Le vagyok sújtva, ég az arcom, és szégyellem magam! Imre! Tudom, hogy nem voltunk tegezőviszonyban, tulajdonképpen semmilyen viszonyban nem voltunk. Nem is lehettünk, hiszen Te nem ismertél engem, én Téged csak a képernyőről. És mégis, most így letegezlek, Kicsihuszár! Ne haragudj ezért. Csak azt szerettem volna mondani, így az utolsó utáni, már kimondhatatlan szó jogán, hogy szégyellem magam. Tudom, hogy nem nekem kellene.

Szégyellem magam! Most, amikor halálod megdöbbentő híre újra szembesített azzal, hogy ott, a vasárnap estéimet részben meghatározó Heti Hetesben, a legbaloldalibb székben ülve (micsoda perverzitás ez is) hosszú éveken keresztül mennyire igazad volt. És mert igazad volt, és mindenben igazad volt, most ide kell írnom azt az emberi lények által kreált terméket, amely hosszú ideje a leggyalázatosabb gondolat, amelyet ebben az országban a hatalom, és annak szócsöve leírt:

Sajnálatos módon nagyon sok haláleset történik, mindről az esti 35 perces Híradó – érthető módon – nem tud beszámolni. A Híradó gyakorlata szerint, művészek esetében a Kossuth-díj az a „választóvonal”, amely esetben egy halálhír feltétlenül bekerül az összeállításba. Bajor Imre – noha több elismeréssel méltatták kiemelkedő munkásságát – nem volt Kossuth-díjas.

Tudom, hogy most ezen is nevetnél, és azt mondanád, ugyan már, hát 2014.  július 6-án is tucatszámra hullottak a Kossuth-díjas elismert művészek, természetes, hogy én, a nem Kossuth-díjas Bajor Imi nem fértem bele abba a fránya 35 perces nemzeti Híradóba. Nekem akkor is ökölbe szorul a kezem. Pedig tudom, azt is mondanád: gyerekek, ez volt a slusszpoén, a ráadás, én sem akarhattam volna ezt másképp, és elegánsan kinevetted volna az MTVA című intézményt. Hogy lám-lám, mindenben igazam volt.

Igen, Imre, igazad volt, és ez az egyetlen dolog most, ami vigasztalja mindazokat, akik szerettek, tiszteltek. És amikor könnyesre röhögtük magunkat laza, nagyvonalú poénjaidon, amelyektől kicsit kevésbé tűnt büdösnek ez a hatalmas kicsinyes ürülék, ami körülvesz, még nem tudtuk, hogy attól sokkal romlottabb itt minden, mint gondoltuk.

Akinek nincs Kossuth-díja... (fotó: 168ora.hu)

Mert elég lett volna csak 34 és fél percet a jobban teljesítő Magyarországról és a bukott baloldalról beszélni, és máris jutott volna egy aprócska felület annak a színésznek, aki egy évtizedig volt az MTV legnépszerűbb sorozatának szereplője. Ez a fél perc nem Bajor Imréről szólt volna, hanem a közszolgálatról. Nem az ideológiai nézetkülönbségekről, hanem az emberségről, és arról a tiszteletről, amelyet idegeneken kérünk számon, de amelynek kinyilvánítására mi magunk képtelenek vagyunk.

Imi! Szeretném, ha tudnád, hogy nekünk a tehetséget nem Kossuth-díjban mérik, bármit is gondolnak erről azok, akiknek politikai elvakultsága és szervilizmusa ilyen módon tapos el egész életműveket! Nyugodj békében Remélem, hogy ott ahol vagy, már sokkal jobb Neked!

Ha tetszett, amit olvastál, vagy ha nem, de hiányzik egy "lájk" az életedből, csatlakozz az újonnan indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!