Tény, hogy nem szoktam túl sűrűn Lázár János viselt dolgaival, azaz a köz ügyeit érintő ténykedéseivel foglalkozni. De. Miután nem háborodtam fel azon, hogy a szemét norvégokat egyáltalán nem hatotta meg Jánosunk arrogáns izmozása a kormány által felügyelt támogatási összegek átláthatatlansága kapcsán, miután a szemem sem rebbent arra, hogy e kormányzati tahóság nyomán Magyarország negyven milliárd forinttól esett el, és miután azt is rezzenéstelen arccal vettem tudomásul, hogy ezáltal az egészségügy konkrétan 5,2 milliárdot veszített, mégiscsak ökölbe szorult a kezem annak olvastán, hogy eme nagyszerű eredmények méltó elismeréseképpen a Lázár vezette Miniszterelnökség "dologi kiadásokra" 3,166 milliárd forintot kap a költségvetés általános tartalékából.

Másokkal ellentétben, engem nem foglalkoztat különösebben, hogy milyen lehet az a svájci szálloda, amelyben hivatalos kiküldetése során közel fél millió forintot képes szállásra elkölteni a nevezett úriember, viszont határozottan érdekelne, hogy mi indokolja ezt az újabb milliárdos tételt. Annál is inkább, mert egy hónap leforgása alatt ez a Miniszterelnökség második hatalmas szakítása a dolgozó magyar polgárok adójeleiből összeálló állami költségvetés tartalékából. Vagyis legutóbb éppen egy hónapja kaptak "hasonló célokra" Lázárék kemény 2 milliárdot.

Persze az már önmagában is borzasztó, hogy ez a költési előirányzat nagyjából lenullázta a kormány által az első félévben elkölthető keretet. Hiába, ilyen ez, ha választási év van. És ha nem lenne, akkor is. Az egyenesen hátborzongató, hogy az eddigi nagyvonalúan kiutalt és felhasznált összeg (42, 5 milliárd) a 2000-es években a kormányok egész évi költése volt. De mégiscsak az a legfelháborítóbb ebben a közpénz milliárdokkal való dobálózásban, hogy az illetékesek nem hajlandóak semmilyen magyarázatot fűzni ezen összegek rendeltetését és célját illetően.

Ahogy a Napi.hu által a Kormányzati Információs Központnak egy hónapja feltett, és azóta is megválaszolatlanul maradt kérdés is példázza: senkinek nem érdeke itt az átláthatóság, a legkevésbé Lázár Jánosnak. Az általa vezetett kabinet a fantáziánkra bízza, ha annyira érdekel, találjuk ki, a rötyi papírtól kezdve, a kötelező irodai vízágyakon át, a folyékony szappanig, traktorig, vagy vetésforgóig, netán az energiacella nemzeti büszkeséggé konvertálásának esélyeiről szóló tanulmányokig, hogyan költhető el 2 milliárd. És újabb három.

Ezt hívják utolérhetetlen, reménytelenül behozhatatlan kormányzati arroganciának és cinizmusnak. Úgy értem, Lázár Jánosnak. Ő az az ember, aki mindent pénzt megér. Na nem nekünk, a gazdájának. Akinek újabb négy évig nem fáj, hogy mitől esik el az országa tehetségtelen, nagypofájú, korrupt pártkatonái áldásos ügyködése nyomán.

És nem azt mondom, hogy mennyi éhező szerencsétlenen lehetett volna segíteni ebből az egy hónap alatt 5, 1 milliárdból, de Lázár Jánosok "dologi kiadásai" címen mindenféle indoklás nélkül eltapsolni a tisztességesen adózó, és Lázárhoz hasonlóan dologi kiadásokban minden bizonnyal hiányt nem szenvedő magyarok pénzét... Na ez a nem mindennapi. Végül is aki büntetlenül és következmények nélkül képes ellézerkardozni 40 milliárdot, annak 5 milliárdba sem fog beletörni a bicskája.

Kár, hogy soha nem a saját milliárdjaival rendelkezik ilyen magabiztos önkényességgel.