Bár megígértem magamnak, hogy nem veszem többé a számra-billentyűzetemre a bevándorlási mizériát, és semmit, ami ezzel bármilyen módon összefügg, most mégis: 175 kilométer hosszúságban 4 méter magasba nyúlóan, kerítést emelünk a szerb-magyar határra. Nem mi, ők.

A fanyalgók, vagy kezüket dörzsölők kedvéért: sehol nem állítottam, hogy a menekült-kérdés nem egy véresen komoly probléma. Ellenben amit mindenhol, minden körülmények között elítéltem: a gazdasági bevándorlók menekültekkel való összemosása, és az erre épülő gyűlölet mesterséges szítása. A megbocsáthatatlan hisztériakeltés. Nemzeti konzultáció, gyászos plakátok, Harrach-Semjén terroristázása, Kósa-Kovács-Rogán-Szijjártó konstans csúsztatása, a folyamatos, aljas, veszélyes propaganda sulykolása. Sőt, hogy még durvább legyen: az Európai Unió külső határőrizeti ügynökségének legfrissebb adataival is tisztában vagyok, nem áll szándékomban a számszerű adatokat emocionális indíttatásból felülbírálni, vagy teljesen mellékvágányra helyezni. Abban nem én vagyok a profi, hanem. De ez most másodlagos.

Miután a nemzeti konzultáció bajnokává előlépett kormány eldöntötte, hogy így is, úgy is meg kell épülnie a nem kolbászból kerítésnek, végképp nem értem, mi értelme van ezek után még bármiféle konzultációnak. Nem mintha eddig lett volna. Pedig értem. A szemfényvesztésnek nincsen határa, és az ártatlan butaság, valamint a határok nélküli, gyomorforgató ostobaság között is van különbség, de addig jó, amíg nincs igény az igazságra. Tehát igen, íme, a hivatalos beismerés: teljesen mindegy, mit gondol a megkonzultált nép a bevándorlókról, le vannak ejtve a plakátokba ontott milliók.

És nem utolsó sorban le van sajnálva a pápa is, aki holmi nevetséges keresztényi értékekkel dobálózik, és a védelmet kereső emberek előtt ajtót bezárókért imára szólítja a híveket. Ahol a kereszténydemokráciából fonott kerítés Semjénből és Harrachból van kirakva, ott kizárólag terroristák vannak, nem védelemre szoruló nyomorultak. Ott falakat kell emelni, nem hidakat építeni. Ahol az agyakban sötétlő vasfüggönyt 25 év sem volt képes lebontani, ott csöndben tapsol az eltévelyedett nyáj, és elégedetten büfögi a sört a tévé előtt, hogy na, ugye milyen jól megvédik a seggét.

Ha viccelődésre sarkallna a téma, most azt kérdezném, hogy 175 km hosszú, 4 méter magas kerítés helyett nem inkább a magyar családokra és a születendő gyerekekre kellene költeni a pénzt, de keserédes és teljesen fölösleges lenne ez a költői érdeklődés. Azt is kérdezhetném, megvizsgálta-e valaki a nemzeti aggodalom jegyében, mennyivel fog ez több kerülni, mint a menekültek problémájának valódi kezelése, amit gondosan, előre megfontoltan kudarcra ítéltünk úgy, hogy meg sem próbáltuk?

Igen, valóban nem tiltja az Európai Unió (most milyen jó erre hivatkozni, a halálbüntetés belengetésekor, pont nem érdekelt senkit, hogy Európa mit gondol erről), valóban emeltek már az öreg kontinens és az egész világ más pontjain is falakat, kerítéseket, függönyöket. Ha egyáltalán megoldásnak lehet nevezni ezt a fáradozást, gyakorlatilag mindenhol hatástalannak bizonyult. Nem ismerek példát arra, hogy az ehhez hasonló falépítés bárhol is elérte volna valódi célját. De legalább borzasztó szarul néz ki, és bele lehet betonozni az aljas pótcselekvésekben megnyilvánuló politikai tehetetlenség/alkalmatlanság/rosszhiszeműség valamennyi elemét. És ami a legfontosabb: a beteg is megnyugszik tőle. Rövid és hosszútávon egyaránt sokba kerül, látványos, szimbolikus, értelmetlen, ráadásul kiváló csont, amin önfeledten rágódni lehet, majd az olcsó sörrel lenyomtatni. A képlet egyszerű: minden primitív, zsigerből idegengyűlölő, hiányos memóriával rendelkező, megrendült hitű szavazó maximális hatékonysággal mámoros állapotba kergethető egy 4 méter magas kerítés ígéretével. Ő a mi emberünk, és van belőle nem kevés. Aki nem emlékszik már arra, hogy attól lett európai, szabad ember, hogy országa megnyitott egy kerítést. Aki elfelejtette, hogy neki és/vagy őseinek azok ellen szorult ökölbe a keze, akik azt a rohadt kerítést felhúzták. Aki most mámoros arccal, homályos szemmel adogatja a cölöpöket a legújabb kerítéshez.

