Mondjuk bruttó 9, 5 millióért én is szívesen elvállaltam volna - az elveszítés kockázatára is magasról téve - a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ellen indított pert a trafikkoncessziós bíráló bizottság tagjai nevének nyilvánosságra hozásával kapcsolatban. Mi az nekünk közel tíz millió közpénz? Ha már a közérdekű adatigényléssel összefüggő össztársadalmi elvárások teljesítése nem a kormány erőssége, legalább jó drágán érdemes ügyvédi irodákat megbízni védhetetlen ügyek védelmével.

A két dolog persze semmilyen összefüggésben nincs egymással, de a trafikmutyi "szerelmeseinek" és pofára ejtett veszteseinek halvány vigasz lehet, hogy a Fővárosi Törvényszék alapfokon arra kötelezte a tárcát, hogy 15 napon belül adja ki a bíráló bizottság névsorát, illetve a vesztes és a nyertes pályázatok bírálati lapjait. Óvva intek mindenkit, hogy ezen túlmenően hosszú távú következtetéseket vonjon le az igazságszolgáltatás honi működését illetően, de azért a bíróság érvelésére mégiscsak felhívnám a figyelmet: "minden közpénzzel gazdálkodó szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekkel, a közpénzeket az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve alapján kell kezelni."

Azt gondolom, hogy amikor egy kormány, vagy egy szakminisztérium egy széles társadalmi felháborodást kiváltó, visszás, valamely, kisebb vagy nagyobb társadalmi csoportot magyarázat nélkül pofán törlő intézkedést úgy próbál szőnyeg alá söpörni, hogy a nyilvánvaló disznóság védelmében még kemény pénzeket is fizet, akkor nagy súlya van az igazságszolgáltatás fent idézett gondolatmenetének. 

Függetlenül attól, hogy az alapfokú ítélet megtámadható, és függetlenül attól is, hogy trafikügyben a magyar kormány már régen elment a falig, (és meggyőződésem szerint akárhányszor elmenne a falig) a minisztérium pazarul és nagyvonalúan, ám fölöslegesen megfizetett jogi képviselőjének álláspontjával szemben én is azt gondolom, hogy a trafikpályázatot elbírálók független tevékenységét, éppen kilétük nyilvánossága szavatolhatja. Egyedül és kizárólag. Amikor az Orbán-kormány önkényesen eldöntötte, hogy saját, azaz állami hatáskörbe helyezi a dohánytermékek kiskereskedelmét, ha tetszik, ha nem, azt is vállalta, hogy az ezzel kapcsolatban keletkezett adatok is közfeladatok ellátása során keletkezett adatoknak minősülnek. 

Tehát nekünk, volt trafiktulajdonosoknak, vagy trafikpályázaton magyarázat nélkül vesztesnek nyilvánított naiv jó magyar emberekkel együtt érző polgároknak jó hír lehet, hogy akármennyit pazarol is szeretett kormányunk a mi pénzünkből védhetetlen ügyei védelmére, a független igazságszolgáltatás bálványa talán még nem dőlt le Magyarországon.  Persze szar ügy ez a pofátlanul ablakon kidobott tíz milliós perköltség, de a több tízezer trafikkoncesszión elhasalt magyar ember veszteségéhez mérten bagatell.

A sors iróniája csak az, hogy ez is közpénz. És bár nem sokan fogják jobban érezni magukat ettől a bírósági határozattól, és attól, hogy esetleg megismerhetik száz év múlva ezeknek a mindent eldöntő bizottsági tagoknak a nevét, legalább a trafikmutyi szöge ennyire kibújt az igazságszolgáltatás zsákjából.