Egyáltalán nem vagyok kíváncsi Kövér László Heti Válasznak adott interjújának március 28-án megjelenő, teljes terjedelmű változatára. Amit az előrebocsátott böfögésből tudni lehet, így is bőven elég arra, hogy Hofi egykori ténymegállapítása mellé újabb vonalat húzzak. A bölcs tekintetű humorista sajnos már nincs köztünk, de legfőbb közjogi méltóságként Kövér elvtárs ma is számolatlan bizonyítékot sorakoztat fel amellett, hogy alfelét igenis tudatosan, ösztönösen keveri össze a szájával.  

Stumpf István, politológusból lett alkotmánybíró, úgy tűnik, valóban a Fidesz árulója lett. Nem azért, mert tényleg, hanem mert ez a rendszer logikája. A dolog pofonegyszerű. Stumpf  szembepisilt a regnáló hatalom szelével, és elragadtatásában a következőt nyilatkozta: „a kétharmados kormánytöbbség túllépett bizonyos alkotmányos normákat”, illetve, hogy „demokratikus jogállamban (...) az alkotmánymódosító hatalom sem lehet korlátlan”.  Vagyis a csávó szóvá tette azt, amit a hazai tüntetéssorozat, a nemzetközi tiltakozás dacára elengedett a füle mellett a fidesznyik bagázs. Következmény: a kormánypárt elhatárolódik tőle, Kövér speciel sokkal jobban érezné magát Stumpf „önhatalmú és parttalan jogászkodása” nélkül. Mert oké, oké, hogy mi jelöltük, de sosem volt Fidesz tag. Az olyan gyengébbek kedvéért, mint én, ha jól értem, ez azt jelenti, hogy a Fidesz tagság kötelező előfeltétele az alkotmánybírói jelölésnek?

„Ki is a demokrata? Én, aki szerint a nép szabad döntésén múlik az ország iránya, aztán négy év múlva lehet korrigálni, vagy az, aki a nép iránti bizalmatlanságában egy szűk grémiumtól várja, hogy a csillagok állásából, belekből és madárcsontokból olvassa ki, hogy alkotmányosságisten mit üzen a földi halandóknak?” – teszi fel a kérdést Kövér László.

Te, b**meg, te vagy a demokrata, aki szerint az alkotmányos jogállam és a demokrácia halálát jelentené, ha az AB megsemmisíthetné az alkotmány rendelkezéseit is.

Na, ki is a demokrata?

-Aki szerint viszont nem jelenti az alkotmányos jogállam és a demokrácia halálát az alkotmánybírák jelölésének újraszabályozása, amellyel nyilvánvalóvá tettétek, hogy a törvényhozói hatalmat erre a jogállamiság szempontjából eddig tabuként kezelt legfelsőbb testületre, a „bölcsek tanácsára” is rákényszerítenétek.

-Aki szerint égbekiáltó arcátlanság, hogy valaki szakmai felelőssége és demokratikus meggyőződése okán megvétóz sarkalatos kormánydöntéseket (lásd a visszamenőleges hatályú 98%-os különadót).

-Aki szerint a demokrácia alapvetését képezi az AB jogfosztásának alaptörvénybe történő átemelése, mert így lehet és kell beletaposni igazi demokrataként a legfőbb ellensúlyként működő, hatalomkorlátozó szerepet betöltő alkotmányőrök szájába.

-Aki szerint az AB alkotmányossági ellenőrző szerepének lenullázása, a hatáskörelvonás (tartalmi tekintetben nem vizsgálhatja az alaptörvény módosításait, vagyis bármit beemelhetnek ide aktuálpolitikai érdekből, ami lényeg szerint egyébként alkotmányellenes is lehet) a közjót, és a nemzeti érdeket szolgálja.

Igen, ilyen egy vérbeli demokrata, aki – hogy egy kölcsönvett hasonlattal éljek - városi létére nem takaríthatott disznóólt, de akinek pont ezért naponta bizonyítania kell rátermettségét.

Egy országnak, amelynek ilyen elitje van - márpedig Kövér annak részeként definiálja magát, ama 8%-hoz tartozónak érzi magát, amely lehetőséget kapott, hogy a felsőoktatáson át az elit részévé váljon - nincsen szüksége selejtre: a zuhanórepüléshez ez is bőven elegendő.  Mondhatjuk, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy Kövér képtelen fékezni magát akármiről legyen szó, nem hajlandó elfogadni mások véleményét, és hogy ez nemcsak az ő szégyene, hanem azoké is, akik megválasztották. Mondhatjuk, de annyival is maradunk. Mert az alkotmány nem ehető, nem iható, és nem is megfogható kategória, ezért sikerült a magyar társadalom meghatározó többségének teljes apátiája mellett átverni a parlamenten ama bizonyos 4. módosítást.

Így nyer létjogosultságot ez az öntelt, pökhendi, cinikus politikai praxis, egy félművelt, a valóságtól mostmár totálisan elrugaszkodott, ám igen jól szervezett jobboldali nemzeti kisebbség részéről. Amely szakmai és társadalmi közmegegyezés híján önkényesen kényszeríti akaratát a politikailag inaktív, a mindennapi közélettel nem együtt élő polgárokra. Ők a nép, ők a magyar emberek. Akik nem értenek az alkotmányosság nyelvén, de akiknek nevében ki lehet kérni magatoknak, akiknek nevében jogot lehet formálni, akikkel meg lehet etetni a virágzó demokrácia maszlagát.

Stumpf Istvánnak valószínűleg ebből lett elege. Így járt. Az alkotmányosság Fidesz-istenének nyila utolérte.

U.I. Kövér elvtárs! Senkit nem vigasztal, hogy önkritikát gyakoroltál, és bevallottad, fingod nincs kik a Fidesz-székház udvarát ideiglenesen megszálló tüntetők felmenői. Ez nem gátolt meg abban, hogy ítéletet mondj fölöttük, és jól lekommunistázd őket. Mert ez a ti sekélyes politikátok lélektana: előbb rúgunk, és néha utólag gondolkodunk. Néha.

fotó: www.magyarhirlap.hu