Nem mondanám, hogy összefutott a nyál a számban a miniszterelnök úr "Boldog Húsvétot" feliratot viselő, Facebook-fotón közzétett sonkája láttán, de tény, hogy visszás érzések kerülgetnek ezzel az ünnepi, fanatikusoknak minden bizonnyal szívet-lelket melengető, az alkalomhoz többé és kevésbé odaillő üzenettel kapcsolatban.

Szóval az van, hogy Orbán Viktor régi-új miniszterelnök méretes sonkával kíván boldog ünnepet mindnyájunknak. Azoknak is, akiknek természetesen jutott ekkora sonka idén is a húsvéti asztalra, azoknak is, akik talán még fényképen sem láttak ilyet. Mivel nem tartozom azok közé, akik Orbán Viktor szigorúan ellenőrzött közösségi oldalán véleménynyilvánítási szándékok által vezérelve garázdálkodni szoktak, ez úton fogom közzétenni ünnepi gondolataimat ezzel a csodálatos látvánnyal kapcsolatban.

Boldog Húsvétot, Magyarország!

Nekem kivételesen nem az jutott eszembe erről a fényképről, hogy mekkora sor kígyózott napokkal ezelőtt a Blahán egy tányér meleg étel reményében. Nem akarom demagóg szólamokkal sem elrontani az Orbán család étvágyát, és végképp nem érzem úgy, hogy Magyarország miniszterelnökének ne lehetne bármekkora sonkája ezen a frenetikus választási győzelem illatú húsvéton. Végső soron megérdemli, sokat dolgozik ő, több milliók sorsának felelőssége nyugszik az ő vállain, nehogy már abba kössünk bele, hány kilós sonkát tesz a családi asztalra.

Mindössze annyit tennék hozzá, hogy az emberi jóérzés határait feszegeti ez a fotográfia. Mert azt már mind tudjuk, hogy a miniszterelnök úr is ember, olyan mint mi: ha kivételesen nem cipővel mászik a megterített húsvéti asztalra, akkor sem veti meg a finom falatokat. Azért meg végképp álságos volna megszólni őt, hogy a sonka előtti reggeli pálinka kissé homályossá teszi a tekintetét.

Azzal is tisztában vagyok hogy a választási kampány rögtön a választások megnyerésének másnapján kezdődik, de sokkal emberibb és keresztényibb lett volna ennek az országnak a sonkátlan felére való tekintettel, ha Orbán Viktor megkímélt volna minket ettől a pofátlanul hivalkodó látványtól. Nem azért, mert neki ekkora sonkára futja, másoknak meg egyáltalán semmilyenre nem futja, hanem mert a feltámadás ünnepe, az általa sokat hangoztatott kereszténység nem arról szól, hogy egy Facebook-fotó kedvéért gátlástalanul beletoljuk a nép arcába a gondosan elkészített sonkánkat.

Azt hiszem, néhány fokkal kevesebb magamutogató, nyálcsorgatást célzó populizmus és kicsit több visszafogottság, szerénység, alázat ránk férne így a feltámadás ünnepének esthajnalán. Mert nem a sonka teszi az embert, miniszterelnök úr. Az ünnepet meg végképp nem.