Olvasom, hogy 2,2 milliárdért íródik a legújabb (nemzeti) testnevelési stratégia. Tudniillik ennyit nyert el a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség pályázatán a Magyar Diáksport Szövetség. Ebből indul el a „T.E.S.I. – Mindenki testnevelése” elnevezésű kiemelt projekt. Ha valaki nem tudná, a szövetséget Balogh Gábor, Orbán Viktor miniszterelnökségi sporttanácsadója vezeti. Az egyik a sok közül.
És bár egy ilyen hír hallatán a magyar ember már réges rég fel sem emeli a fejét, azért diszkréten nyújtsa fel a kezét az, aki eme összeg töredékéért ne érezné képesnek magát arra, hogy a „Testnevelés és sport” műveltségterületet érintően szakmódszertani fejlesztésekre, az országosan egységes fizikai állapot mérési-értékelési rendszer kialakítására, és a a komplex iskolai testmozgásprogramok szervezésében megálmodott diáksport önkéntes, mozgalmi fejlesztésére vonatkozóan hozzátegyen valamit. Ha nem is stratégiai mélységekben, de mondjuk józan paraszti ésszel körbejárva a kérdést.
Mint minden komoly stratégiai vállalkozás, ez is a sokrétű koncepció kidolgozói kényelmének megteremtésével, a zavartalan gondolkodáshoz elengedhetetlen infrastruktúra megalapozásával kezdődik. Ebből a sorból a kedvencem a 35 nagy teljesítményű, digitális irodai telefonra költött 3,1 millió forint. Ami nekem, stratégiai józan paraszti gondolkodásra képes emberként annyit tesz, hogy közel 90 ezret fizettek egy készülékért. Ítélje meg a nyájas olvasó, sok-e ez, vagy kevés, és egyáltalán mihez érdemes viszonyítani. Tekintettel arra, hogy a stratégia kidolgozásán nem több, nem kevesebb, mint 60 ember dolgozik, nettó rosszindulatúság volna azért elmarasztalni az MDSZ-t és Balogh Gábort, mert havi másfél milláért 7 darab autót bérelnek. Hatvan osztva héttel: több mint nyolc és fél emberre jut egy autó. A két megvásárolt KIA Ceed mellett így is hat és fél embernek kell bezsúfolódnia egy autóba ahhoz, hogy szimultán üzemmódban jól menjen a munka az ország különböző helyszínein. A 31 millióra rúgó grafikai tervezés, vagy a szerverekre, laptopokra, asztali számítógépekre és fénymásolókra költött 55 millió meg igazán nem tétel. Ami kell, az kell. Nem ez a baj.
Nem az a baj, hogy különféle stratégiai fontosságú megkerülhetetlen stratégiákra bőkezűen adakoznak Orbánék. EU-s pénzekből, közpénzekből. Az a baj, hogy lassan négy évnyi kormányzás után a Fidesz még mindig milliárdos stratégiák kidolgozásán mesterkedik, amelyek a gyakorlatba ültetéstől ugyanúgy fényévekre vannak, mint a fülkeforradalmi vállalások idején. Az a baj, hogy ennek az egész stratégiásdinak jelen esetben sincs sok köze a realitáshoz. A jóérzést, az erkölcsöt hagyjuk, ahhoz soha nem is volt. A Fidesz számára egyetlen realitás létezik: a pofátlanul és kendőzetlenül az egyik zsebből a másikba vándoroltatott pénzeké. Itt van egy újabb hangzatos, és rendkívül költséges lufi: mindannyiunk testnevelése.
Bár nem vagyok a mindenek felett álló ismerője és szakértője ennek a területnek, a józan, paraszti eszemre hagyatkozva (egyidejűleg figyelembe véve az EU-s pénzek célirányos elköltésének kötelezettségét, illetve az NFÜ támogatandó fejlesztések, beruházások kiválasztására vonatkozó korlátlanul szabad döntési jogát) mégiscsak égbekiáltónak érzem, hogy egy stratégia kidolgozására 2,2 milliárd forintot lazán odaítélnek a fiúk. Értem én, hogy Orbán körül mindenki stratégiákat tervez meg tanácsad, de felfoghatatlan, hogy de facto mit dolgozik ezért a pénzért az említett 60 szakember. Szakember? Én azt hiszem, hogy ezen a bizonyos Testnevelési Egyetemen (amelynek éves költségvetése a felét teszi ki a testnevelési stratégia kidolgozására szánt összegnek, és hol van még a gyakorlatba ültetés) lennének olyan valódi szakemberek, akik értenek is hozzá. A testneveléshez, ezer oldalas stratégiákon innen és túl. Persze nem lett volna túl jó ötlet rájuk bízni a feladatot, mert ők ennek a töredékéből tető alá hozták volna a feladványt, és nem maradt volna zsozsó. Elmutyizható, szétosztható, megfelelő zsebekbe csúsztatható.
