És igen. A belvárosi plébániatemplom nélkülem is zsúfolásig megtelt péntek délután, amikoris a Lányok és Asszonyok Orbán Viktorért gittegylet Egyesület ügybuzgó megrendelésére a miniszterelnök 50. születésnapja alkalmából mutattak be hálaadó szentmisét. Dacára annak, hogy nem foglaltam el egyetlen helyet sem, a padok, sőt a pótszékek is kevésnek bizonyultak: 6-7000 lelkes, idős és kevésbé idős hölgy áhitatos igehallgatása tartalommal töltötte meg a templom falai közé eső erkölcsi fészket. Igen, ez Magyarország 2013-ban. Ha jelen lett volna, talán még a lábnyomát is megcsókolták volna a szeretett férfiúnak ezek a nemes honleányok.

Leírtam már az esemény meghirdetésekor mit gondolok ezzel kapcsolatban a tudatos néphülyítésről, az egyház és politikum összefonódásának gusztustalanságáról, és a személyi kultusz történelmi pillanatáról, amelynek mindannyian tanúi lehetünk. Másfél hónap után, a mindent elsöprő lelkesedést elnézve azt kell mondanom: igazam volt, bár egyáltalán nem örülök neki. Az ökumenizmus egyetemes toleranciája nevében a katolikus egyház hálát adott egy református nem halandóért. Akit értelemszerűen nem Kovács Bélának, és nem is Szabó Piroskának hívnak. Félreértés ne essék: ő nem egy közönséges református keresztény, mélyen vallásos ember. Ő nem diplomás munkanélküli, nem rokkant nyugdíjas, nem egyedülálló anya, nem hajléktalan, és nem is egykori trafiktulajdonos. Ő a vezér.

A zsúfolásig megtelt templom, ahol az egy ülőhelyre jutó hálaadási kényszer pótszékekben volt kifejezhető

Igen, dübörög a személyi kultusz, amelynek dübörgését ezúttal tehát az egyház cinkos kacsintása és partnersége hozta tető alá. A Márk evangéliumából inspirálódó Osztie Zoltán plébános személye pedig a garancia volt arra, hogy az egyház erkölcsi mélyrepülésének újabb nem kívánt szobrot állítson a jelen. Amikor a vallás és a politika ilyen gyomorforgató módon kapcsolódik össze, a józan ész és a jóérzés azonnal falhoz állíttatik. Hatalmas megrökönyödésemre, a plébános Orbán Viktor jól ismert, mantrává fejlesztett Európa ellenes diskurzusát visszhangozta. A terméketlen fügefát megátkozó Jézus, aki kiűzi a templomból a pénzváltókat és árusokat, a katolikus egyház oszlopos tagja szerint Orbán Viktor maga, aki a jelenlegi európai viszonyok között prófétaként emeli fel a szavát a kereszténységért. Pedig tulajdonképpen semmi okom a naív megrökönyödésre. Osztie atya a Fidesz hivatásos seggnyalója, csak nekem valahogy nem fér a fejembe.

Plébános elvtárs! Ez akkor is arcpirító. Szégyellem magam azért, amiért ön egyáltalán nem. Bár nem vagyok katolikus, de reformátusként elítélem, mondhatni gyűlölöm a szószékről politizálás nyílt, kendőzetlen gyakorlatát, bárki is legyen az „elkövető". Szánalmasnak, de leginkább undorítónak tartom azt, hogy a sokat emlegetett egyházi erkölcs és méltóság ilyen módon borul térdre a politika erőterében.

Ezeknek a lelkes, tisztes kort megért hölgyeknek pedig mondanám, hogy boldogok a lelki szegények, vagy hogy a templomba járás pont annyira tesz kereszténnyé, mint az autoszervízbe járás autóvá, de tartok tőle, hogy fölösleges. Nem tudom Ferenc pápa mit szólna ehhez, de fogadjuk el, törődjünk bele, vagy ne törődjünk bele abba, hogy Magyarországon az egyház önzetlen hozzájárulásával épül a diktatúra. Van az a pénz, amivel ez az önzetlenség megvásárolható.

Nektek külön köszönjük, lányok, asszonyok!

fotó: www.hirek.ma