Akkor most nézzünk őszintén magunkba és tegyük fel a kérdést: gondoltuk volna akár egyetlen percig is, hogy a DK képviselőinek nők elleni erőszakkal kapcsolatos tiltakozása bármilyen morális következménnyel járhat a jelenlegi közéleti viszonyok ismeretében? Gondoltuk volna az események egymásutániságát szemlélve, hogy - azon kívül, hogy a Fidesz-KDNP frakció nagy egyetértésben 130 ezer forinttal csökkenti Vadai Ágnesék tiszteletdíját - bármilyen normalitást tükröző hozadéka lehet annak, ha politikusok, magánemberek felemelik a szavukat asszonyverő, tettükért felelősséget nem vállaló, a közvéleményt hülyének néző közéleti szereplők ellen, és azt mondják: eddig és ne tovább. Hogy most már valóban időszerű és kötelező volna kirúgni polgármesteri és országgyűlési képviselői székeket illetéktelen seggek alól. Nem, nem gondolhattuk komolyan.

Ma, amikor a tények egyértelműen igazolják megalapozott kételyeinket a kérdéssel kapcsolatban, be kell látnunk azt is, hogy a normalitás és a deviancia közötti elmosódó határokat már keresni sem érdemes a magyar politikai-közéleti történések útvesztőjében. Nincs itt értelme morális kapaszkodókat keresni. Az ítélet végleges: a Fidesz-KDNP frakció által négy éve leuralt Országgyűlést nem sérti, nem háborítja fel egy nőverő agresszor jelenléte a parlamenti patkó légterében, nem tartja elítélendőnek a gyengébbik nemmel kapcsolatos minősíthetetlen bánásmódot, sőt, szemrebbenés nélkül megtűri a vak komondor becsületét gyalázatosan megsértő Balogh Józsefeket maga körül. És ha mindez nem volna elég, álláspontja alátámasztásául a Magyarország ellen indított nemzetközi jogvédő hadjáratokkal legitimálja, hogy nincsen ezzel semmi baj, hogy tulajdonképpen ez a világ legtermészetesebb dolga.

A lényeg az, hogy az asszony verve jó, és ha nem, akkor is. Semmi nem drága azért, hogy hálás, elkötelezett hűbéreseink életben tartsák azt a rendszert, amelynek kifeszített hálója megtart minket a hatalomban az idők végezetéig. Ilyen szempontból minden paraszt és ló egyforma súllyal bír a sakktáblánkon. Balogh egy szükséges tégla, és ha valaki a tégla fele közelít, azt kérdés nélkül ki lehet lőni.

Nagyobb baj, hogy ez a történet sem Balogh Józsefről szól, és nem is Vadai Ágnesékről, de a legkevésbé sem egy, a rendre és törvényességre hivatkozó házelnök ámokfutó, arcpirító, egyszeri és megismételhetetlen szemforgatásáról. A jelenlegi keresztény és demokrata, ájtatosságból mindig jelesre vizsgázó kormányzó politikai elit számára nem az erőszak elítélése a prioritás, hanem az erőszak elleni tiltakozás valamennyi formájának eltaposása. Van ebben valami végtelenül szomorú a tágabb értelemben vett magyar valóság egyik-másik szeletére nézve, amelynek józan esze, neveltetése, erkölcsi mércéje nem összeegyeztethető a nő fejének falba verésével.

Meggyőződésem, hogy sem Vadai Ágnes, sem Szűcs Erika nem lesz kevesebb ettől a 130 ezer forinttól. De keresztényi szeretettől túlcsorduló lelkű politikusainkkal az élen, mindannyian kevesebb lettünk egy újabb lehetőséggel. Amelyet ezúttal is elszalasztottunk. Azzal a lehetőséggel, hogy politikától lecsupaszítva ítéletet tudjunk mondani egy olyan tolerálhatatlan társadalmi jelenségről, amelynek létezéséről elfordíthatjuk a fejünket, besöpörhetjük a szőnyeg alá, de amely bármikor szembejöhet velünk is az utcán. (Valószínűleg nem mindig lesz kéznél-lábnál egy vak komondor, aki elviszi a balhét.)

Nem nekem kellene, de szégyellem magam. Nem azért, mert meglepett volna, hogy a Terike agyba-főve veréséről elhíresült tahó képviselő, mellékállásban polgármester, megszavazta a trágyaszagú, erkölcsileg romlott cselekedete elleni jogos tiltakozásért járó büntetést. Hanem azért, mert ez az ember, és azok, akik szoros sorfalat álltak előtte és mögötte a nyilvánosságra került eset óta, újabb négy évig példát statuálnak majd egy egész országnak. Ebből a fajta emberségből és erkölcsösségből.

Mert Magyarország asszonyverésből is jobban teljesít. Aki elköveti, amellett kiállunk. Azt megvédjük. Ahogy a rezsicsökkentést. Pontosan úgy.