Március 15, az 1848-as forradalom, sajtó- és szólásszabadság ünnepe, nemzeti ünnepeink legnemzetibbje. Legalábbis 1848 óta, őseinkhez hasonlóan így tudtuk mi itt nagyon sokan széles e Kárpát-medencében. Az Erkel Színházban Szente Vajk rendezésében idén színpadra állított Red Bull Pilvaker – A Szavak Forradalma rendezvény kapcsán azt ajánlom kedves mindannyiunknak: értékeljük át ezt a naiv bizonyosságot.

Mára kiderült ugyanis, hogy 166 év több generációjával, és általában 1848 szellemi örököseivel ellentétben az MTVA nem így gondolja. Mindazok, akik nem elkötelezett rajongói és támogatói a slam poetry műfajának, hogy az őszinte híveket már ne is említsem, értetlenül állhatnak a nemzeti ügyek kormányát nemzeti ünnepen is feltétel nélkül kiszolgáló királyi televízió ügybuzgó döntése előtt. Az történt ugyanis, hogy „a rendezvényt közvetítő MTVA-nak nem igazán tetszett egyik-másik szókimondó slam produkció, illetve tetszett, csak úgy találta az illetékes szerkesztő, hogy nem a nemzeti ünnepre való – és kihúzta azokat a programból” - írja a Huppa.hu. 

Nem, nem azért mert zavarta volna őket a fellépők némelyikének szókimondása. Á, dehogy. Nem akarták ők korlátozni a slammerek témáit. Á, dehogy. A programot azért szervezték át hipp-hopp, mert a Red Bull Pilvakernek szerintük nem az aktuálpolitikai kérdésekről kell szólnia.

Mivel  a béke, szabadság és egyetértés sokat hangoztatott, ám évről évre egyre üresebbé váló szólamai, nemzeti ünnepeinket az egyre véresebb egymásnak feszülések mentén értelmező politikai alakulatok élet-halál harca egyébként is visszás érzésekkel tölti el az embert a választások előtt pár héttel, gondoltam felelevenítem az MTVA kedvéért - nem mintha bármit is változtatna a helyzeten - Petőfiék akkor még ugyan nem annyira slam poetry-s, de aktuálpolitikától legalábbis szétfeszülő követeléseit. 1848 12 pontjának első pontja így hangzik, hölgyeim, uraim: "Kivánjuk a' sajtó szabadságát, censura eltörlését."

Tudom, hogy a március 15-én kokárdába öltözött, duzzadó keblű magyarok zömének nem egy oltári nagy probléma az 1848-as hőseink által megálmodott magyar demokrácia ilyetén, sokadik pofán törlésére irányuló gesztus, de a cenzúrára hivatkozó, és ebből kifolyólag az Erkel Színházban való fellépést elutasító előadókhoz csatlakozva annyit mondanék: megette a fene ezt a fajta szabadságot, egyenlőséget és testvériséget. Ne erőltessük, nem megy ez nekünk. Aktuálpolitizálás helyett érjük be a rezsicsökkentésről és az arctalan ellenségekkel szemben folytatott szabadságharcról szóló dicshimnuszok tömkelegével.

A márciusi ifjak is biztosan erről álmodtak. Szégyelld magad, MTVA! Mert én nagyon szégyellem magam.