Olvasom ITT meg ITT meg ITT és ITT is a hazánk külsérelmi külgazdasági és külügyminiszterének rendkívül mozgalmas utóbbi pár napjáról szóló beszámolókat. Amely pár napot hasonlóan mozgalmas napok előztek meg, midőn hazánk a teljes határzár életbe léptetésével Európa megvédésére adta a fejét. Egy egyszerű felsorolásban Horvátország, Románia, Ausztria, Németország, Franciaország és az ENSZ viszonylatában így lehetne összefoglalni a lényeget: szánalmas, hazug, szélsőséges, vad, esztelen, felháborító, megdöbbentő, elképesztő, bizarr és elfogadhatatlan. Ha esetleg valamit kihagytam, majd Szijjártó Petike nemzeti sérelmeink külügyminisztere úgyis helyreteszi a dolgokat. Nem nagyon van már élő és mozgó európai vezető, akit valamilyen formában ne ért volna utol a magyar diplomáciának nevezett permanens hisztéria.
Amivel persze nem azt akarom mondani, hogy a hisztérikus félnek ne lehetne esetleg igaza egyik vagy másik vonatkozásában ennek az ostromállapotnak. Semmiképpen nem szeretnék erőltetett felmentést keresni és találni Európa keleti és nyugati országainak helyenként teljesen rövidlátó, hazabeszélő, önző, mindenfajta európai szolidaritást nélkülöző gesztusaira, megnyilvánulásaira. Azonban Szijjártó Petike futsalos, sutyerák tempójának tudatossága mégiscsak ökölbe szorítja a kezet. Mert nyilvánvalóan lehetett volna, és még mindig lehetne okosabb, pragmatikusabb mindenki menekültáradat másik oldalán. Ám a helyzet eszkalálása senkinek nem állt annyira érdekében, mint annak a magyar kormánynak, amely kezdettől fogva zsigerből elutasította, hogy bármiben is együttműködjön, hogy megoldásra törekedjen, és ne adj isten’ ne úgy kérjen segítséget, hogy előtte-közben nem hülyéz le mindenkit.
Zárójel: Minden intellektuális erőfeszítésem dacára mai napig nem értem sem a kerítést, sem a szeptember 15-e utáni szigorítások megfontolásait. És nem értem, mi a jelentése azoknak a kijelentéseknek sem, hogy mi megvédjük Európát és a schengeni övezetet. Nem értem, hogy Európa egyre inkább elhibázottnak tűnő reakcióján túl, ki veheti komolyan ezt az európai szolidaritás ellenében felhúzott kerítést?
Mert azzal nincs gond, hogy nem óhajtunk részt venni a közös buliban, mivel egyelőre nincs is közös buli (nekünk meg amúgy sem érdekünk a közös buli), de attól még nem kellene csivavaként rárontani a dán dogra. Nem kell kikérni magunknak az általunk tudatosan teremtett, az emberiességgel köszönő viszonyban nem lévő, kizárólag a menekültek elrettentését célzó körülményekre vonatkozó kritikákat. Bármekkora bégető birka legyen valaki, azt azért nem gondolhatja komolyan, hogy a szomszédok ellenében felhúzott szögesdrót Európát védené. Ugye senki nem gondolja komolyan, hogy aki előre megfontoltan kivonja magát a közös probléma megoldása alól azért, mert nem hajlandó egyetlen menekültről sem gondoskodni, az kikérheti magának úgy, ahogy azt Petike képzeli?
Ja, hogy ha a menekültek tízezrei (akik mind nem is menekültek, csak úgy tesznek) Horvátországon vagy Szlovénián keresztül jut el az EU-ba, az azt jelenti, hogy mi egyedül, félkézzel megoldottuk a problémát? És ebben a kontextusban mennyire hiteles a horvát kormányt gyalázni hosszasan, azért, mert a horvátok most pont azt csinálták velünk, mint amit mi csináltunk az osztrákokkal egy héttel korábban?
A zárójelet már régen bezártam, amit közölni akartam az pusztán annyi, hogy normálisabb helyeken Szjjártó Petike a saját erejéből és tehetségéből még a szüleivel lakna egy 2 szobás gazdagréti panelben úgy, hogy serény árufeltöltő lenne a vasárnap zárva tartó Tescóban. És az csak egy dolog, hogy ami hetekkel ezelőtt kerítésnek indult, abból előbb-utóbb nemzeti kalitka lesz, de külsérelmeink miniszterének - akit jobbról támaszt meg bizonyos kormányszóvivő és miniszterelnöki belbiztonsági főtanácsadó - ámokfutása egyértelműen annak a jele, hogy Magyarország szisztematikusan égeti fel a kommunikációs hidakat maga körül.
Ennyit tesz a kultúra és az intellektuális képességek hiánya. Szijjártó és főnökei nem vágják, hogy a diplomácia nem sértődött óvodások játszótere, és nem véletlenül fontos minden valamirevaló állam számára, hogy megfelelően képzett emberek képviseljék külföldön. Pillanatnyilag úgy fest, hogy Magyarországnak azért van különálló külügyminiszteri tárcája, hogy egy felkapaszkodott, félművelt suttyó szabadon kurvaanyázhassa a fél világot. És itt nem arról van szó, hogy a többiek a helyzet magaslatán állnának, hiszen eléggé nyilvánvaló, hogy mindenki a saját lehetőségeihez képest próbálja inkább másokra hárítani a migrációs terheket. De ezt az útszéli tempót senki nem engedtek meg magának az elmúlt napokban.
