Pár nappal ezelőtt olvastam, a hír még ki sem hűlt: Magyarország Németországot tartja irányadónak nem csupán az ukrán válság ügyében, de európai kérdésekben is. Zum Beispiel: költségvetési fegyelem, az euró stabilitása, és egyáltalán a fegyelmezett pénzügyi gazdálkodás. Annak bizonyítására, hogy ez mennyire így van, ma Magyarország stratégiai partnerségre lépett Azerbajdzsánnal. Ennek megpecsételéseként Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Ilham Alijev azeri államfő a kölcsönös, udvarias, botrányoktól mentes diplomáciai seggnyalás szellemében megerősítették egymást arról, hogy minden rendben van: éljen a keleti nyitás, a nyitott ajtók, az energiaszektor, a jól teljesítő gazdaság. Mert boldogok a lelki szegények "szerencsések azok az országok, amelyeknek olyan a politikai rendszerük – akár elnöki rendszer, akár parlamentáris –, hogy egyértelmű politikai vezetést ad az adott közösségnek". Mert oké, oké, hogy nekünk az EU ugyanazt jelenti mint a demokrácia, de mégiscsak jobb egy helyes irányba fordított keleti ország első emberével pacsizni egy fotón, mint a súlyos szellemi válságban fetrengő, állandóan kettős mércét alkalmazó Európával elfogyasztani a borzasztóan kínos vasárnapi ebédet. 

Értsd jól az egyértelmű politikai vezetést: baromira szerencsések azok az országok, ahol a diktatúra tényleg működik. Azerbajdzsán e tekintetben példakép (ahogyan Németország is az volt két napja), jó úton járunk, hogy utolelérjük őket. Abba nem merek belegondolni sem, hogy esetleg Azerbajdzsánnak is Németország a követendő példa. Ám bárhogy is legyen: félelmetes hallani, olvasni az erős, szuverén vezető szükségességéről szóló eszmefuttatást egy olyan ember oldalán feszítve, aki egy középkori módszerekkel működő posztszovjet diktatúrát vezet. Mert örökölte egy KGB-s, maffiakapcsolatokban nyakig fetrengő apától, aki ugyanúgy birtokaként kezelte az országot, mint ő. Az olaj kecsegtető csillogásán túl félelmetes egy olyan országot mintaállamként emlegetni, ahol MÉG SOHA nem tartottak tisztességes választásokat, és ahol erőszakos módszerekkel félemlítik meg az ellenzéket, és a sajtót.

Nem tudom mennyire felfogható annak a súlya, hogy egy olyan országot nevezett mintaállamnak Orbán Viktor, ahol például az elnök anélkül terjeszti be a költségvetést a parlamentnek, hogy a kiadási tételek részletezve lennének benne. Ahol az olajbevételek egy olyan alapba kerülnek, amely nem része a költségvetésnek, hanem közvetlenül az elnök rendelkezik felette. Ahol 2009-ben népszavazáson változtatták meg az alkotmányt úgy, hogy ez az ember akár élete végéig elnök maradhasson. Ahol a kétségbevonhatatlan gazdasági teljesítmény mögött egy mindent átható korrupciótól bűzös sötét diktatúra, egy középkori feudális állam magasodik. (Részletesen erről ITT lehet olvasni.)

Keleti nyitás: a tavalyi év legkorruptabb embere és az egzotikus állatfaj (fotó: Facebook)

Nem akarom újra felmelegíteni, de egzotikus állatfajunk stratégiai kinyilatkoztatásai után kénytelen vagyok, mert még durvábbnak találom: Orbán Viktor pontosan ezzel az azeri mintaállamfővel állapodott meg Safarov, úgynevezett baltás gyilkos büntetésének letöltéséről, amely megállapodás szellemében Alijev azonnal szabadlábra helyezte azt. Orbán azzal az emberrel írt alá stratégiai megállapodást, aki már egyszer szembeköpött egy nem annyira stratégiainak tűnő, de fontos megállapodást. (Mert ha nem ő köpte szembe, akkor még rosszabb: az egzotikus állatfaj hazudott.)

Nos, kijelenthetjük, hogy az elmúlt napokban napvilágra került EU-hoz dörgölőzés megtévesztő látszata ellenére, Orbán egyáltalán nem hátrált meg. Ellenkezőleg: újabb hatalmas keleti lendületet vett. Olyannyira, hogy amennyiben összeráncoltuk a homlokunkat az illiberális állam dicséretén, most ugyanannyira illene megbotránkoznunk: itt az újabb beismerő vallomása annak, hogy márpedig itt diktatúra épül. Ez a nyilatkozat legalább annyira durva, mint a tusnádfürdői ámokfutó filozófia.

