Orbán Viktor nem csupán a 10 fok alá esett hőmérséklet ellenszeréül szolgáló pálinkát fogyasztja ezt a megfontolt stratégiát követve, de igen hasonló módon kommunikál a magyar néppel is. Megfontolt, tervszerű adagokban mászik a bőre alá, a tenyerébe, és úgy nézi hülyének, hogy azon sem csodálkoznék, ha a végén az istenadta még hálát is érezne iránta. Hogy egyáltalán szóba állt vele.

A Blikk olvasóinak chaten, telefonon érkezett kérdéseire adott miniszterelnöki válaszokra föltétlenül aludnom kellett egyet mielőtt arra vállalkoztam, hogy megpróbáljam szavakba önteni ezzel kapcsolatos, mélyről jövő érzéseimet. Nem azért, mert Orbán mély mondanivalójának hüvelyezése emberfeletti erőfeszítéseket igényelt volna akár részemről, akár a nyájas olvasó részéről, hanem mert pont ellenkezőleg.

Nem is annyira az egy kérdezőre jutó, zavarba ejtő hazugságok érdemelnek szót, hanem a bravúros, utánozhatatlan, taníthatatlan (népi) kommunikáció. Az a mód, ahogyan a bulvárosra-celebesre-blikkesre vett figurát meglovagolva Orbán szimbolikusan egy asztalhoz ül - a köz ügyeire a miniszterelnök magánéletével azonos mértékben kíváncsi– magyar emberekkel. Amely kíváncsi magyar embereket úgy sikerült lazán félvállról vennie, és kérdéseiket félig vagy teljes egészében megkerülnie, hogy közben mindenkihez volt egy gond-bú űző kedves szava. Ha kellett, szívélyesen köszönte a kérdéseket, javaslatokat, az együttérzést, a biztatást, vagy a jókívánságokat. Esetenként sok erőt, jó egészséget, kitartást kívánt. Öngyilkossági roham ellen a helyi önkormányzat meglátogatását, éhen halás elkerülésére a közmunkát javasolta. A kérdezők külön bejáratú egyéni nyomoráról pedig saját kormányzása jobbító nagyszerűsége jutott eszébe. Emígyen:

Az államadósság csökken. A költségvetési hiány évek óta nem volt ilyen alacsony. Egyre többen dolgoznak. A közmunka kapós. Az átlagbér 220 ezer fölé ment. Rezsi megfékezve. Minimálbér 100 ezer forint közelében. Hiba lenne ha azt hinnénk minden rendben van, de legalább ekkora hiba, ha az hisszük, hogy semmi sincs rendben. Ne engedjük, hogy bebeszéljék nekünk, nincs értelme az erőfeszítéseinknek. Tisztelettel.

Meggyőződésem, hogy a stressz leküzdésére kiválóan alkalmas csülökpörkölttel és az eredményesen slankító csíkos inggel mérhető ízlésvilág, a nyájáért felelősséggel tartozó pásztor imidzs újfent sokakat lehengerelt. A Blikkből tájékozódó bulvár-Magyarország szája minden bizonnyal tátva maradt, és valószínűleg nem fogja engedni, hogy bebeszéljék neki, nincs értelme az erőfeszítéseinek. Nagy segítséget nyújthat ebben az, hogy Orbán most sem mulasztotta el a mindenki számára érthető, és közérthető, szinte kötelező népi bölcsességeket sorjázni. Sas nem kapkod legyek után. Amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten. A siker és a kudarc egyaránt arra való, hogy tanuljon belőle az ember. Aki fél, az ne menjen az erdőbe. Csata előtt sosem készülünk vereségre. Most őszintén: valaki meg tudná kérdőjelezni ezeket a hatalmas létigazságokat?

Lássuk be, Orbán Viktornak igen jól áll ez a fajta népi-paraszti-közülünk való celeb státus, és e tekintetben teljesen közömbös, hogy egyébként meglehetős nehézségeket okoz tekintélyes hasát hosszú időn keresztül behúzva tartania. Orbán ilyen értelemben uralja a bulvárt, és a Blikk által számára biztosított pódiumon, a pálinka és a csülökpörkölt között a rezsicsökkentésen, a jól, de még nem elég jól teljesítő Magyarországon át otthonosan mozogva olyat produkál, amire pillanatnyilag egyetlen magyar politikus sem képes. Komolyságot, és együttérzést mímel, miközben valamiféle bizalmas kapcsolat meglétét sejtetve a sorok között úgy röhögi pofán a vele virtuálisan szemben ülőt, hogy azt is elfelejti, mi volt a kérdése.

Orbán nem szégyelli magát a trafikmutyi miatt, sem amiatt, hogy ha lehetne kenyér is, akkor is, csak azért is miért inkább stadion, emelt fővel áll a nyugdíjasok előtt, különbséget tud tenni vendégmunkás és politikai menekült között, az orvosok, a nővérek és a pedagógusok után az idős otthonok ápolóinak és a közszolgáknak is méltányosabb elismerést ígér (nem kerül semmibe). Szemrebbenés nélkül elmagyarázza, miért lesz jó nekünk, ha saját pénzünkön levelezik velünk: mert neki fontos a személyes kapcsolattartás. Amikor felvilágosítást kérnek tőle, másról beszél. Ha szembesítik, tagad. Na és? Szereti a csülköt, a pörköltet, bratyizik a Józsi bácsikkal, megfontoltan issza a pálinkát, férjhez adja a lányát, és reggel hétkor hazamegy. Egymás után tudja tenni a dolgozni, remény, kitartás, hajrá magyarok szavakat. Mi kell még? Jó ember ez, olyan mint mi. Mer' mi is szeretjük a csülökpörköltet és Józsi bácsit.

Úgyhogy ha netán van tanulsága ennek a jól időzített, tervszerű chatelgetésnek, akkor az egyfajta magyarázat arra, hogy Viktorunk miért lesz 2018-ban is talpon reggel hét óra magasságában. Mert beszéli ezt a csekély szókincset igénylő, bulvárba fulladt, egyszerű, néphülyítésre kiválóan alkalmas nyelvet. Amelyben nincsenek ok-okozati viszonyok, nem kell megérvelni a miérteket, ki lehet térni a válaszok elől, el lehet hárítani a felelősséget. Ellenben mindezt kompenzálni lehet a lábszagú, kocsmaasztal melletti, vállveregetős haverkodással.

És hát egy olyan országban, ahol a köztudat szerint minden politikus lop, csal, hazudik, az a nyerő, aki cserében legalább olykor hajlandó gumicsizmát húzni, kiskutyát simogatni, vagy éppen poharazgatva nótázni az atyafiakkal. Aki attól sem riad vissza, hogy bulvártémát kreáljon saját családjából. És amíg ez a téma fontosabb a Blikken csámcsogó Magyarországnak, mint az, hogy mi van a mímelt, semmitmondó kormányzati együttérzés mögött, addig nincs kinek szembesítenie Orbánt saját "kommunista hazugságaival". Addig létjogosultsága van ennek a megfontolt, tervszerű néphülyítésnek.