Olvasom, hogy nem lesz parlamenti képviselő Bajnai Gordon. A volt kormányfő döntését azzal indokolta, hogy az ellenzéki politizálás fő színtere nem az Országgyűlés lesz, és ő sem képviselőként tud a legtöbbet segíteni pártjának. A jobboldali fórumokon szembejövő zsigeri fikázási hullám, Bajnai jellemtelenségének, alkalmatlanságának, gyávaságának felhánytorgatása helyett, és mindezzel ellentétben én kicsit másképp látom a kérdést.

Én is azt gondolom, hogy a mechanikus gombnyomogatás fő színterévé avanzsált parlamentben valóban nem terem babér a Bajnai-féléknek. Akik újabb négy évre megválasztott politikusainkkal ellentétben nem a politikából teremtettek egzisztenciát, és akik következésképpen nem kapaszkodnak foggal-körömmel közpénzből eltartott bársonyos székekbe.

Talán az sem mellékes e gesztus lehetséges értelmezésének kontextusában, hogy az újabb fülkeforradalom estéjén Bajnai volt az egyedüli ellenzéki politikus, aki a választási rendszer Fidesz felé igencsak lejtő pályájának vázolása mellett, frankón saját felelősségéről beszélt. Arról, hogy mi, akik kormányváltást akartunk, bizony valamit nagyon rosszul csináltunk, vagy legalábbis nem tudtunk eléggé vonzó ajánlatot tenni Magyarországnak.

Tudom, hogy Bajnai Gordon nem egy ízig-vérig politikus, nem egy gátlástalan falkavezér, akinek csatakiáltására vigyázzba áll a csorda. Örültem, amikor visszatért a politikába, haragudtam rá, amikor visszalépett valaki más javára, de másokkal ellentétben korrektnek tartom ezt a lépést, és óvva intek mindenkit aki Bajnai kedvéért szavazott az ellenzéki összefogásra, hogy most csalódottságot érezzen.

Azt hiszem ugyanis, mindannyiunk számára nyilvánvaló, hogy az elmúlt négy év ellenzéki parlamenti politizálásának fényében, bábúnak vagy biodíszletnek beülni a Fidesz kétharmados játszóterére, teljesen hiábavaló. Egy szakember és egy simlis politikus nyilvánvalóan másképp gondolkodik erről. Egyetértek Bajnaival abban, hogy a parlamenten kívül tevékenykedni, és megpróbálni előrébb vinni a Fidesztől másképp gondolkodó, érző magyar emberek ügyét, sokkal inkább értelmes kezdeményezés, mint asszisztálni valamihez, amibe semmilyen beleszólásunk nem lehet.  

És még egy fontos érv, amely Bajnai mellett szól: nem igaz, hogy az utcai politizálás teljesen értelmetlen és eredménytelen. Budapest példája igazolja, hogy amit az Együtt-PM aktivistái az utcán tettek, igenis meghozta - ha egyelőre foltokban is - a maga eredményét. Mindaz, amiről a Fidesz által uralt közmédiából a büdös életben nem értesültek volna az emberek, az igen gyakran szembejött az utcán. Valószínűnek tartom, hogy a főváros ezért nem lett full narancssárga.

Ja, és visszás érzések, csalódottság, düh, gúny, lesajnálás ide vagy oda, Bajnairól sok mindent el lehet mondani: korlátlan hatalomvággyal megvádolni viszont igen nevetséges. És kevesen vannak a politikai palettán, akikről ugyanezt el lehet mondani.