Balog Zoltán látszólagos kopernikuszi fordulata ellenére, Szaniszló esetleges díjról való lemondása dacára, de leginkább pont ezeknek köszönhetően ebből a sztoriból kizárólag a radikálisabb hangnemet megütő jobboldal fog megerősödve kikerülni.
Nem szorul bizonyításra, hogy a Táncsics-díj körüli adok-kapok-visszaadok cirkuszt szemlélve kiderül: valóban lehet egyre mélyebbre süllyedni rangos állami díjak totális amortizációjának tekintetében. Ez viszont csak az érem (díj) egyik oldala. Azért tegyük hozzá, hogy nem sok olyan esetet láttunk, amikor az Orbán-kormány bármilyen nyomásgyakorlást figyelembe vett volna, és ennek megfelelően revideálta volna korábbi álláspontját. Látszólag ez történt. Azért ne dobjuk el az agyunkat, kezeljük helyén a kérdést: a dolog botránynak álcázott, ám nagyon is tudatos stratégia része, amelynek megvan a magához való diszkrét bája.
Amit mindenképpen érdemes megjegyezni az egészből: az azonnali reakciókat szemlélve, Szaniszló bizonyára visszaadta volna a díjat az ünnepélyes átadás másnapján, ha valóban érdemtelennek tartotta volna magát arra. Ha ez az eset fennállt volna, akkor igen nagy valószínűséggel át sem veszi. De mivel ebből semmi nem volt igaz, ma ott tartunk, hogy lassan egy hét után a nevetségesség és a szánalmasság európai dimenzióban és világviszonylatban végzetesen elszigetelő, penetráns lábszaga veszi körül újra a magyar kormányt. Kevesen gondoltuk volna, de Balog Zoltán miniszteri dilettantizmusa immár jobbról előzi a Pintér Sándorét.
Add vissza!
Balog pávatánca és egymást követő nyilatkozatai az ügyről – bocs, nem tudtam, hogy ez a tehetséges csávó ilyen rossz útra tévelyedett, de visszavenni már nem tudom az elismerést, amúgy leszarom, ha korábbi Táncsics-díjasok emiatt mondtak le önként díjukról – gyönyörű képet festenek az Orbán-rezsim módszereiről: hozz egy szélsőséges, felháborítóan botrányos döntést, hátradőlve várd a reakciókat, és ha kurvára kiakad a közvélemény, lépj egyet hátra és mondd azt, hogy valamilyen kormányzati, stratégiai kísérlet volt, de nyugi, nem kell túlreagálni.
Legyünk azért észnél mielőtt Amerika, Európa és Izrael számlájára akarnánk írni ezt az egész pálfordulást: a hazai közvélemény első megszólalásai előtt is tök világos volt, hogy kinek adják a díjat. Ha másból nem, feltűnhetett abból, hogy a javaslattevő illetékes bizottság hallani sem akart róla. Akkor is így van ez, ha az uszítás, antiszemitizmus soha semmilyen körülmények között nem lehet belügy. Ám amikor utólag az állam beismeri, hogy egy uszító, náci-rasszista eszméket médián keresztül propagáló újságírót tüntetett ki (és Balog beismerte, hogy nem ért hozzá, nem tudta, sajnálja) akkor egyetlen megoldás elfogadható: a felelős döntéshozó lemond. Na ez az, ami nem fog bekövetkezni, nyugodtan bele lehet törődni. Nem csak azért röhejes ilyesmire számítani, mert ez nem divat mifelénk, hanem mert a Fidesz-Balog-féle világnézet emígyen építkezik: "Később értesült csak azokról a kijelentéseiről – írja a miniszter –, amelyekkel nem tud azonosulni, és amelyek szemben állnak a kormány értékrendjével is." Ez nem akadály arra, hogy megállapítsa: „Rossz döntésének mégis lesznek jó következményei, hiszen azáltal, hogy néhányan visszaadják a díjat, „tisztul a Táncsics-díjasok névsora.” Tehát örüljetek, és kussoljatok is, b**meg, visszaveszem azt a fránya díjat, nem elég?
Mindezek fényében kétségtelen, hogy az Orbán kormány talán leggerinctelenebb és legostobább tagja éppen Balog Zoltán (a Hoffmann-Matolcsy párost csuklóból túlszárnyalva) de éppen ez a legnagyobb erénye, ezért kulcsfontosságú a szerepe. A Fidesz-féle politikai logika alapvetése, hogy ha lojális, és nálad ostobább emberekkel veszed körül magad, saját vezéri nagyságod rivaldafénybe kerül. A paraszt meg akármikor könnyedén feláldozható.
Ez pedig azért fontos mozzanat, mert Balog Zoltán látszólagos kopernikuszi fordulata ellenére, Szaniszló esetleges díjról való lemondása dacára, de leginkább pont ezeknek köszönhetően ebből a sztoriból kizárólag a radikálisabb hangnemet megütő jobboldal fog megerősödve kikerülni. Vona Gábor felháborodott, Izrael Állam budapesti nagykövetének címzett nyílt levele, a soha nem leszek Izrael kutyája típusú retorika bizonyára világossá teszi mindenki számára, hogy mire megy ki a játék.
Tudatos, tökéletes, precíz lépés. Ne legyünk annyira naivak, hogy tévedésnek gondoljuk. Orbán-Balog bepróbálkozott. Szüksége volt rá. Hátha sikerül jó pár elégedett mosolyba csomagolt szavazatot begyűjteni a Szaniszló Ferencek hívó szavára magához nyúló Jobbik-táborból, ahonnan egyenes az átjárás a Fidesz irányába. Hogy ezt a pirulát a hazai és nemzetközi közvélemény nem kajálta be birka módjára? Csupán a forgatókönyv része volt. Most kicsit meg kell hátrálni. Vagy legalábbis úgy kell tenni.
