Azt már tudjuk, hogy sem az ukránok, sem a lengyelek nem díjazták különösebben Orbán Viktor királlyá koronázási beszédét, amelyben egyebek mellett autonómiát követelt a kárpátaljai magyaroknak. Én a magam részéről egyáltalán nem akadtam ki ezen a kijelentésen, foszlányokban majdnem egyet is értek Orbánnal, még akkor is, ha pontosan tudom mennyire jól ért a lehető legmelegebb pillanatok kiválasztásához, amikor politikai üzeneteket érdemes megfogalmaznia. Persze sokkal jobban elhinném aggodalmát a nyomorult ukrajnai magyar közösség ügye iránt, ha nem ezt az orosz-ukrán háborús helyzetet használná fel és ki, határokon átívelő töretlen népszerűsége növelésére. Hanem mondjuk békeidőben is, régi és új mandátuma valamennyi háborúmentes napján ugyanilyen vehemensen együttérezne ezzel a közösséggel. Na de nem elsősorban erről akarok most írni,
hanem arról, hogy lengyel-magyar barátság ide vagy oda, amint az várható volt az elmúlt napok eseményeinek tükrében, a visegrádi négyek miniszterelnökeinek a pozsonyi Globsec 2014 biztonságpolitikai konferencián tartott nyilvános beszélgetésén úgy alakult,hogy Donald Tusk lengyel kormányfő orosz propagandával vádolta Orbánt.
Túl azon, hogy a Robert Fico szlovák miniszterelnökkel kajánul összekacsintó Orbán képe egyébként sem egy szívet melengető látvány számomra, meg kell állapítanom, hogy a vita magyar oldalán érvelő Orbán Viktornak már megint egészen elképesztő dolgok hagyták el a száját. Elképedésem nem annak szól, hogy ezek a gondolatok elhangzottak, hanem, hogy kinek a szájából hangzottak el.
Az van, hogy minden fronton elszántan szabadságharcoló miniszterelnökünk, úgy látja, Ukrajna képtelen ellátni önmagát, a mostani ukrán kormány nyugati segélyre szorul, és ennek az árát az EU, tehát mi is fizetjük. (!!!) Orbán szerint alap, hogy cserébe el is várjunk valamit, például a demokratikus értékek tiszteletben tartását. Ezért nincs abban semmi rendkívüli, hogy az ottani magyarok kollektív jogait kérje számon. Orbán elismerte, hogy Ukrajna mellé kell állni ebben a konfliktusban, de abban nem értett egyet, hogy ezt feltételek nélkül kell megtenni. Európa nem lehet sikeres, ha nincs normális kapcsolata Oroszországgal. Közös érdek ezért a kooperáció.
Nem szándékozom eldönteni, hogy Közép-Európa energiabiztonsága, és ezzel összefüggésben az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokról elhangzottak tekintetében a Donald Tusk által prioritásként említett emberi szabadság hogyan aránylik az oroszok által eladott gáz árához, de tény, hogy Európa legunióellenesebb politikusának szájából borzasztóan groteszkül hangzott ez az EU-ra hivatkozó autoidentifikáció, amellyel lengyel partnere vádjaira reagált.
Tudom én, hogy Ukrajna nem az EU tagállama (nettó befizetője), mégis szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Orbán Viktor, akinek kormánya egyértelműen nyugati segélyre szorul, és ennek árát nyilvánvalóan az Európai Unió is fizeti, általában felháborodással, és a magyar emberek ellen intézett aljas támadással szokta megvádolni azokat (értsd idegenszívű bürokraták) akik cserébe el is szoktak várni valamit, például a demokratikus értékek tiszteletben tartását.
Ugyanakkor: akinek Európai Unióhoz való viszonyát kizárólag a "Tiszteletet a magyaroknak!" típusú, egyoldalú megfontolások definiálják, miközben a keleti nyitás szellemében, egy életbevágónak kikiáltott atomerőmű megépítésének szerződésével valószínűtlen időre kiszolgáltatta Magyarországot az oroszoknak, vagyis akinek szittya magyar népe keményen fizet e hitelért Oroszországnak, annak érthetően nincs más választása, mint jó viszonyt ápolni Putyinékkal. Igaz, hogy mi fizetünk. Annak ellenére is, hogy mi fizetünk. Úgyhogy ez jutott mára, kedveseim: ez a bravúros logikai bukfenc, ez a bámulatos diplomáciai gondolatvezetés. Miszerint Ukrajna asztalára joggal odacsaphatunk, mert mi fizetünk, (és ha mi vagyunk az EU, akkor ezt úgy értsem, hogy magunk ellen szabadságharcolunk?) de Oroszországgal szemben nem ajánlatos kardot csörgetni. Pedig mi fizetünk.
És végül, egy röpke gondolatra visszatérve a kiindulóponthoz: a legszebb az egészben az, hogy ez a perverz logika teljesen független attól, hogy egyébként a kárpátaljai magyarokat ténylegesen megilletik azok a kollektív jogok, amelyek megilletik őket: az állampolgári egyenjogúságtól az önrendelkezés valamely formájáig vezető skálán. Akárhonnan nézem viszont, mindenféle harcos nyilatkozatok ellenére, ezeket nem Orbán Viktor fogja kivívni számukra. Bármekkora igazságfoszlány is van abban amit mond, ennél ízléstelenebb pillanatot aligha választhatott volna ennek kinyilvánítására: háborús helyzetben demokráciából előadást tartani szerintem nem óriási nagy dicsőség. Arról nem beszélve, hogy tartok tőle, már megint sikerült elfelejteni megkérdezni az ukrajnai magyarokat, hogy autonómián innen és túl, ők mit is szeretnének. Pedig ezúttal is nekik kell elviselni e szabadságharcos szavak következményeit, amíg Orbán itthon döngeti a mellét, hogy kiállt a magyar érdekekért. Robert Fico jobbján.