volt: kellett a rendőrök meg katasztrófavédelemben foglalkoztatottak fizetésemelésére, aztán kellett azért, hogy mindenkihez eljusson az internet, majd az államháztartási hiány csökkentésére. Ez mától mind nem igaz! Azért kell az internetadó, mert "arról mégiscsak tudunk kell valamit, hogy az interneten keletkező hatalmas extraprofit hová lesz." (Egy gondolati felhőben azzal, hogy még egyszer mondom: nem vagyunk kommunisták.) Szóval jön a nemzeti konzultáció internetadó ügyben, hátha mi is megértjük, hogy miről van szó.

Remélem nem lesznek túl sokan, akik ezt a manővert beveszik, ám nem vagyok optimista. A híres, de leginkább hírhedt politikai érzék megint kiütközött Viktorunk száján és egész személyiségén. Misi, állj ki az ötlettel, ahányan vagytok annyiféle magyarázatot találjatok ki, hogy miért kell ez az ártalmatlan bagatell illeték, a költségvetés tervezetébe nehogy elfelejtsétek beakasztani, én majd visszajövök Svájcból, és elmagyarázom ezeknek a birkáknak, hogy nem értik ők a világot (azért köszönjük a kétharmadot) és kegyesen, nagylelkűen, barátságosan és türelemmel, a nép kérésére, atyáskodóan összevonom a szemöldökömet, és visszavonulok. Úgy értem, meghátrálást színlelek. Na, mit szóltok? Rezsicsökkentés Szilárd, te nyugodtan uszíts még egyet: mondd, hogy úgyis megunják, úgyis hazamennek. A drámai fordulat így tökéletes lesz. Most pedig oszolj!

 Ne dőljetek be a pávatáncnak, emberek! Semmiféle meghátrálásról és visszavonásról nincs itt szó! (fotó: Facebook)

Ennyi és nem több a forgatókönyv, feleim! Ilyen alpárian egyszerű. És ez a legrosszabb, ami történhetett. Olvasom ugyanis a Százezren az internetadó ellen Facebook-csoport oldalán (amelyhez egyébként közel 240 ezer ember csatlakozott!!!), hogy Orbán meghátrált, gyertek ünnepelni, emberek! És ez nekem személy szerint csalódás. Ugyanis az internetadó elleni tüntetés, megmozdulás, hosszú ideje példátlan civil megnyilvánulás nem valaminek a végét kellene, hogy jelentse, hanem valaminek a kezdetét. Ne tévesszen meg senkit: attól, hogy nem beszélünk róla, remélhetőleg ugyanannyian használunk szappant, mint internetet. Na és mi van a cafeteria-adóval, meg az összes többivel?

Attól tartok, Orbán kritikát minden körülmények között elviselni képtelen énje, amely egyébként eddig mindig győzelemre vitte, most is az ő oldalára billenti a nem létező egyensúlyokat. Ez a perverz játék, ez az alattomos pávatánc most is kormányzati sikert sejtet: bekajáljuk, megzabáljuk, megosztja a sorainkat, és vége. A nemzeti konzultáció homályos fogalma pontosan ezt a célt szolgálja: a rezsicsökkentés nyelvén beszélő, internetadót felfogni képes többség nem tudja értelmezni, végeredménye valósságát ellenőrizni pedig még annyira sem. A konzultációnál már egy elkúrt népszavazás is hitelesebb lenne, feltéve, hogy itt bárki tényszerűen kíváncsi a véleményünkre. Nyugi, Orbán Viktorról ezt nem lehet elmondani. Amúgy meg népszavazást nem lehet adóügyi kérdésekben kiírni. Akkor nemzeti konzultációt minek? Hát annak. A nemzeti szemfényvesztésnek.

Ezért mielőtt ünnepelni indulnátok, gondoljatok arra: a szart bármivé át lehet nevezni, sőt, technikai szempontból elemezgetni is lehet, de attól még ugyanaz a szar marad. Orbán időhúzásra játszik, esze ágában nincs visszavonni semmit. Az adóbevétel itt egy viszonylag aprócska, azaz részletkérdés. A cél az internetszolgáltatók állami kézbe vétele, ezáltal a tartalom ellenőrzése. (Nem tudom, olvastátok-e, hogy a kormány szerint a kormánynak kéne sajtót csinálnia, mert a sajtó erre képtelen? Akkor miről beszélünk?)

Úgyhogy vagy most elmegyünk a falig, ahogy ők is elmentek mindig a falig, vagy pedig beletörődünk abba, hogy január közepén önszántunkból, boldogan tapsolva fizetjük be nem ebben a formában, hanem egy másik formában az internetadót. Mert a nemzeti konzultációból kiderült, hogy a magyar emberek 99%-a a boldogságtól sírva bólintott rá arra, hogy a kormány árva kiskutyákra és beteg gyermekekre fordítsa az internetadóból befolyó összeget. Ne dőljetek be a pávatáncnak, emberek!

 Ha tetszett, amit olvastál, (az sem baj, ha nem tetszett) csatlakozz a nem oly régen indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!