A világért sem szeretnék a demagógia csapdájába esni, de ennyi pénzből (nem ebből, hanem ennyiből) a nemzeti testnevelés látványosabb eredményeihez rövid idő alatt sokkal közelebb kerülhettünk volna. Bár nem hiszem, hogy a stratéga urakat túlságosan zavarná a filozófálásban az a tudat, hogy megszámlálhatatlanul sok iskolában a tornatermek szerepét az osztálytermek töltik be. Még mindig. Igen nagy gátat szabva az egyenes gerinc fejlődésének, és az izomzat megfelelő erősödésének. (Persze ez csak egy banális példa, a stratégiai kényelemről jutott eszembe.)
A történet diszkréten cinikus bája mindezeken túl a kivitelező, a megbízott, a nyertes stratéga személye. Mert a papírforma szerint, a pénzt egyetlen pályázóként teljes egészében a Balogh Gábor miniszterelnöki tanácsadó elnökletével működő szövetség nyerte el. Nem valami himi-humi, ismeretlen, pártpolitikailag elkötelezetlen szakember. Hanem az az egykori öttusázó, aki Orbán egyik sportügyi tanácsadója a sok közül. Aki egyébként a kormányváltás óta fáradhatatlanul dolgozik a Miniszterelnökségen. (Valószínűleg nem az ő hibája, hogy az elmúlt három évben nem vele és eredményes munkájával volt tele a sajtó.) Aki havi bruttó 747 880 forintot kap ezért a munkáért. Akit - szerződése szerint - „a sporttal kapcsolatos koncepciók, programok” szakértői tanácsadójaként tartanak a holdudvarban, konkrétan beletartozik alapmunkakörébe a szövetségben végzett stratégiaírás is. És akkor mi van? Ugyanazért a munkáért most még a nyakába sóztak egy édes terhet: egy 2 milliárdos keretet, amelyből vígan gazdálkodhat. Vagyis ugyanazért a melóért immár kétszer jár neki az elismerés. (Hogy akkor miért kell több sportügyi tanácsadó és minisztériumi szakember, akinek a feladata reggeltől estig a különféle stratégiák kidolgozása, azt ne tőlem kérdezzék, nem tudom.)
Emellett nagyon örülök, hogy a Fidesz-KDNP kormány ennyire szívén viseli a nemzet testnevelésének kérdését. Az Orbán Viktor mániákusan imádott focijába ölt milliárdok mellett ez a 2,2 szóra sem érdemes. Bár azért érdekelne, hogy a versenysport hosszú távú eredményességét megalapozó tömegsport fejlesztése, azaz a nemzeti testnevelés mikor fog a valóságban is találkozni ezzel a kiemelt projekttel. Vagyis mikor kerül a gyakorlatba ültetés fázisába ez a minden bizonnyal nagyszerű, nem olcsó elképzelés?
Addig is pipáljuk ki a kipipálandót: a magyar kormány által eddig már számolatlanul eltapsolt milliárdok sorában ez is egy felejthető, aprócska tétel. Az államilag támogatott, intézményesített pénzlenyúlás, Fidesz által tökélyre fejlesztett n-edik változata. Amelynek viszont számtalan előnye van, próbáljunk meg örülni nekik. Legalább hatvan párthű katonának biztosít fizetést. További pénzeket tehet zsebre Balogh Gábor a munkakörében el nem végzett munkája elismeréséül. Legalább hét embernek van ingyen kocsija, tranzakciós illetéktől mentes bankszámlája. És lényegében több mint kettő milliárd forintból oszthat vissza magának a Fidesz. Pontosan annyit, amennyit nem szégyell. Akiknek meg az összes többi mellett a milliós nagyságrendű, közpénz zabáló tanácsadói szerződések, és kamu pályázatok miatt lett elegük az elmúlt nyolc évből, nyugodjanak meg: semmit nem láttak még. Holnap jön a következő. Következmények nélkül.
Nekünk meg sport és nemzeti testnevelés helyett egyelőre marad a "stratégia". Ha egy kis szerencsénk van, még bőrbe is kötik.