El tudjátok képzelni, milyen pofát vágtak ezek a hanyatló európaiak, amikor meghallották, hogy halálbüntetés? Egy velejéig korrupt országban halálbüntetésről álmodozik a miniszterelnök. Ennél jobb kombót, keresve se találni ezen az öreg, dekadens kontinensen. Ja, és ráadásul az ország felének nem is volna ellenére. Vicc ide vagy oda, ez még a magyaroktól is durva. Úgyhogy Európának Schulztól Junckerig felakadt a szeme és fel is állt a szőr a hátán Orbán Viktor félreérthetetlen büfögésén. (Igen, értettem: azt mondta, hogy napirenden kell tartani, és nem azt, hogy a május elsejei utáni kijózanodás hevében meg is szavaztatja, mintha csak az alaptörvényről lenne szó.)

Ennek ellenére a szolgálatos, ügybuzgó szócsövek siettek rögtön elmagyarázni, hogyan kell érteni a mi kedves vezetőnk, egyetlen élő istenünk, Orbán Viktor szavait, és miért van megkérdőjelezhetetlen igazság abban, amit mond. Úgyhogy mielőtt az újabb szánalmas pávatáncra rátérnék, álljon itt néhány szervilis, önálló gondolkodásra legfeljebb a színdarab kedvéért és igen ritkán hajlandó, két lábon járó arrogancia magyarázkodása:

Rogán Antal frakcióvezető: ha egy fiatal eladólányt 22 ezer forintért meggyilkolnak, az embernek automatikusan az jut eszébe, hogy az ilyen ember megérdemelné a halálbüntetést. Legitim a halálbüntetésről szóló vita, mert erről a magyar társadalomnak nem volt módja dönteni. Magyarországon ugyanis nem népszavazás, nem a parlament törölte el a halálbüntetést, hanem az Alkotmánybíróság.

Lázár János miniszterelnökségi miniszter: „Kifejezetten híve vagyok a halálbüntetésnek, ez volna az arányos, visszatartó ereje lenne.” Egyébként meg az egy dolog, miről szólnak a magasztos elvek, és egy másik, hogy mit gondolnak a magyar emberek.

Kovács Zoltán kormányszóvivő: Amikor egy brutális és értelmetlen gyilkosság után a közvéleményt foglalkoztat egy kérdés, a politikának muszáj róla beszélnie. Még akkor is, ha olyan dologról van szó, "amiről, ha úgy tetszik, a jogszabályok, írott és íratlan szabályok alapján sokan azt mondják, hogy nem szabad beszélni”. Kovács Zoltán érdekesnek nevezte, hogy már arról is vita van Magyarországon és külföldön is, egyáltalán szabad-e szóba hozni a halálbüntetést.

Világos, nem? Miközben Európa vérben forgó szemekkel megüzente, hogy márpedig harc lesz, és egyáltalán nem fogják az Európai Unió pénzéből finanszírozni a királyi várba tervezett akasztófákat, ezek testületileg arról beszélnek, hogy a halálbüntetés témája kizárólag a magyar emberek miatt került terítékre. Miután Európa ellentmondást nem tűrően világossá tette, hogy halálkomoly (!) kérdésekkel nem viccelődünk, Orbán és a slepp úgy állítják be a sztorit, mintha a nép akarata, ki nem mondott sóhaja lett volna, hogy egy gyalázatos gyilkosság másnapján a keményen dolgozó János bácsi elkezd a halálbüntetésről álmodozni, és nincs mit tenni alapon, miatta, muszáj beszélni kell róla.

Ő az, ők azok, aki(k) miatt lassan kuriózumként számon tartható majmokként tekint ránk Európa (fotó: Innen)

Az aljasság legmélyebb bugyra, a politikai prostitúció legmagasabb csúcsa ez: tudatosan szembemenni Brüsszellel csak azért, hogy a hazai szélsőjobb kottájából játszva mentsük, ami még menthető, majd a népet odatolni a fel-felköpött szennyes váladék alá. Megszámlálhatatlanul sokadik alkalom, amikor a magyar emberek háta mögé gyáván megbújva nyomják megállás nélkül a legmocskosabb demagóg propagandát. Amelynek receptje véresen egyszerű: egy totál irracionális, megvalósíthatatlan (az EU támogatások lenyúlását ellehetetlenítő) érzékeny (a népet foglalkoztató) témát sulykolni, majd a megvalósítás sikertelenségének felelősségét az ellenfélre rányomni: miattuk nem lehet, ők az árulók.

A halálbüntetés pávatáncának mostani forgatókönyve hasonló az EU asztala mellett büfögve táplálkozó, trágyalétől bűzlő korábbi szereplésekhez: otthon akarjuk, ha innen (telefonon) kérdeznek, természetesen nem úgy gondoltuk. Előre megfontolt, olcsó képmutatás. Mert persze mindez csak és kizárólag a magyar emberek miatt van. Miattuk kénytelen ez a drága jó ember minden alkalommal lemenni a legaljára: Budapesten-Pécsett ellentmondást nem tűrően parancsolni, Brüsszelben magyarázkodni, Moszkvában puszilkodni, Kazahsztánban őshazát meglelni. Mindenhol mást mondani, és egy egész hadsereget azért tartani, hogy elmagyarázza, mit hogyan kell érteni ebből a gyalázatos forgatókönyvre épülő színjátékból.

Mondok én valamit, „uraim”! Ennek a halálbüntetésre felizgult magyar népnek, aki miatt önöknek most kutyábbnak kell lenni a kutyánál, és Vonábbnál Vonánál, nem volt módja dönteni abban sem, hogy miként mutyizzák el a trafikokat, nem hogy abban, hogy milyen színű fóliával borítsák be azokat. Semmilyen beleszólása nem volt az új alaptörvény kidolgozásába, az Alkotmánybíróság megcsonkításába, az igazságszolgáltatás függetlenségének szájba rúgásába, a sajtótörvény nevetségessé tételébe, a jegybank unortodox lezüllesztésébe, az elnyomó, kizsákmányoló, szociális politikába, vagy a hatalmi ágak felügyeletét szolgáló tisztségek megszállásába. Egyáltalán nem volt érdekes a magyar nép véleménye, amikor magánnyugdíjpénztárakat tették zsebre, amikor a felsőoktatásból vontak ki kemény milliárdokat Mészáros Lőrinc és társai javára, amikor a NAV elleni vizsgálatot tették mellékvágányra, vagy amikor a vasárnapi zárva tartást ütötték nyélbe a fejünk fölött.

Akkor valahogy nem érdekelte önöket, hogy mi foglalkoztatja a magyar embert. Hát persze, akkor a Jobbik gyilkos lehelete nem nyalogatta még fenyegetően hatalomba beleőrült tarkóikat. Most meg játsszák a szélesszájú kisbékát, és lejáratják ezt a sokkal jobb sorsra érdemes népet. Önöknek köszönhetően sajnos lassan kuriózumként számon tartható majmokként tekint ránk Európa. Akiknek ez jutott, egy a mikrofonok elől gyogyós gyerekként elhúzandó miniszterelnök.

Ilyenek lennének a magyarok? Ez minden magyarok legokosabbja? Ennyire futotta? Egy eszelősre, aki egyik nap sötét középkort idéző bűzös kijelentést tesz, másnap meg talpnyalói hangján keresztül siet rányomni az egészet a népére? Tényleg ezt érdemeljük, erre van szükségünk? Hogy egy ilyen felelőtlen, hatalommániás, de legalább gyáva, pávatáncos lábú politikai prostituált miatt felmossák velünk az európai padlót?