Mióta tudjuk, hogy Magyarország jobban teljesít, egyértelmű okunk van annak is örülni, hogy sokunk minden havi bérével ellentétben a magyar állami cégek vezetőinek javadalmazása is jobban teljesít. Olvasom, hogy millió forintban kifejezve egy-két számjegyű prémiumban részesül némely állami cég vezetője. Nem, rosszul mondom. Több tucat állami vállalat közül csak kettő olyat talált a Blikk - a Magyar Posta Zrt. és az Erzsébet Szállodák Nonprofit Kft. - ahol így Karácsony előtt a kimagasló teljesítményt ne díjazták volna. A karcsúsított állami bürokrácia életet jelentő testéből.

Senkinek ne legyenek kétségei a megfontolás ésszerűségét illetően: egyetlen olyan önmagát túlteljesítő ember nincs ezek között, aki ajándékba kapta volna ezeket a szerény pénzeket, ezeket a 9-10 havi fizetést kitevő összegeket, a vállalt és értékelt pluszteljesítmények megkérdőjelezhetetlenek, a rengeteg túlóra és átdolgozott hétvége előtt fejet hajtani szaros 10-20 millió forinttal mindennél magától értetődőbb.

Nem gondolom, hogy Baranyay László, Dávid Ilona, Horváth Gergely, Szentpétery Kálmán vagy Csillag Tamás végig lazsálta az idei évet, és ördögtől való lenne, hogy a hatáskörükbe tartozó cég vezetésének felelőssége megegyezne egy havat takarító közmunkás felelősségével, tehát hogy következésképpen a vállba veregetés mellé ne járhatna nekik egy többé vagy kevésbé vastag boríték. (Mondjuk a havi kétszeres ingyenes készpénzfelvétel mellett nem is muszáj boríték formájú legyen a hála és a köszönet.)

Ellenben - és egyáltalán nem érdekel a demagógia vádja - van valami nem is olyan diszkrét pofátlanság ezekben a fejünk fölött röpködő milliókban. Azoknak a feje fölött röpködő milliókban, akiknek szintén rengeteg túlórája és átdolgozott hétvégéje van benne abban, amit éppen csinálnak, és amiért baromira nem jár a karácsonyi töltött káposztához való hasonló hozzájárulás.

Hogy csak egyetlen példát mondjak, amelynek fényében szóra érdemessé és felháborítóvá válik ez a nagylelkű államilag irányított adakozás: itt vannak ezek a a közszférában dolgozó, mellékállásban a családjukért aggódó nők, akik nem is olyan régen videoüzenetben szólították meg Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy üljön tárgyalóasztalhoz a szakszervezetekkel. Nézzük meg eme jobban teljesítő állami cégek jobban teljesítő vezetőinek javadalmazásait, és tegyük mellé, ezeknek a - karácsonyi töltött káposzta sorsa előtt leginkább a családjukért aggódó - nőknek az esetét. Akiknek 6, azaz hat éve nem emelték a bérüket, és mára a megélhetésük került veszélybe. Kicsit sem zavarba ejtő és gusztustalan ez a tényállás?

Nos, ha arról beszélünk például, hogy az eszközkezelőnek a törvény által megjelölt nyolcezer helyett mindössze hatszáz bedőlt hiteles ingatlanának megvásárlását sikerült tető alá hoznia, vagy hozzátesszük, hogy a MÁV vezetőinek és egyszerű, mezei alkalmazottainak teljesítmény-elismerése között mekkora betölthetetlen űr tátong (a vezetők átlagprémiumának két ezreléke (!!!) jut egy átlagvasutasnak) de ha véletlenül a vasutak, és a vasúti kocsik fantasztikus állapotát is mellévesszük, akkor talán megér egy kisebb fajta misét a történet. Még azok számára is, akik a köztévé híradója előtt ülve naponta adnak hálát azért, hogy Magyarország a jó úton jár. Hogy a nagyoknak sok jár, a kicsiknek a kevés is elég.

Hát ja. Valóban egyetlen forint sincs itt, feleim, amit bárki ajándékba kapott volna. Ajándékba mi kaptuk azt a pár ezer forintnyi rezsicsökkentést, amiért életünk végéig hálásak lehetünk a nemzeti ügyek kormányának. Az kárpótol mindenért. Még a töltött káposzta is flottul kijön belőle.

UPDATE: Kósa Lajos nem tartja helyesnek az állami cégeknél kifizetett óriásprémiumokat. Nagyon helyes, Lajos!

UPDATE 2: Belénessy Csaba, az MTI volt elnöke nem érti, miért csak 4,8 milliós prémiumot kapott. No comment!

fotó: www.blikk.hu