"A különbözőségek ellenére Azerbajdzsánban és Magyarországban közös, hogy mindkettő világos stratégia mentén irányított, vezetett, helyes irányba fordított ország."

Igen, azt gondolom, hogy Észak-Koreát, vagy Iszlám Államot is egészen világos stratégiák mentén irányítják. Ez akkor azt jelenti, hogy velük is érdemes lesz stratégiailag szerződni? Vagy beérjük a magyar-azeri baltagyárral? Pedig kétségbeejtően nem vicces ez a történet, nem is fogom elviccelni. A kötelező udvariaskodáson jóval túlmutatott ez az őszinte rajongás egy kvázi tökéletes diktatúra iránt.

Mert tulajdonképpen erről szól ez a szánalmas, sértődött óvodásokra jellemző attitűd. Nem vagyunk hajlandóak az európai nyelvet megtanulni (értitek már, hogy Vida Ildikó tudatosan miért nem beszél angolul, nem?) köpködjük a Nyugatot, méltatlankodunk a hanyatlásán, ganébűzös gumicsizmával érkezünk a vasárnapi ebédjeire, és minden alkalmat kihasználunk arra, hogy jól odamondjunk: odaégett ez a rántott hús, basszátok meg. Szuverén magyar ember ilyen moslékot nem eszik meg. Ezért aztán a retardált, hülye gyerek méltóságával és sértettségével odaállunk egy vérbeli, szuverén despota mellé vigyorogni, aki egyébként már velünk mosatta ki a térdig érő trágyát a vécéből (adjátok ki, leültetjük, ja, bocs, nem, inkább mégis szabadon engedjük) és az az érzésünk van, hogy jól megmutattuk ezeknek az európai-amerikai csőcselékeknek miről szól a helyes irány.

Pedig nem, nagyon nem. Mert "A különbözőségek ellenére" kezdetű mondat így nyer értelmet: Azerbajdzsánnak van ásványkincse, nekünk nincs. Tehát Azerbajdzsánnak van irigylésre méltóan jól működő diktatúrája, nekünk (MÉG) nincs. Ha jól értem, akkor ez a még nem teljesen megbomlott, de már erősen bomladozó elme azt sejti valahol mélyen, hogy helyből távolugrásos stratégiával, nyílegyenesen kihátrálni az EU-ból nem igazán érdemes pucér fenékkel. A keleti országokkal való kapcsolat megszilárdítása viszont a gazdaság felvirágoztatásának követendő példáján túlmenően sajnos az eszközök, a módszerek elrettentő jellegét vetik fel. Azerbajdzsán feudális állam lehet szuverén, Magyarország nem lehet, nálunk ugyanis a nyilatkozatok szintjén folyamatosan jelentkező "szuverénkedés" azonnali és látható következménye, hogy a tőke kivonul az országból. És nincs olaj, földgáz, aranybánya, amivel túlélhetjük, és leszarhatjuk. Mert nyilatkozatok szintjén valóban mi vagyunk a világ motorja, az univerzum mozgatórugója és a hanyatló Európa termelési központja. Elméletben, az egzotikus elmeháborodottság alternatív valóságában. Gyakorlatilag azonban sehol nem vagyunk, és egyre kevesebben állnak szóba velünk.

Hát ezért kell úgy, mint egy falat kenyér, hogy egy Magyarországgal ellentétben kedvező gazdasági mutatókkal leírható, ám gyászos diktatúrában szenvedő ország vezetője, minden idők egyik legkorruptabb embere jól vállon veregessen. Egy hamisítatlan despotával mutatkozni valóban egzotikus dolog. Engem viszont kiráz a hideg attól, hogy Azerbajdzsán gazdasági mutatóit Orbán Viktor az azerbajdzsáni minta alapján akarja elérni. Márpedig ezek a stratégiai megállapodások erről szólnak: mondd csak, Ilham, hogy is csináljátok ti ezt a diktatúrát?

Most kellene megállítani valahogy ezt az egzotikus állatkodást, különben túl késő lesz... Lehet, hogy már túl késő?

Ha tetszett, amit olvastál, (az sem baj, ha nem tetszett) csatlakozz a nem oly régen indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!