Ezt most kivételesen nem én, hanem Gyurcsány Ferenc, volt miniszterelnök, a Demokratikus Koalíció elnöke kérdezte Magyarország jelenlegi miniszterelnökétől, Nagy Imre kivégzésének évfordulóján tartott beszédében. Soha nem titkoltam, hogy fényévekre áll tőlem a Gyurcsány-féle politizálás, az őszödi hős által képviselt elvek 90%-ával semmilyen módon nem tudok azonosulni. Az, hogy most róla vagyok kénytelen beszélni csak azért van, mert a hétvége ellenzéki állásfoglalásainak vonatkozásában, kiállása sokmindent elárul arról, hogy Orbán Viktor mennyire alszik jól most, és mennyire alhat jól a választásokig.

Az Együtt 2014 kéthónapos országjárását lezáró budapesti rendezvényen tartott Bajnai Gordon-féle összegzéssel összevetve Gyurcsány emlékező beszédét, a két politikus általában vett alakítását egymás mellé helyezve egy dolgot biztosan kijelenthetünk: sokkal nagyobb a baj az ellenzéki oldalon, mint gondolnánk. Mármint mindazok, akik úgy vélik, négy év fideszes kormányzás elegendő volt ahhoz, hogy a szocialista nyolc év legsötétebb pillanatai is átértékelődjenek. 

Az a durva, hogy bár semmilyen körülmények között nem vállalnék értékközösséget Gyurcsány Ferenccel, mégis a normalitás megnyilatkozásának érzek sokmindent, amit vasárnap mondott, pl: „Nem az a magyar, aki két fröccs után el tudja énekelni a Székely Himnuszt, hanem az a magyar, aki kinyitja kezét és azt mondja, milyen jó, hogy ti mások vagytok, mert így, a sokféleségben erősek leszünk." Az a durva, hogy Gyurcsány vasárnapi beszédét hallgatva, nagyon éles fénybe került az, hogy mennyire langyos, unalmas, harmatgyenge kihívója lesz Orbánnak Bajnai Gordon. (Ha egyáltalán ő lesz. És ha nem ő lesz, akkor Mesterházy lesz, aki szintén fényévekre áll attól, hogy a birkanyájat a sötétből a világosságra vezető vezér szerepét betöltse.)

Gyurcsányt Bajnai mellé állítva: sem az előbbi, sem az útóbbi nem fogta vissza magát attól, hogy a másiknak beszóljon, hogy bírálja azt, akiről egyébiránt azt szokta mondani, elkerülhetetlen, hogy ne egy csapatban játsszon vele. Azt hiszem, az ellenzék legnagyobb gyengesége az elmúlt nyolc év mellett éppen az, amit Gyurcsány is kifejtett: mindenki csak magára gondol. Annak, akinek nincsenek jelölti aspirációi, persze könnyű ilyeneket mondani. Az ellenzék legnagyobb gyengesége az, hogy Gyurcsány Ferenc mégis megkerülhetetlen az összefogás tekintetében. A tragédia része: ez nem azért baj, mert őszödi kifakadása nagyobb bűn lenne, mint Orbán Viktor demokráciaromboló ámokfutása, hanem azért baj, mert a zemberek elmúltnyócéves emlékei sokkal élesebbek, mint azok a félelmek, amelyek mindennapjaikat meghatározzák. És ha nem határozzák még meg, majd meg fogják. Csak akkor már Orbánék újabb négy éves kormányzásra fognak készülődni.

Az a helyzet, hogy őszinte sajnálatomra Bajnai Gordon újabb kísérletet tett arra, hogy populizmusban és olcsó demagógiában lekörözze Orbánt. Nem is áll jól neki, nem is hiszi el, amit mond, halvány árnyéka csak annak a potenciális jelöltnek, aki valódi változást tudna hozni egy bezárkózó, elzárkózó, nemzeti szalaggal átkötött, kiépülőben lévő autokratikus rendszer ellenében. Az a világ, amelyről beszél, amelyben nincs őszödi beszéd, és nincs felcsúti vezér, amelyben az emberek nem dühösek és nem félnek, valószínűleg létezik, csak abban nem vagyok biztos, hogy létezik valós igény arra, hogy a jelenlegi ellenzék hozza el ezt a földi paradicsom alakú konstrukciót. A tisztesség, az igazság pont annyira esik közel és távol hozzájuk, mint a leváltani kívánt jobboldali nemzeti guru, én nem erőltetném ezeket a fogalmakat. Nem beszélve arról, hogy úgy látom, a felcsúti vezér tündérmeséi, a két fröccs után Székely Himnuszt éneklő nemzettudatból táplálkozó szabadságharcos politizálás egyelőre sikerrel felülírja a magyar választók bármilyen igényét a változásra. Különösen azért, mert a beszólogatásokon túl nincsen egy fránya közös nevező, amely Bajnaitól Mesterházyig mindenkit összekötne úgy, hogy Gyurcsány is hozzátesse a magáét. Olyan közös nevező, amely egyben szakítani tudna az elmúlt nyolc év traumájával. Én a helyetekben fiúk, nem a széles nyilvánosság előtt üzengetném a másiknak, hogy bekaphatja. Kínos, és beláthatatlan messzeségbe kerül ettől mindenféle rezsimváltás.

Úgyhogy kérdésedre válaszolva, Feri, én azt hiszem, Orbán Viktor nagyon jól alszik. Nem mintha a 2010-es kétharmad ugyanolyan megnyugtatóan állna a háta mögött, és nem mintha az eltelt évek alatt nem sikerült volna bebizonyítania: bármikor képes jobbról előzni kommunista-szocialista rezsimed gátlástalanságait. Hanem azért, mert a baloldalon nincsen egyetlen olyan jelölt sem, aki egy időben hiteles, vállalható, karakteres, kellően autoritér, rétori adottságok tekintetében Orbán szintjét legalább alulról súroló politikus, és leendő miniszterelnök-jelölt. 

Tanulság? A legelkeserítőbb tanulság az, hogy a karizma tekintetében, szónoki-vezéri képességek  vonatkozásában egyedül a lejárt szavatosságú Gyurcsány Ferenc éri fel pillanatnyilag Orbán Viktor szintjét. A jobb sorsra érdemes, technokrata profiljáról híres, ám múltjával nem kicsit hadilábon álló Bajnai Gordon pedig halvány árnyéka csupán egy olyan vezérnek, aki megmutathatná, merre is van a fény az éjszakában. 

U.I. Jól látod, Feri: Orbán megteheti, hogy szotyolát köpköd a stadionban, és ha kedve tartja a nemzet nevében köphet is a nemzetre. Amíg ti marakodtok, és egymást járatjátok le, Viktor álmát semmi nem zavarja, efelől megnyugodhatsz. Gordon: ma a szakemberek helyett a megmondóembereknek áll a zászló, de ahhoz hogy valaki ez utóbbivá váljon nem szükséges a lábszagú demagógia mocsarába süllyednie.

Ha így folytatjátok, Orbán Viktornak a következő öt évben biztosan nem lesznek rémálmai.