Most már semmi kétség nem fér hozzá: az összes többi mellett, immár a megrendezett és fizetett videók országa is lettünk. Mit nekünk a rezsicsökkentés, a szabadságharc, a nemzeti jelzővel ellátott büszke megvalósításaink tömkelege? Lássuk be: szeretjük ezt a műfajt. Csorgó nyállal, körmöt rágva ülünk a képernyők előtt és kapkodjuk a fejünket. Kényelmes számunkra, ezért észre sem vesszük, hogy a tévé előtti sört böfögés közben a politika mesterségesen kreált valóság show-ja hülyét csinál belőlünk.
Természetesen teljes erőbedobással járul hozzá ehhez a kutyakomédiához a média. Külön érdeme van a kormány szócsövévé avanzsált közmédiának ebben a lebutításunkra tett erőfeszítésben, az ingerküszöbünkkel végzett kísérletek egymásutániságában. Az egyik párt lefizette, hogy a köztévében azt nyilatkozza, hogy a másik párt lekenyerezte, hogy a szóban forgó megrendezett videóban mit gondoljon - típusú homályos, szappanoperásított híradások arra engednek következtetni, Baja mérföldköve és vonatkoztatási pontja lett a végtelenített honi politikai sárdobálásnak. A kislétai videó körüli mizéria csak egy újabb állomása ennek a történetnek, amely jól jelzi a közélet színvonalának földbe döngölésére tett összehangolt erőfeszítéseket.
Nem tudom, kinek mennyire életszerű az, hogy jelen esetben az Együtt-PM fizetett valakinek egy megrendezett szerepért, aki aztán hogy, hogy nem, az ügy kirobbanása után meg sem állt a köztévéig, hogy ráhúzza a vizes lepedőt a baloldalra, de nem is akarok állást foglalni ebben a kérdésben. Eléggé egyértelmű számomra, hogy mire megy ki a dolog: kétes videofelvételekkel elterelni a figyelmet a - rezsicsökkentés ide vagy oda - kínos egzisztenciális kérdésekről, és kétségeket ébreszteni azokban az emberekben, akik egyáltalán nem élnek együtt a napi politikai eseményekkel, és akik egy-egy ilyen felvételt csámcsogva készpénznek vesznek. Márpedig ha a köztévében azt mondták, abban hiba nem lehet.
Szomorú, hogy partner ebben szinte kivétel nélkül valamennyi politikai alakulat, pedig a fáradhatatlan csalási és egyéb gyanúsítgatásokból, bizonyítgatásokból, magyarázkodásokból senki nem jöhet ki jól. De talán a legrosszabbul mégis az egyébként értékes szavazattal rendelkező - részint megcsömörlött, részint megvehető/megvezethető - választópolgárok fognak. Akik számára nincsenek észérvek, tények, komoly, intelligens állásfoglalások, komolyan vehető választási kínálatok, csak a politikai térfelek egymásnak feszülő, önző szavazathajhászási kényszere. És akiknek tulajdonképpen már igényük sincs az értelmes eszmecserékre, és hálásak azért, hogy egy túlságosan hosszúnak ígérkező választási kampányban lassan Hollywood-i rekordokat döntenek a kedvükért megrendezett, fizetett videók futószalagon gyártásában. Hiába, mégiscsak hiányzik az a fránya Mónika-show az életükből.
Hát ez a nagy büdös helyzet, feleim! Hogy szaros ötezer forintért olyan emberek (közmunkások és nem közmunkások) véleményét röhögve meg lehet venni, akik tízezerért a homlokegyenest ellenkező véleményt is szemrebbenés nélkül felvállalják. A magyar közéleti viszonyok diszkrét baja bája, hogy egyre többen vannak ilyenek. Rossz hír, hogy a végtelenségig fokozható színjáték lesz ez mindaddig, amíg van befogadó közönség erre. És mivel befogadó közönség látható módon van erre, a magam részéről máris javasolnám a következő forgatókönyvet: meg kell dobni húszezerrel az alanyt, hogy teljes meggyőződéssel állítsa, valójában fizettek neki azért, hogy azt mondja a köztévé műsorában, hogy fizettek neki tízezret, hogy azt mondja a videóban, hogy öt ezerért elmegy tüntetni. Akárki ellen, tökmindegy, hogy ki ellen. Azért a pénzért nehogy már ne férjen bele.
Ja, és hogy mi az igazság ezekben a tömegszórakoztató filmecskékben? Nyugi, ezt soha nem fogjuk megtudni. Egyre világosabb, hogy mindegyik oldalnak megvan a maga vélt vagy valós érdeke abban, hogy a választások közeledtével egyre kevésbé az aktuális, megoldandó kérdésekről beszéljen, hanem a másikra dobálja a sarat. Mert mindig a másik oldal rendelte a videót, a másik oldal fizette le, a másik oldal, a másik oldal... Pedig hosszútávon valószínűleg elhibázott stratégiának fog bizonyulni saját mocskunkat politikai tőkeszerzés céljából rákenni a másikra.
Úgy vélem, bármennyire valószínűtlennek tűnik most, a nép előbb-utóbb belefásul az önfeledt fejkapkodásba és nyálcsorgatásba. És bár túl sok választása nem lesz akkor sem, jobb híján átkapcsol az Animal Planet műsorára.
