Az az igazság, hogy Tereskova (Nagy Kriszta) munkásságáról jót vagy semmit alapon, az Illatos a p*nám című remekbe szabott darabon kívül semmit nem tudnék elmondani. Azt leszámítva, hogy nemrégiben megihlette őt Orbán Viktor miniszterelnök úr fantasztikus, karizmatikus személyisége, és több mint 6 millió forintnyi bevételre tett szert az által, hogy imádottját több mint száz féle-fajta formában örökítette meg az utókor számára.

És ha már így alakult, hogy a kellemeset a hasznossal ilyen bravúros módon sikerült összekötnie, kiderült, ez a fajta művészet nem mindenkinek nyerte el a tetszését. Például az ártatlan verseiről ismert Tóth Krisztina egy, a Vasárnapi Hírekben megjelent publicisztikájában kifejti, miért nem. Meg minden ezzel kapcsolatosat. Meglehetősen kulturált, disztingvált stílusban.

És akkor jött a hatalom "megéneklőjének-megfestőjének válasza:

"Hát libacsatába hívsz? Megtéptek te! Ragyás! Hát hány éve irígykedsz te szegény? Jaj.
Hát neked nem elég a siker, mit akarsz még?
Ha szép akarsz lenni, vidd tested áruba, ha kellenél, s jó pénzért fiad popsiát varrasd fel arcod helyére, mert az leégett. Az enyém a helyén!"

Megmondom őszintén, nem lennék Orbán Viktor helyében. Mondjuk máskor sem szívesen lettem volna, de most meg főleg nem. Nem mintha nem volna hízelgő, hogy két nő hajba kap miatta, és egyik sem a felesége. Talán nem is azért, mintha tehetne róla, hogy félanalfabéta provokátor-művészek, és művész-provokátorok tűzték életművük zászlajára az ő mindenhatóságát. Akik persze egyszerű életművészek, akiknek személyes boldogulása túlmutat  mindenfajta erkölcsi alapvetésen. Egyszerű leképezései a millió forintok kedvéért vászonra vinni, megénekelni érdemes hatalomnak. Csak simán azért, mert nagyon utálnám, ha egy ilyen primitív provokátor festménye lógna a hálószobám falán saját magamról.

Tereskova, akinek hatalmas tehetsége annyira volt elég, hogy felejthetetlen kiállítása előtt ki kellett költöznie a lakásából, mert fizetési elmaradásai voltak, most úgy vág vissza egy jogos (vagy jogtalan) de szalonképes kritikára, hogy "Te ragyás..."

Te ragyás... (fotó: cink.hu)

Hát igen, nem véletlen, hogy e sorok írásakor, a fenti nyomdafestéket nem tűrő megnyilatkozások nyoma nyomtalanul eltűnt Tereskova Facebook oldaláról, ami nyilván arra utal, hogy a sajtó által is felkapott véleménye valamiért már nem vállalható. És ezért van az, hogy nem tudom Tereskovát egy egyszerű viccnek tartani. Mint ahogy akkor sem támadt kedvem röhögni, amikor arról áradozott, hogy "Orbán Viktor leszállt a szárnyaival és megvédett, oltalmazott … az az egész dolog ez most egy szerelem."

A megélhetési művész kimutatta a foga fehérjét. Ugyanúgy nem bírja elviselni a kritikát, mint annak a hatalomnak a vezére, és karizmatikus figurája, akit (Kiszel Tünde önbeteljesítő naptárát megszégyenítve) a pillanatnyi túlélés miatt a vállaira emelt. És az még hagyján, hogy nem bírja elviselni, de ilyen módon adni hangot ennek, egészen elképesztő. Nem hiszem, hogy van ennél lejjebb, pedig tudom, hogy van.

Ilyen a kortárs művészet érdek nélküli szerelme a hatalom iránt. Darabja több tízezer forint. Az nem lett volna baj, hogy Tereskovánk tökéletesen helyezkedik, és ha lebuktatják, nagyvonalúan azt mondja: mindez irónia volt, sajnálom, hogy ennyire hülyék vagytok, és nem értitek. Ehhez képest személyeskedünk, vagdalkozunk, sértegetünk, és hárítunk. (A helyesírási hibák súlyosságát most hagyjuk.) Aztán töröljük minősíthetetlen véleményünket. Hát ezért van igaza Tóth Krisztinának, bármit is mondana erre Nagy Kriszta művésznő:

"...a Hatalom nem szereti a kétfelé kacsintgatást, inkább a zsebébe nyúl, megveszi kilóra a művészt. Azt is tudja, hogy az észrevétlen középszert bedarálni kevés, a középszer mindenkor behódol a Hatalomnak, nincs is más esélye. Ám a középnemzedék egyik legtehetségesebb, valaha jobb sorsra érdemes tagját odatérdeltetni maga elé a kiállítótérben, aztán ügyesen, ütemre rángatni a fejét, na, ez szép munka."

 Ha tetszett, amit olvastál, vagy ha nem, de hiányzik egy "lájk" az életedből, csatlakozz az újonnan indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!