Ha én Szijjártó Péter lennék...
H_A Címkék: kölcsön vagyonosodás luxusvilla Szijjártó Péter2014.09.26. 22:39
... biztosan lenne saját, külön bejáratú autómosóm, jakuzzim, szaunám, fűthető medencém, és sok-sok fizetésből megtakarított pénzem. Öt vécé a minimum, mert a szükség nagy úr. Olyan sok megtakarított pénzem lenne, hogy azt is elfelejteném mikor miből vettem 167 millióból luxusvillát, és pontosan hol. Tudnám, hogy politikusnak lenni nemcsak erkölcsi kötelesség, de tisztességes munka, és nem érteném, hogy ez a sok bunkó paraszt, miért vonja kétségbe a politizálás és a munka közötti hatalmas egyenlőségjelet, amikor rólam van szó.
Nem, nem érteném, miért néznek úgy rám, mintha büdöset szagoltak volna: hát nem fordulhat elő bárkivel, hogy elfelejti 80 milliót, vagy csak 68-at költött valamire? Ez most tényleg akkora nagy probléma? Igen, ha én Szijjártó Péter lennék, akkor valószínűleg megengedhetném magamnak, hogy többet költsek, mint amennyit megkeresek. Mert mire vannak szülők a világon? Ha megszorulok, úgyis anyámra szorulok. Vagy apámra. (Isten nyugtasson, Apukám!) Mert ha apámnak Vasútépítő Kft.-je volna egy olyan országban, ahol vasutat legjobb tudomásom szerint kizárólag az állam épít pillanatnyilag, nem fájna a fejem, hogy kitől kérek kölcsön.
Fapofával odaállnék a kamera elé, és Orbán Viktortól tanult modorossággal (a megfelelő helyeken hatásszünetekkel váltogatnám a komoly ábrázatot a kedélyes, ám teljesen indokolatlan hülyegyerek-vigyorgással) magyaráznám, hogy miért nincsen semmi különleges abban, hogy a papírok tanúsága szerint sehogy sem éri széle a hosszát.
Ha én Szijjártó Péter lennék, és becsületes ifjú politikusként a sokszorosát keresném az átlag magyar ember átlag fizetésének, büszkén és fapofával állnék a kamera elé: nem ciki nekem, hogy 36 évesen a szüleim tartanak el. És milyen szívbemarkolóan édes lennék, én ez az úrhatnám, hetyke legény, aki lennék, ha én Szijjártó Péter lennék, (hahh, majdnem rímel) amikor szinte elcsukló hangon beszélnék a családi összefogásról, amelynek köszönhetően beleszagolhattam a fűthető mozaikcsempék, aranyszínű csillárok, és tetőtéri fürdőszobák világába.
fotó: 444.hu
De most komolyan, mit akarnak ezek a rosszindulatú népségek tőlem? Miért fáj nekik, hogy tisztességből, becsületből több a kiadásom, mint a bevételem? Ne vicceljetek már, ki számolja, hogy 10 vagy 12 millió maradt a zsebemben? És ha az asszony kimosta volna a nadrágommal együtt? Azt el sem tudjátok képzelni, ti irigy proletárok?
Nos, Péter! Én nem vagyok te. Sajnos és szerencsére. Szerintem nem törvénytelen, hogy kölcsönkértél, az sem törvénytelen, hogy közel annyi pénzért vettél házat, mint amennyi a hozzád hasonló emlékezetkiesésben szenvedő, házi őrizetben lévő Simon Gábor mesébe illő vagyona. Az állami közbeszerzéseken meggazdagodott jóságos szüleid sem érdekelnek. A te villámgyors vagyonosodásod érdekelne, de tudom, hogy semmi esélyem arra, hogy egyszer téged is utolérjen a sorsod.
Egy ilyen országban, ahol csokilopásért, vagy lámpa nélküli bicikliért bírságolják, csukják le a népet, ahol gyermekek fél évet ülnek előzetesben egy ruhadarab ellopásáért, ott nem érdeke a hatóságoknak felelősségre vonni téged, aki úgy dobálózol a milliókkal, mint más az ezresekkel. Te megteheted. Beleröhöghetsz a pofánkba, hogy nyolcszor annyit költesz, mint amennyit keresel, mert te igenis meg tudsz élni havi 47 ezerből, és annál jóval kevesebből is. Ez a mi szégyenünk, akik miatt te ma Magyarország külügyminisztere lehetsz.
Nem vagyok rá büszke, hogy nekem körülbelül 200 évembe kerülne megvenni azt a házat, amit te egy kis "takarékossággal" és családi támogatással a pillanat műve alatt, és attól sem vagyok különösebben boldog, hogy pontosan tudom mennyi pénz van a zsebemben és a bankszámlámon a következő fizetésig. Ezért ha én Szijjártó Péter lennék, Szijjártó Péterrel ellentétben nagyon rosszul aludnék...
Ha tetszett, amit olvastál, vagy ha nem, csatlakozz a nem oly régen indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!
