Miután a barackfa alakú nemzeti összetartozás immár bearanyozza szürke hétköznapjainkat, a kereszténydemokrata állami gondoskodás újabb gyümölcse is beért: szombaton és vasárnap országszerte több helyszínen került sor a párválasztást elősegíteni kívánó zenés-táncos népnemzeti mulatságokra. Miután felelős kormányunk ajtódísszel próbálja minél több gyermek vállalására biztatni a fiatalokat, azaz megoldani demográfiai problémáinkat, a kerítő szerepét is magára vállalta, mert azt gondolja: táncolva lehet a legjobban partnert találni. Mióta tudjuk, hogy talpaink is egymásra léphetnek...ez már nem is annyira ciki. Pedig jaj, dehogynem.

Ha nem volna annyira végtelenül szomorú ez az egész, valószínűleg kitörő örömre adna okot, és nevetgélhetnénk. Azon, hogy a Fidesz-KDNP kormány szerint komoly szakpolitikai intézkedések helyett egy táncparkett berendezésével és a táncra való felhívással szájba lehet vágni súlyos társadalmi problémákat. Azon, hogy a hatalom elefántcsonttornyában pöffeszkedők szerint nem az a baj ebben az országban, hogy a családalapítási elhatározáshoz elengedhetetlen feltételek nem adottak, hogy kiszámíthatatlan a jó magyar emberek zömének egzisztenciája, hogy nem évekre, de hetekre előre is igen nehéz tervezni. Nem hogy az Orbán Viktor-féle családmodellben, de egyedülálló üzemmódban is. Nem, szerintük csupán annyi a baj, hogy rohanó világunkban, a karrierépítés oltárán feláldozzuk a párválasztást. Na, majd most ők megmutatják, hogyan kell ezt csinálni. És megmutatták. Zoknis-szandálos nyugdíjasok, Budapest térképpel bóklászló turisták és marháskodásra vágyó fiatalok fékezett habzású érdeklődése mellett groteszk erőlködésben merült ki a 10 millió forintos költségvetésű, hiánycikként diagnosztizált rendezvény. A fővároshoz hasonlóan a vidék sem teljesített jobban.

Felháborító, hogy a szociális érzéket, a problemacentrikus stratégiai tervezést dilettáns ötletekkel, anakronisztikus és mélyen valóság- és életidegen javaslatokkal tekinti kiválthatónak a Soltész Miklós kaliberű féltehetségeket felelős funkcióba ültető és ott megtartó államvezetés. Kerényi Imrék, Fekete Györgyök, Hoffmann Rózsák, hadd ne soroljam még kik korát éljük, ahol a néphülyítés nemzeti színpadán újra meg újra rivaldafénybe kerülhet a totális alkalmatlanság.

Amelynek egyenes következménye jelen esetben, hogy az állami segédletű párválasztási akcióterv súlyosan megbukott, uraim. Sejtem, hogy ez a legkevésbé sem zavarja meg önöket felhőtlen ámokfutásukban. Azon sem csodálkoznék, ha a nemzeti színű huzattal borított gyermeknemző ágy lenne a soron következő zseniális ötletük. Amelyet követhetne az állami gyertyatartási szolgálat. Semmiképpen ne feledjék Orbán Viktor arcképét az éjjeliszekrény fölé. 

Nem akarok ötleteket adni, tudom azokban nem szenvednek hiányt. Mennyivel jobb lenne viszont tudomásul venni, hogy a magyar fiatalok szociális értelemben nem fogyatékosok, ahogyan önök képzelik igen helytelenül. A magyar fiatalok képesek megszervezni saját szabadidejüket és szórakozási lehetőségeiket is átlátják. El tudják dönteni, hogy hol,mikor és kivel táncolnak, nem kell államilag felügyelni őket. Vagyis semmi szükségük nincs Nemzeti Partnerközvetítő Hivatalra ahhoz, hogy megtalálják azt az embert, akire szükségük van. Tánccal vagy anélkül. Mondjuk ésszel fel nem foghatom, hogy ki az a lángelme aki szerint a néptánc, a balett vagy Bergendy az a műfajcsokor, amelyre manapság gerjedni szoktak a huszonévesek.

Bármennyire csodálatos, hogy ma lesz a holnap tegnapja, a demográfiai problémákat és folyamatokat állami asszisztenciával körített, kényszer ismeretségi szolgálattal megoldani nem lehet. A nevetséges tüneti kezelésnek is alkalmatlan agymenések helyett mi lenne ha a valódi probléma valódi megoldásán fáradoznának? Biztosan nem emészt fel több energiát, mint e szóban forgó nemzeti ismerkedős buli megszervezése. Amely, mint láttuk, még egy nyugdíjastalálkozó szintjét se érte el. Kínos, nagyon kínos...

Update: Soltész Miklós szerint természetesen sikeres volt a rendezvény, ha meg nem, akkor arról Bajnai és a baloldali média tehet. És ha hiszitek, ha nem, ősszel folytatják az ismerkedést. Nem, ezek soha nem adják fel.