Tiszteletet a magyaroknak?
H_A Címkék: kormány bürokrácia munkanélküliség közfoglalkoztatás Fidesz EU Zsigó Róbert EP-választás2014.05.03. 22:17
Miután nem vettem a bátorságot, és tulajdonképpen étvágyam sem volt hozzá, hogy a Fidesz Brüsszeltől tiszteletet követelő (?!) EP-választási kampányának részét képező remekbe szabott plakátot értelmezni próbáljam (megtették mások helyettem, köszönöm szépen) ma már nem tudom visszafogni magam az alábbi hír olvastán: a magyarok tiszteletére egyelőre alkalmatlan EU-nak többet kell tennie a munkanélküliség ellen.
Zsigó Róbert szóvivő rezzenéstelen arcú beszólása újabb elképesztő szintre emeli a Fidesz Európa-ellenes diskurzusának arroganciáját. Aki szerint az Európai Unió új vezetésének "a haszontalan bürokratikus kekeckedés helyett" jóval több energiát kell fordítania a valós problémák megoldására, így például a munkanélküliség elleni küzdelemre.
Nem azért a két fillérért, sem a bürokratikus kekeckedés miatt mondom, de egészen groteszk bájt kölcsönöz a történetnek, hogy néhány hírrel odébb olvasom: a nagy, bürokratikus takarékoskodás kellős közepette a május 6-án megalakuló parlament vidéki képviselői borsos árú luxushotelben szállnak majd meg. Nem baj, hogy valószínűleg lenne olcsóbb megoldás is, a törvény szerint ami jár, az jár, és jelen esetben a Le Meridien-nél alább nem adhatja az Országgyűlés Hivatala.
Ezt még valahogy beveszi a gyomrom, azonban tovább olvasva kesernyés vigyor ül ki az arcomra: a munkanélküliség ellen folytatott harc legeredményesebb európai kormánya nem adja alább a saját kézjegyét levakarhatatlanul magán viselő közmunka tekintetében sem, és arra kötelezte el magát, hogy az év végéig havi átlagban 200 ezer ember napi 8 órás közfoglalkoztatását biztosítsa. Lehetőleg nem többet, nem kevesebbet. Gyengébbek és tájékozatlanabbak kedvéért: ugyanez a Fidesz kormány a tavalyinál négymilliárddal többet, összesen 184 milliárd forintot fordít idén erre a stratégiai kérdésre, a májusban megalakuló új Országgyűlés és új kabinet természetesen folytatja és továbbfejleszti a közfoglalkoztatást, hogy még több ember találjon helyet a munkaerőpiacon.
Miután Zsigó kartárs csodálatos statisztikai adatokba csomagolva elmagyarázta nekünk, hogy Magyarország miért is teljesít jobban a munkanélküliség elleni küzdelemben, mint más uniós tagállamok, hogy az EU mennyire dilettáns a magas munkanélküliségből való kilábalás útjának megtalálásában, és hogy ezzel szemben nálunk huszonkét éve nem dolgoztak annyian mint ma, már én sem tudom visszafogni magam. Nem a kekeckedés miatt van, a teljes kép és igazság kedvéért mondom el halkan. Hogy.
A februári kedvező munkanélküliségi adatokat egészen pontosan a téli közmunkaprogram miatt lehet most oly magasba emelni, amelynek finanszírozásából ez a fránya, meddő vitákra hajlamos, de gazdaságpolitikában ugye mögöttünk kullogó Unió bőven kivette a részét. Az sem teljesen mellékes, hogy a néhány száz ezer magyar munkanélküli számára, akiről a Fidesz által tetszőlegesen kozmetikázott statisztikák érdekes módon mélyen hallgatni szoktak, éppen e hanyatló Nyugat-Európa országainak munkaerőpiacai kínáltak megélhetést. Arról nem beszélve, hogy bármit is fogunk rá, a közmunka, mint "egyéb foglalkoztatási forma" által az immár éhbérért követ törő munkanélküli de facto egyáltalán nem szűnik meg munkanélkülinek lenni: a rabszolgaság modern formájának meghonosítását Európában valóban nem sorolják a komoly gazdaságpolitikai intézkedések sorába, de nem tiszteltek ezek soha minket, mit várunk tőlük?
Még komolyabbra fordítva: a magyar munkahelyek megvédésének EU-fikázásként álcázott csatakiáltása egy újabb kampány újabb álkérdése. A költségvetést egyre inkább megterhelő, gazdaságélénkítő értelemben rossz viccnek nevezhető közfoglalkoztatás árnyékában egyre biztosabban kijelenthetjük: nem dolgozó emberekre van itt szükség, hanem egyszerű rabszolgákra. Akik elvégzik azokat a munkákat, amelyeket anno elvégeztek példának okáért az utcaseprők, ilyen olyan amolyan karbantartók, mindenki nézzen maga köré az egészségügyi, oktatási, esetleg szociális szférában, ahol sokkal kevesebben dolgoznak, mint amennyien törvényes körülmények között dolgozhatnának, és ahova következésképpen nagy kegyesen közmunkásokat szokás alkalmazni.
Nos, a teljes foglalkoztatástól fényévekre eső, társadalmi hasznát tekintve totál értelmetlen, egy alulfizetett, társadalmi értelemben leszakadó réteget konzerváló közmunka-programjára büszke magyar kormány emígy tanítja (már megint) móresre az EU-t. Valahogy így néz ki a folytonos EU-ellenes szabadságharcát mindig szilárd alapokra helyező, mindeközben az EU-ban magának helyet és tiszteletet kivívni akaró Fidesz EP-kampánya. Már csak az a kérdés, kit lehet ezzel tovább hülyének nézni: Európát vagy a magyar embereket? És egyáltalán: aki ennyire nagyon tiszteli saját honfitársait, az hogyan formál jogot arra, hogy mások részéről tiszteletre tartson igényt?