Színvonalas előadás volt, köszönjük az élményt !! Magyarnak lenni manapság kész kihívás, ugyanakkor büszkeség. Bátraké a jövő, így hát hajrá !! Több teher jut majd mindannyiunkra, amennyit el fogunk bírni, ez többször is elhangzott. Ehhez kell majd Isten segedelme, ki elküldi az égieket Csaba királyfi személyében, csillagösvényen. Úgy legyen, Ámen !! U.i. "Emberé a munka,Istené az áldás." - írhatnék csupán ennyit Orbán Viktor Tusnádfürdőn elhangzott beszédére, idézve Facebook-oldala és személye nagyszerű rajongóinak egyikét. Vagy írhattam volna csak annyit, hogy nem írok inkább semmit, hiszen mindenki, aki a politika világának közelében él, és mozog, billentyűzetet ragad, úgyhogy nehéz lesz újat mondani. De.

Mivel vettem a fáradtságot, és élőben néztem végig a beszédet, nem tehetem meg, hogy szó nélkül hagyjam. Nem elsősorban (de igen) a magyarországi liberális demokrácia halálhírére kaptam fel a fejem. Pedig van annak valami egyáltalán nem diszkrét, de legalább perverz bája, hogy a hanyatló nyugati liberális demokráciák ellenében, vágyakozó szemeinket "a nem feltétlenül demokratikus, de sikeres nemzetekre - Szingapúrra, Kínára, Oroszországra, Indiára, Oroszországra - vessük. Pedig ezt mondta Viktor, és Tusnádfürdőn nagy tapsot is kapott érte.

De feleim, miért a felháborodás? Orbán következetesen ugyanazt mondja legalább ötödik éve ebben a kérdésben: hogy a jövő a Putyin-féle autokráciáké, hogy a liberális demokrácia tulajdonképpen nem kell az állam működéséhez, és hogy tetszőlegesen túl- és átlépheti hatáskörét bármikor, mert

...az új államszervezeti rend, ami Magyarországon épül: a munka alapú állam. És ez karakterét tekintve nem liberális természetű. Bár elismeri a szabadság fontosságát, de nem a szabadság köré szerveződik. A liberális demokrácia két egyén viszonyát így definiálta: mindent lehet, ami a másik szabadságát nem sérti. Ezzel szerinte az volt a baj, hogy mindig az erősebb határozhatta meg, hogy mi az, ami a másik szabadságát sérti. A gyengébbet ebben a világban eltaposták. Ehelyett az lesz itthon, hogy: amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, azt te se tedd másokkal.

Tusnádfürdőn Orbán Viktort a minden évben megszokott vastapssal jutalmazták ezért a gondolatáért. Is. Mert bár nem akarjuk elismerni, ő egy vérprofi. Aki ráadásul ma egy olyan közegben fogalmazhatta meg gondolatait, ahol köztudottan óriási népszerűségnek örvend. Aki látta élőben a beszédét, biztosan észrevette, hogy a tőle megszokott ideges rángásoknak nyoma nem volt a gesztusain, hogy pár idézetet leszámítva teljesen szabadon, és önfeledten beszélt. Látványosan jól érezte magát, és erre minden oka megvolt. Büszkén jelenthette, hogy a választást megnyerte, és igen, jól hallottuk: a kétharmad megszerzésében a határon túliak egy mandátumot jelentő szavazata volt a döntő. Kurva nagy elismerés a hallgatóságnak, könnybe lábadt szemek, remegő kezek, hála és örök hála. (Az más kérdés, hogy ez így ebben a formában egy ordas nagy csúsztatás: Orbán kétharmadát nem az az egy rohadt mandátum hozta össze, de Erdélyben ezt kell mondani, hogy a határon túliak önmaguk fontosságától megrészegülve a szeretett vezér népszerűségi indexét további 50 évre betonba öntsék.)

Barátok közt. Tusványos nem a (nemzet)politikai viták helyszíne

fotó: Facebook

Mindeközben: senkinek, de egyáltalán senkinek nem tűnt fel, hogy tulajdonképpen milyen vadakat állított a nemzetegyesítő miniszterelnök úr. Pedig azt mondta, nyíltan és arcizom rándulás nélkül, hogy eztán Oroszországot, Kínát és Szingapúrt lesz érdemes politikai-társadalmi mintának tekinteni. Semmi meglepő nem történt: önmaga, és rendszere legitimálásának védőbeszéde volt ez. A gyengébbek kedvéért, akik ott voltak, de hallani nem akartak. Szeretett Orbánuk azzal legitimálta önmagát hogy szembeállított olyan fogalmakat (demokrácia-munka), amelyek semennyire nem zárják ki egymást, sőt. Mert pontosan tudja (ezért vérprofi) hogy az emberekben megerősíti: a liberális demokrácia rossz, ott nem dolgoznak, nem számít a közösség, a nemzet, a tradícióink, ott férfiak együtt hálnak, és hasonló dekadens dolgok. Úgyhogy munkaalapú társadalom lesz, a fertőző liberalizmusnak befellegzett. (Én dolgozom, te dolgozol, ők zsebre teszik.)

Összefoglalva: a mai Orbán beszédből az látszik ki vegytisztán, hogy olyan szinten legyőzte, és saját lábaihoz parancsolta a Kárpát-medencei magyarságot, hogy bármit, úgy értem bármit megtehet vele. Reakció: Magyarország, Erdély magyarsága lelkesen tapsol neki. És szemében könny remeg. Mert a Tusványosi Nyári Szabadegyetem Orbán (és társai) nemzetpolitikai monológjainak helyszíne, ahol barátok  közt, 20 évvel ezelőtti orbánviktorságának mítoszából élő nénik-bácsik előtt büntetlenül, vita nélkül ki lehet jelenteni, hogy Szingapúr a jövő, és a szabadság jó ha van, de nem nagy baj, ha nincs.

Színvonalas előadás volt, köszönjük az élményt!

Ha tetszett, amit olvastál, vagy ha nem, de hiányzik egy "lájk" az életedből, csatlakozz az újonnan indult Facebook-oldal kedvelőinek táborához!