A minap békésen dohányoztam Budapest egyik nevezetes terének névtelen buszmegállójától pont annyi méterre, hogy a törvényszegés gyanújának árnyéka se vetülhessen rám, amikor egy bőröndjét éppen arra toló-húzó, hetvenes éveit taposó hölgy a fővárosi zaj csendjét megtörve, érthetetlen-megdöbbentő felindulás által vezérelve, az alábbi barátságos baráti szavakat intézte hozzám: "Dohányzol, te rossz kurva? Tolnád arrébb azt a büdös ....-dat, rám száll a füst, hogy rohadnál meg." Idézet bezárva.

"Szó bennszakad, hang fennakad, lehellet megszegik" - gondolja ilyenkor aranyjánosul az ember, de tulajdonképpen nem is gondolja, mert a semmiből jött idegen fröcsögése, gyűlölettől villámló szeme mindenféle gondolkodási kísérletet falhoz állít. Ez az egész napomat romokba döntő, semmitmondónak tűnő, de bennem sok mindent megsemmisítő sztori jutott eszembe mégis, amikor Kulka János Orbán Viktornak címzett nyílt levelét olvastam. Amely levélben Kerényi Imre, a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott sokadik, kendőzetlen, gátlástalan, harsány buzizásával kapcsolatban vár válaszokat Magyarország első emberétől.

Azt hiszem ránézésre is nyilvánvaló, hogy az engem dohányos minőségemben gyalázó idős nő és a nemi identitás alapú mássággal szitokszóként, elrettentő példaként riogató Kerényi Imre között egyetlen különbség van. Az egyik közszereplő, a másik nem. Minden más, a hangnem, az indulat, a cselekvés iránya azonos. Az, hogy egy engem nem ismerő ezer idegen minősíthetetlen minősítések kíséretében szidalmaz, első megközelítésben az én magánügyem, főműsoridőben nem tájékoztat róla a média, nem tartozik a közre. Magamra vessek, ha káros szenvedélyem miatt nem tartozom a társadalom "normális" feléhez, majd kiheverem valahogyan, hogy ez nem mindenkinek jön be.

Viszont egyre biztosabb vagyok abban, hogy ezek az elszigetelt magánügyek elkerülhetetlen következményei annak, amire Kulka János figyelmeztet, és amit nehezményez. Hogy a gyűlöletbeszéd határát súroló megnyilvánulások - ha Kerényiről van szó, akkor konkrétan a buzizás - mások valamilyen "változó" mentén történő megbélyegzése könnyen túszul ejthetik a közbeszédet. És a közbeszéd révén - hadd tegyem hozzá - a névtelen kisemberek kicsinyes frusztrációit is egykönnyen társadalmi méretű (nem biztos, hogy csak verbális) agresszióvá alakíthatják.

Kerényit sokáig próbáltam nem komolyan venni, szánalmas pojácának, második vonalbeli talpnyalónak tartottam, akinek - akármilyen magasztos címzéssel is látták el - egyetlen feladata a csörgősipkás udvari bolond szerepében tetszelegve kimondani azokat a dolgokat, amelyeket Orbán Viktor azért mégsem mondhat ki. Egy önkényesen károsnak nevezett másfajta értékrendet megidézve, legitimálni a mézes mázzal leöntött, szűzmáriába csomagolt, belülről rothadó, keresztényinek, nemzetinek kikiáltott politikai irányvonalat. Kerényi egy egész szakmára - kritikusok, rendezők, dramaturgok, színészek, stb. - nézve sértően általánosító, sokadszorra elsütött kijelentései mellett viszont már akkor sem lehet szó nélkül elmenni, ha az embert nem Kulka Jánosnak hívják, és ha történetesen nem köpik le szimbolikusan azért, mert egy bizonyos társadalmi csoporthoz tartozik, vagy kilóg egy másikból.

Sokat elmond egy ország miniszterelnökéről, hogy állami feladatot bíz egy olyan paprikajancsira, akinek egy (úgynevezett, bármit is jelentsen) keresztény fesztivál létjogosultságát az adja, hogy van már mangalica- és zsidó fesztivál is, vagy aki a kortárs színházi szakmáról nem tud anélkül véleményt mondani, hogy egy egészséges buzizás ne kapjon helyett benne. Sokat elmond egy ország vezetéséről, hogy a Kerényi által földbe döngölt ("ha én lennék az alkirály, elvenném az egyetemtől a színészképzés jogát a pénzzel együtt") és buzilobbival összefüggésbe hozott Színház- és Filmművészeti Egyetem rektorának miniszterelnökhöz és emberi erőforrás miniszteréhez címzett kérdését - miszerint a miniszterelnöki megbízott véleménye mennyiben tekinthető a miniszterelnök hivatalos álláspontjának - ez utóbbi lerendezi annyival, hogy "a kormány nem fogadott el és nem is tárgyalt olyan előterjesztést, amely az egyetem átalakítását vagy megszüntetését célozná".

Kulka János nyílt levelével messzemenően egyet értve, az általa felvázolt aggodalmat mélységesen osztva én is még mindig szeretném hinni, hogy tévedünk. Szeretném hinni, hogy egy önmaga dicsőségétől látványosan megrészegült hatalom azért képes meghallani azt a józan hangot, amelyet Kulka művész úr képvisel. Nem akarok egy olyan országban élni, ahol egyes emberek nyílt megbélyegzését állami szintre emelik, és kényelmes bársonyszékekkel honorálják. Ahol közéleti szereplők intoleranciára, uszításra bátorító megmondásai, amelyek fölött sunyin hallgatva azonosul a karhatalom, a nemzeti kultúrával egy lapon kaphatnak helyet. Nem utolsó sorban tiltakozom az ellen, hogy Kerényik pojácaságba csomagolt aljas gazembersége követendő példává váljon kis országunk neves tereinek névtelen szegleteiben.

U.I. Ha nem lúzer, és nem balek, sürgősen válaszol, miniszterelnök úr! Tudom, hogy a színház nem futballstadion, a kultúra nem szotyola és sör, a buzi meg nem fideszes, de akkor is.