Az úgy nem megy, Petike, hogy kikéred magadnak, hogy a horvátok ideszállítják a menedékkérőket, ti meg két hazugság között (lefegyvereztük a horvát rendőröket, ja, nem, mégsem), ugyanazzal a lendülettel rázúdítjátok őket az osztrákokra úgy, hogy előzőleg elfelejtettetek szólni nekik.
Petike (és ez Bakondira, Kovácsra, és a többiekre is érvényes)! Ha ezt így folytatjátok, ezzel a hatalmas lendülettel úgy sodródtok ki a nemzetközi kanyarban, hogy a gyoda adja a másikat. A baj az, hogy nem ti, hanem ez az egész ország, amely egyelőre még mindig elmulasztott szembeállítani benneteket azokkal a hízelgőnek egyáltalán nem nevezhető jelzőkkel, amelyekkel ti most a fél világot szapuljátok. Miszerint hazug, méltatlan, képmutató, bizarr, elfogadhatatlan, tendenciózus, ámokfutó, esztelen, megdöbbentő, elképesztő módon éltetek vissza a bizalmával. Hadd ne soroljam fel, hogy a magánnyugdíjuktól az éppen mostanában alóluk kilopott földekig mi mindenre gondolok.
Petike, a kocsmában is szájba vágnak, ha ilyen stílusban szólsz a pultnál melletted ülőhöz. Lehet, hogy nálatok úgy szokás, ha az asszony elsózza az ebédet, akkor nekiestek, de a diplomácia se nem a családi összefogás produktuma, se nem a felcsúti köpködő. Ahol nem kell okosnak lenni, elég, ha okoskodunk, és ahol úgy mutatunk erőt, hogy habzó szájjal hőzöngünk. Majd amikor valaki átfésüli a sérónkat (bár a tiedet nem kell, úgy tökéletes, ahogy van) sírva megyünk haza, hogy báncsák a magyart.
Az a helyzet, hogy ha foltokban igazatok is volt, nem kellett volna jó előre mérget venni a gyoda világsikerére, és szétkürtölni azt, mint ahogy nem lett volna szabad szándékosan generálni a feszültséget, hogy aztán – amint utóbbi napokban kifejtett fáradságos munkád is bizonyítja –, még nagyobb étvággyal lehessen köpködni a menekülteket, és a fél világot. A magyar határnál eszkalálódó helyzetet (utoljára kérdezem: mégis mire számítottatok, miután előre szóltatok, hogy mi senkit nem akarunk befogadni, fogadja be mindenki más?) rányomtátok előbb a szerbekre, mert szerintetek, ha berúgjuk a szart az ágy alá, már nem is büdös. Mekkora buli lett volna már, ha a szerbek, horvátok, szlovénok viszik el a balhét, és a menekültáradatot. Csak hát ez nem jött össze, innen a sértett rikácsolás. A forró gesztenye tovább hajítása és az egészen elképesztő kirohanások helyett a közös megoldást kellene keresni, Petike! Ahelyett, hogy potenciális szövetségesekbe, szomszédokba naponta ötször belerúgjunk. Igaz, miután a Fidesz immár hatodik éve folyamatosan másokat (értsd: hanyatló Nyugat) hibáztat mindenért, erre semmi esély nem mutatkozik. Azt gondolják, hogy mert itthon másfél millió fanatikus szavazóval a hátuk mögött úgy lopják szét ezt a szerencsétlen országot, ahogyan akarják, ez a fajta hozzáállás a világban is elmegy.
Szijjártó Petike körül sajnos nincsenek olyan fékek, és ellensúlyok, amelyek diplomáciával köszönő viszonyban nem lévő személyiségét a józanság talaján megtarthatnák. Hipnotikus rizsával és tapasztalatlansággal párosuló arroganciával felvértezve fröcsköli az említett diplomáciát minden szinten megszégyenítő fekáliát a vakvilágba. Orbán Viktor és Magyarország rikácsoló magyar hangja Európában Szijjártó Petikére korlátozódott az utóbbi napokban, és félő, hogy ennek következményei beláthatatlanok. Aki ahelyett, hogy világmegváltó, menekültválságot megállító, hungarikum számba menő stratégiánk támogatásához partnereket, szövetségeseket toborozna, hadat üzent mindenkinek, aki nem a Fidesz-kormány véleményét osztja.
Petike, sajnálom, hogy az iskolában osztálytársaid hosszú, fájdalmas éveken át hülyét csináltak belőled, de az azért durva, hogy ennyi idő után ilyen módon állsz bosszút minden elszenvedett sérelmed miatt. A nemzetközi diplomácia nyelvezete nem azonos a futball pályán megszokott anyázással. És ez azokra az esetekre is érvényes, amikor az embernek halványan igaza van. Engem nem érdekelne, hogy a kocsmában szájba vágnak, mert bunkó vagy, de még egyszer: ez nem a felcsúti köpködő, ahol azzal be lehet vágódni, hogy a fejed a főnök seggében, és a szüleid pénzelnek. De ez az ország nincs olyan helyzetben, hogy első számú diplomatája Petike legyen.
fotó: 168ora.hu