Igen, meggyőződésem, hogy Orbánnak be fog jönni ez a húzása. A keménykezű vezető, aki ezelőtt 14 évvel több millió bevándorló szükségességéről prédikált, akik nélkül nincs fenntartható gazdasági fejlődés, most jól megvédi a magyarokat pontosan ezektől az idegenektől. Itt tartunk ma. A mocskos kommunisták lebontották a vasfüggönyt, a mára nacionalista hisztériakeltőkké avanzsált egykori antikommunisták meg újra felhúzzák. Ennyiről szól a történet.

Közben meg eltelt 25 év, és semmit nem tanultunk. Nem tudom, rezsicsökkentett áramot terveznek-e a 175 kilométerbe vezetni, a közel merészkedő nőket és gyerekeket lelőni, vagy végül beérik egy 4 méter mély árok ásásával, ahova sokkal olcsóbban halomra lehet gyilkolni ezeket a gusztustalan bevándorlókat, de bárhogy is legyen – plasztikusan fogalmazva – megint elmentünk a falig. De mi nem kérdezünk, nincs társadalmi kereslet az igazságra: hogy mi fogja meggátolni a menekültet, hogy egy 500 forintos akciós fogóval átvágja a drótot? Hogy mennyi határőr kell ahhoz, hogy ez ne következzen be? És ha ennyi kell, most miért nincs annyi? Akkor áramot vezetnek bele? Ha megakadályozni úgysem lehet, akkor ebből is Mészáros és társa profitál? Egyáltalán miért kellett annyi pénzt beleölni a szemfényvesztő konzultációba, plakátolásba, amikor lehetett volna rögtön ezzel kezdeni? Mikor lesz olyan, hogy nem az uszítás, és a keményen dolgozó kisember legalantasabb ösztöneinek meglovagolása lesz a főszereplő egy összehangolt, stratégiai fontosságú kormányzati intézkedés meghozatalakor?

Kedves igaz magyar, aki most hátradőltél a fotelban, könnyes a szemed a meghatottságtól, pontosabban a körülötted szimbolikusan felszálló puskaportól, és azt hiszed, hogy immár semmi félnivalód nincs, persze eddig sem volt, mert te úgynevezett polgári értékeket valló, keresztény, vasárnap templomba járó, fehér bőrű, kellően xenofób, szolgalelkű, EU-t gyűlölő, focibarát polgár vagy! Ha azt hiszed, ez a kerítés nem az a kerítés, ez a fal nem az a fal, elmondom: igazad van. Ez az építés előtt álló kerítés sokkal undorítóbb és gyászosabb lesz, mint az, amelyet a szovjet kényszer és nemzeti paranoiánk épített, amelynek ezen az oldalán állva mi voltunk az áldozatok. Ennek a kerítésnek nincsen, nem lehet, nem lesz jó oldala, ennek bármelyik oldalán csak háborús áldozatok lesznek. Nem csak azért, mert a megkérdezésed nélkül döntöttek róla, és a beleegyezésed nélkül veszik ki a zsebedből a megépítéséhez szükséges pénzt, hanem mert megint azt akarják, hogy ne nézz oda, ne láss, ne kérdezz, ne érezd, hogy a legalantasabb ösztöneidre utaznak, mint a TV2 az Éden Hotellel. A fejedben élő és munkáló, egy kiadós gyűlölködés ígéretére azonnal működésbe lépő vasfüggönyre apellálnak, mert tudják, hogy megtehetik: az irracionális félelmeidet kihasználva riogatnak, uszítanak ingyenélő, veszélyes terroristákkal, mert működik. A vetítés, a terelés, a ködösítés. A vasfüggöny megvéd a gondolkodás igényétől.

Hiszik, és tudják, hogy a káosz és a jótékony zűrzavar közepette nem fog érdekelni, hogy az a milliárdokba kerülő fránya kerítés senkit nem gátol meg semmiben (legfeljebb hátráltat, és lelassít folyamatokat), hogy mérhetetlen sok pénzünkbe fog kerülni, és megint a kormányon lévők holdudvara profitál abból, hogy a fejedben tömény, nyomasztó sötétség honol. Mert nem önmagában a kerítés a baj, hanem az, amit szimbolizál, jelképez, sugall. És e tekintetben teljesen mindegy, hogy végül megépítik, vagy csak kommunikációs (nyájterelő) bombaként használják. 25 év alatt nem tanultunk semmit. Megérdemeljük. Most is mi adjuk a cölöpöket a kezükbe.