Nem kell már többet aludni. Elérkezett a nap, amikor Magyarország választópolgárain a sor, hogy oda járuljanak, ahova négyévente nagy előszeretettel szólítja a politika: az urnák elé, bele a szavazófülke magányába. Semmit nem szeretnék hozzátenni ehhez a történelmi evidenciához, csak annyit, hogy ne maradj otthon, Magyarország!

Függetlenül attól, hogy az elmúlt négy év politikai csatározásaiból mit értettél meg és mit nem, függetlenül attól, hogy elhitted, vagy sem, hogy 47 ezer forintból meg lehet élni, hogy érdekelt vagy sem, hogy a a jogállam és a demokrácia alappilléreinek lebontása rád is veszélyes és visszafordíthatatlan folyamatokat indít el, hogy mérlegelted akár egy percig is, hogy tényleg jobb Moszkvához tartozni, mint az elvetemült Nyugathoz, sőt az is végképp lényegtelen, hogy pár ezer forintos rezsicsökkentésért a lelkedet is eladnád, vagy sem.

Ma rajtad a sor, hogy véleményt mondj. Holnap már senki nem lesz kíváncsi a véleményedre. Ne csak azért, mert azt mondják, hogy erkölcsi kötelezettséged, hanem mert jogod van hozzá. Azért, hogy négy évig, amíg újra kíváncsi lesz bárki is a véleményedre, legyen kit felelősségre vonni, kritizálni, vagy éppen elismerni. Ha ma nem mondasz véleményt, mások mondanak helyetted. És akkor nem vonhatsz felelősségre, nem kritizálhatsz senkit: kizárólag magadat.

Ezért szavazz, Magyarország!