Egy percig nem gondoltam, hogy a Budapest Pride napján, saját maga fontosságának és felelősségének (tökéletesen félreértelmezett) tudatában, a kisebbik kormánypárt csendben fog maradni esetleg. Nem, nem tudott csendben maradni. Pedig amikor határozottan állást kellett volna foglalnia, mostani ügybuzgóságától tök idegen módon, vonogatta a vállát. Mert amikor példának okáért a trafikbotrányról kérdezték a Fidesz táskahordozó kormánypartnerét, akkor az volt a szöveg, hogy a KDNP nem dohányzik, nincs véleménye az ügyről. Ma, amikor senki nem kérdezte, hogy mit gondol a Meleg Büszkeség Napjáról, de mindenképpen mondani akart valamit, lehetett volna pusztán ennyit: a KDNP nem meleg, következésképpen nem gondol semmit az eseményről. Ehhez képest...

A KDNP felhívta „az LMBTQ közösség felvonuló tagjait és szimpatizánsaikat, hogy ne provokálják a velük nem tartó embereket, családokat és közösségeket. A szexuális beállítottságra való egyéni büszkeség szabadsága nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére sem”. A KDNP továbbá elgondolkodtatónak nevezi, "milyen üzleti körök érdeke a felvonulás finanszírozása, az utazó cirkusz kellékeinek biztosítása. A Pride sajnálatosan nemcsak biznisz, hanem a politikai haszonlesők menete". A KDNP elítéli azokat a politikusokat, akik demonstratív módon, az LMBTQ közösségből várható szavazatok reményében parádéznak évi egyetlen alkalommal a fővárosban. A mai napon is minden ember őrizze és őrizhesse meg méltóságát, illetve magánéletének háboríthatatlanságát!

Mert a KDNP marhára kereszténydemokrata értékrendszere szerint magyar politikus csak azért csatlakozhat a Pride-hoz, mert szavazatokat remél ettől a gesztustól. Mert magyar politikus alapból nem lehet nyitott, elfogadó, és toleráns olyan társadalmi kérdésekben, amelyeknek hallatán a KDNP legjobb esetben is forgatja a szemét. Mert a KDNP elfogadásról és tiszteletről prédikál, miközben intoleráns módon elutasít.

Következésképpen nem azt mondta (ki a Fidesz helyett), hogy b*szki, ne dobáld tojással a „másik” embert, nem azt mondta - állítólag felelős, keresztény kormánypártként - hogy ne provokálja senki az LMBTQ közösség felvonuló tagjait és szimpatizánsaikat, mert semmi szükségünk egy, a 2008-as ocsmány incidenshez hasonló akcióra. Mert aki esetleg pont nem olyan, mint amilyen saját kétszínű erkölcseink szerint normális lenne, az önmagában provokál. Mert ez ellentmond mindenféle keresztény alapvetésnek. Nem, a KDNP ma is hű maradt ahhoz, amit 0% társadalmi támogatottság mellett képvisel: az álszent erkölcsösséghez, a fennkölt kétszínű moralizálási gyakorlathoz, amely szándékosan félremagyarázza jelen esetben éppen azt, amiről ez a happening szól. Senki nem kérte Semjénéket, hogy azonosuljanak ezzel a közösséggel, de magát a szexuális irányultságtól független egyéni szabadság tiszteletben tartójaként definiáló párt részéről hányingerkeltő ez a figyelmezető felhívás.

Leginkább azért, mert e rendkívül különlegesnek hitt, jobbos álkeresztény értékrend mögött, a sorok között,  a kirekesztés társadalmi normává válását legitimáló meggyőződés áll. És az, hogy a keresztényi szeretet nevében tulajdonképpen képtelenek vagyunk elfogadni a sajátunktól eltérő vallást, politikai ideológiát, bőrszínt, nemzetiséget, szexuális irányultságot. Annyira faszának tartjuk ezt a Pride-ot, hogy a legjobb az lenne, ha nem lenne. Elfogadjuk, támogatjuk, de elutasítjuk. Mert így az általunk elismert családmodell biztosan nem sérülne, mert ezek a rohadt buzik nem provokálnának. Mert a KDNP alapvetése ez: ha valaki nem olyan, mint mi, azzal nincs mit kezdenünk.

Nem dohányzó, nem meleg, keresztényi szeretetben élő, az asszonyverést és az egyház berkeiben burjánzó pedofíliát hallgatásukkal helyeslő uraim (akik szerint szerint a két azonos nemű ember közötti, egyébként társadalmi értelemben teljesen ártalmatlan érzelmi kapcsolat minden bizonnyal a bűn kategóriáját súrolja)! Ahelyett, hogy  a magyar családok testi-lelki épsége és fejlődése miatt aggódnának, csendben fordítsák el a fejüket. Egyszerűen csak kerüljék el az Andrássy utat. Akárcsak Orbán vagy Tarlós. Remélem elkerülték. Ennél a szemforgató erkölcsösségnél már az is jobb. Vagy ha mindenáron hozzá akarnak szólni a témához, előzőleg gondolkodjanak el rajta: ha elfogadnák a másságot, és tudomásul vennék, hogy az élet nem fehér és fekete, hanem ugyanolyan színes, mint az a bizonyos zászló, akkor ritkábban találkoznának a „másik” emberrel való szolidaritást, a „másik” ember jogaiért való kiállást megtestesítő felvonulásokkal. Amelyek a világ más részein egyébként teljesen természetesek. De mert mi nem élünk a világ más részein, jogunkban áll nem tudni ezekről, és KDNP-s büszkeségünkkel, erkölcsösségünkkel, nemzetféltésünkkel a homlokunkon ma is rettegni attól, hogy valami olyasmi történik, ami nem saját kis homogén közegünkben megszokott, és ami következésképpen fenyegeti köldöknéző, üvegbúrába zárt (ál)kereszténységünket.

Miközben  csak arról van szó, hogy az emberek a saját érdekeik miatt, vagy másokkal szolidaritást vállalva felvonulnak. Persze ott, ahol egy kétharmados kormány védelmében utcára kell vonulni, ott a KDNP zsebkormánypárt megélhetési rettegése érthető. A jó hír az, hogy talán ennek a se nem keresztényi, se nem demokrata rettegésnek is köszönhető, hogy idén több mint kétszer annyian indultak el a Budapest Pride felvonuláson mint a korábbi években, hogy 20 nagykövetség, és 400-nál több szervezet képviseltette magát az eseményen. Mert a nyitottság sokkal közelebb áll a keresztény és demokrata értékrendszerhez, mint ez az elfogadásnak álcázott, szemforgató elutasítás.