Nem korrupció ez, a család lett vagyonos, drágáim! Remélem értitek. És azt is, hogy a stadionok nem azért épülnek. Hanem mert uszodák is épülnek, pedig Viktor úszni is alig tud. Sőt, szerintem még utak is épülnek, bár ritkán láttam ezt a drága jó embert gyalog járni. Ha meg Kósa gyerekkori álma Új-Zéland, akkor annyit mondhatok, hogy állj bele, Laja, és védd meg! Ha tüntet a nép, az annak a jele, hogy én Én mindent jól csinálok. És nehogy már Petikét kirekesszem a hatalomból csak azért, mert kurva gazdag jómódú-tehetős családból származik. Főleg, hogy a szegénység csökken! Még egyszer mondom: a szegénység csökken!
Láttátok azokat a felvételeket, amelyek a Blikk stúdiójában készültek? Láttátok azt a félkönyökre támaszkodó miniszterelnöki flegma-bunkóságot? Ezek után az ember nyilván nem csodálkozik azon, hogy ennek az ízig-vérig sportolónak 50 méter úszásnál már túlélési problémái vannak. Ja, hogy 63 ezerből nem lehet megélni? Milyen kérdés ez? Mi lenne, ha csak 22 vagy 28 ezerből kellene? Elképedve, ugyanakkor a beletörődés blazírtságával néztem végig a felvételeket, olvastam végig a beszámolókat Orbán Viktor minapi bulvárszerepléséről, amelyben erőt, egészséget alapon igyekezett meggyőzni arról, hogy nem csak engem, de az egész népet sem nézi ő hülyének. Nem, dehogy.
„Egészen más észjárás szerint gondolkodunk” (fotó: Blikk)
Közben meg végig az az érzésem volt, hogy egy eltévelyedett csávó beszél hozzám, akiről mindent el tudok képzelni, a legkevésbé azt, hogy egy ország felelős miniszterelnöke volna. Kellett ehhez nyilván az a nem kevés kellemetlen kérdés, amelyet a médiaorgánum szerkesztői Orbánnak szegezhetőnek tartottak. Nem csak a fenti ábra miatt mondom, de kissé megfáradtnak tűnik túl sokadszorra újraválasztott miniszterelnökünk. De még huncut, paraszti anekdotázása is veszített egészséges trágyaillatából. Ettől függetlenül valahogy sehogy nem sikerül titkolnom, hogy ez a bárgyú, jólétbe belelustult ábrázat így is nyitogatja a szimbolikus bicskát a zsebemben.
Újra visszaköszönt az a párhuzamos világ, amelyben adott egy mindent jól csináló, tévedhetetlen vezér, akinek a kudarc is siker, akinek az urizálás nem urizálás, hanem a logikus következménye annak, hogy egy plebejuskormány eleve elrendelése eljutni a Rolexes, úszómedencés, szőlőültetvényes, elfelejtettük bevallani 100 milliárdos vagyonokig. Aki szerint mindent szabad, amit az én csapatomban, az én játékszabályaim szerint játszunk. A hazugság meg nem hazugság, ha én ejtem ki a számon. A kitiltási botrány, a szegénység, a korrupció, a vasárnapi zárva tartás és ez a - szerintem továbbra is urizálásnak nevezhető pofátlan - Kósa, Rogán, Lázár, Szijjártó típusú urizálás nem az, aminek látszik, és az sem érdekel, ha ti mást gondoltok róla.
Arcpirító, hogy elkeseredett embereknek még mindig gátlástalanul az arcukba lehet tolni, hogy örülniük kellene, hogy a szárnyaló közmunka után járó méltányos elismerésből, és nem ennek a megközelítőleg egyharmadát jelentő, ilyen, olyan, amolyan, szintén megalázó támogatásból kénytelenek megélni. Miközben Kósa Lajos valóra váltja gyerekkori álmát. Félreértés ne essék: nem az a baj, hogy emberek jól élnek, hogy fiatalok és jól élnek, hogy idősebbek, és gátlástalanul jól élnek, vagy hogy felmenőik fantasztikusan jól élnek. A baj az, hogy, akik baromira szarul élnek, és hónapról-hónapra, évről-évre egyre rosszabbul élnek, azokra nézve méltatlan ezekkel a megszokott, sumákoló, terelgető, elkenő, tényeknek csúfolt kedélyeskedésekkel újra meg újra előállni. Hogy nem is olyan rossz ez, mintha kétszer ilyen rossz lenne.
Nincs itt korrupció, nincs itt urizálás, emberek! Ha el akarsz jutni Kuala Lumpurra, mert ez a gyerekkori vágyad, tedd! Megteheted, mert "a tények azt mutatják, hogy a szegénység csökken Magyarországon.” Kár, hogy azok a sokak, akiknek gyerekkori vágya rengeteg év ígérgetés után csak annyi, hogy az ő gyerekeik legalább ne éhesen induljanak iskolába, nem tudnak hova beállni. Ennyi év után, ennyi fergeteges bulvárszereplés után sem tudom eldönteni, hogy mi ez: mérhetetlen cinizmus, a beteges, párhuzamos világban való élésből fakadó hazudozás igénye, vagy tényleges kereszténydemokrata hit és meggyőződés. Hajlok arra, hogy van a cinizmusnak az a szintje, ami után az embernek már a trágárság is nehezére esik. Én így jártam.
Bárhogy is legyen, az egykor még ügyesnek tűnő válaszok, a megszokott rutin, a népies bölcselkedés itt már kevés. Bármit mutatnak is Orbán Viktor tényei a csökkenő szegénységről, a nem létező urizálásról és korrupcióról, szerintem az egyedüli igazán fontos tény, hogy Orbán Viktor igencsak csökken Magyarországon. Álszentség nélkül kijelenthetem: én ennek tényszerűen örülök.
Ha tetszett, amit olvastál, (az sem baj, ha nem tetszett) csatlakozz a nem oly régen indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!
