Nem új keletű és nem is eget rengető törvényszerűsége a honi politikai kultúrának, hogy a demagógia hitvallása viszi elébb, ha az országot nem is, de tehetséges politikusainkat egyik mandátumtól a másikig, mindenféleképpen. Nem az idei, újfent történelmi választási kampány óta tudjuk, hogy a választókat egy szavas csatakiáltások hallatán nyáladzani kezdő szellemi fogyatékosokként kezelni, szinte egyenértékű az újabb választási diadallal. Mondjon bárki bármit: sajnos ebben Orbánék verhetetlenek. Magyarország népe bólogató, kórusban bégető birkává degradálásának gyönyörű példája, hogy a szomszédban zajló katonai mozgások kontextusában a honvédelmi miniszter is a rezsicsökkentéssel kampányol.

"Aki többet akar fizetni a rezsiért az a baloldalra, aki viszont kevesebbet, az a Fidesz-KDNP-re szavazzon – a honvédelmi miniszter szerint ilyen egyszerű a választás." - olvasom Hende Csaba magvas kinyilatkoztatását, amely a szakmai érvek ütköztetésének, a szakpolitikai irányvonalak emberközelivé tételének, a tervezett reformok és változások szemléltetésének pofán röhögését, azaz tökéletesen felesleges mivoltát támasztja alá. A Fidesz szerint április 6. tétje, az, hogy nincs választás. A Fidesz mindenfajta racionális gondolatvezetést alapjáraton kizáró, lebutított, végtelenül leegyszerűsített retorikájának vezérmotívuma, hogy a napi politikával együtt nem élő emberek nem az okos érvelések nyelvét beszélik. Ezekkel az emberekkel következésképpen akár azt is el lehet hitetni, hogy vannak olyan honfitársaik, akik igenis többet akarnak fizetni a rezsiért.

Valószínűnek tartom, hogy ez a fajta megközelítés nem kötelező módon vinné sikerre a jelenlegi kormánypárt rezsidémonok ellen vívott megszállott harcát, ha a politikai ellenfél választási stratégiája picivel túlmutatna a hasonló, de jóval erőtlenebb demagóg ígérgetéseken. Így viszont sajnos nem lesz meglepetés, hogy Magyarország politikai dolgokban képzetlen része Zuschlag János, Simon Gábor, és nem véletlen hirtelenséggel elhunyt Welsz Tamás-félék nélkül is behúzza a rezsicsökkentés X-ét április 6.-án a megfelelő kockába.

Ettől még engem töretlenül felháborít erre a primitív (ál)választásra apelláló ostoba mantra. Felháborít, hogy négy évnyi gátlástalan kétharmados garázdálkodás után a magyarországi választások kizárólag a rezsicsökkentésről szólnak. Nem gondolom, hogy a magyar nép bólogató, nem gondolkodó embertömeggé, havi pár ezer forintnyi látszat csökkenésért térdre boruló hűséges szolgálókká formálásáról kellene szólnia mindannak, amit a politika művel itt velünk-körülöttünk. Nem gondolom, hogy a magyar társadalom egyetlen égető problémája a rezsicsökkentés volna. Nem vagyok hajlandó elhinni, hogy disztingválás nélkül beveszi a gyomrunk, hogy a munkanélküliségre, az elvándorlásra, egzisztenciális problémáinkra, egészségügyi bajainkra az egyedüli válasz a rezsicsökkentés, és hogy ez a szánalmas ász mindent visz április 6.-án.

Meggyőződésem, hogy a magyarok nem annyira perverzek, hogy annak örülnének, ha rezsiköltségeik a duplájára nőnének. És azt sem gondolom, hogy annyira egyszerűek lennének, mint amennyire egy parancsszóra hasbeszélő üzemmódba kapcsolt honvédelmi miniszter beállítja őket. A rezsicsökkentés helyeslésére, avagy érvekkel alátámasztott elutasítására nem lehet ideológiai határvonalak meghúzását alapozni. Én sem örülnék, ha többet kellene fizetnem bármilyen szolgáltatásért, de ez nem kifogás arra, hogy közmunkából simán éhen dögölhetek, vagy hogy Londonban diplomásként mosogatnom kell.

Úgyhogy végtelenül sajnálom, hogy választott döntéshozóim ennyire egyszerűnek-együgyűnek tekintenek és semmibe vesznek. Jobb híján annyit tehetek, hogy szóvá teszem a manipulálásomra tett aljas kísérleteket, és elutasítom, hogy a Fidesz-KDNP-re kellene szavaznom, amiért nem akarok többet fizetni bármiért, amiért kevesebbet is fizethetnék. Ez számomra nem érv arra, hogy egy kétharmadával számtalanszor visszaélő, saját korrupt ügyködéseit ellenfelei korrupciójával legitimáló politikai alakulatot hozzásegítsek egy újabb mandátumhoz. Elutasítom az agyam átprogramozásába feccölt rezsicsökkentő erőfeszítéseket, amelyekből Magyarországra nézve sajnos semmiféle megnyugtató jövőképet nem bírok kiolvasni. Még akkor sem, ha a honvédelem felkent mestere próbálja a számba rágni a választás elviselhetetlen könnyűségét.