Azért nagyon jó nekünk mióta a Fidesz kétharmaddal kormányoz, mert mindig előre tudjuk, hogy meg fognak támadni minket. És nekünk, Fidesz kormánynak azért jó, hogy mindent előre tudunk, mert így konzervszámra tudjuk előregyártani a különböző címkékkel ellátott propagandaanyagot, amelynek egyik-másik fejezetét akkor rántjuk elő diadalmasan a farzsebünkből, amikor éppen aktuálissá válik a megtámadás. Így minden alkalommal az elfáradt harcos - drámai feszültséget hordozó - rezignált hangján felsóhajthatunk: ugye, ugye, mi előre szóltunk, hogy ez lesz. Hogy meg fognak támadni minket. És igazunk lett. Már megint.

Most sem történt ez másként. Orbán Viktor gondterhelten hazaüzent Londonból: Brüsszelből támadás érte a rezsicsökkentést. És még sokminden mást is üzent, idézni is fogom azonnal, csak szeretnék én is előre szólni: tudom, hogy félreértettem már megint, amit mondott, illetve persze, hogy egyáltalán nem is azt mondta, amit mondott, de én azért megpróbálok mégis értelmet keresni rezzenéstelen kinyilatkoztatásaiban, és lefordítani Rezsiország értetlenebb felének nyelvére azokat a nagyívű víziókat, amelyeket - dícséretére legyen mondva - angol nyelven fogalmazott meg, és amelyeket a jelenlévők udvarias tapssal díjaztak Londonban. Történt mindez egy úgynevezett páratlan napon, amikor a változatosság kedvéért a hanyatló Európa diskurzusa volt terítéken a brit királyi külügyi intézetben, a Chatham House-ban:

Az Európai Unió „mára elbizonytalanodott, nem rendelkezik világos jövőképpel” nem lehet tovább erőn fölül költeni: minden nagy rendszer átszervezésre szorul, de még a családoknak is meg kell újítaniuk életstratégiájukat. Többször is felszólalt az Európai Parlamentben, ahová „meghívták, hogy azután megvádolják valamivel”, és ahol „nyílt vörös és zöld támadás folyik a család intézménye, a vallás és a nemzet ellen.” Kifogásolta az Európai Unióban tapasztalható és különösen válságos időkben alkalmatlan intézményes vezetést, szerinte a helyes út az intézményes és a személyes irányítás egyensúlya lenne. Orbán sajnálkozásának adott hangot a gyenge magyarországi ellenzék miatt, mert úgy véli, az erős ellenfelek hiánya árt a demokráciának. Ha ez a jelenség „kedvez is a populistáknak”, maga „előnyben részesíti és bátorítja a nyílt vitát.”

Az a helyzet, feleim, hogy ha mindez nem volna elég, a miniszterelnök úr még azt is üzeni Londonból, hogy  Magyarország ma egy igazi laboratóriumként működik: a modern világ kihívásaira a hagyományos értékeken alapuló válaszokat próbál találni. Hát igen. Jár úgy az ember néha, drága Viktorom, hogy ha hosszú időn keresztül szisztematikusan kamuzik, csúsztat, ferdít, vagy a maga teljes valójában cáfolja a realitást, néha akarata ellenére is eltalálja szarva közt a tőgyét. Ilyen értelemben igazad van: valóban érezheti úgy magát a magyar nép rezsicsökkentés nyelvét nem beszélő fele immár lassan négy éve, mintha a kísérleti egér szerepét osztották volna rá egy laboratóriumban. Ezért aztán nincs az a pénz, amiért szembe akarnék szállni ezzel a kijelentéssel. Mint ahogy azt is brilliáns meglátásnak tartom, hogy a gyenge ellenzék árt a demokráciának, és kedvez a populistáknak. Körülbelül pontosan annyira, mint egy kétharmados arrogáns kormánytöbbség. Nem jobban és nem kevésbé. Persze röhejesen hangzik a nyílt vita bátorítására való hajlandóság egy olyan ember szájából, aki semmiféle bírálatot, és kritikát nem visel el, aki minden ellenvéleményt azonnal, zsigerből söpör le az asztalról, és sötét erők támadását festi Magyarország egére. Úgyhogy.

Van annak némi tangófénybe burkolt szürreális bája, ahogyan ezt a "meghívtak, és megvádoltak valamivel" szűzkurvásra vett figurát már ki tudja hányadszorra, Londonban is előadta a magyar miniszterelnök. Lassan négy évnyi "se veled se nélküled" típusú európai huzavona után (páratlan napokon beintünk, harcolunk, páros napokon benyalunk) most egy köztudottan euroszkeptikus ország fővárosában próbálta eljátszani az ártatlanul meghurcolt mártír szerepét. Aki egyébként mindig pontosan előre tudja, hogy meg fogják támadni, mégis most úgy tesz, mintha nem tudta volna minden egyes alkalommal miért kell Brüsszelben megjelennie, és mintha szívességet tett volna Európának azzal, hogy egyáltalán aláírta a jelenléti ívet az országát érintő kérdések tárgyalásakor az Európai Parlamentben. Kemény.

De ami legalább ennyire épületes ebben a - jól bevett szokás szerint - zavaros és zavarbaejtő expozéban:

 „Mindig tudtuk, hogy a rezsicsökkentés harcos téma lesz”, hiszen vannak nagy nemzetközi cégek, amelyeknek a rezsicsökkentés a profitjuk csökkenésével jár, így ők „minden követ megmozgatnak mindenhol”. „Nem javaslom a magyaroknak, különösen nem a kormánynak, hogy meglepődjünk azon, hogy most Brüsszelből támadás éri a rezsicsökkentést” . Meg fogjuk vívni a küzdelmet, a kormánynak komoly érvei vannak. „Szeretném megnyugtatni a magyar közvéleményt, hogy a rezsicsökkentés nemcsak marad, hanem folytatódni is fog.”

Egy percig nem nyugtalankodtam emiatt. De sőt. Mondjuk nem tudom David Cameron mit szólt utólag - miután magyar vírtus szerint Viktorunk remélhetőleg becsapta maga mögött a megfelelő ajtókat - ahhoz, hogy politikai ellenfele ellenzékből nyomatott demagóg témájával üzent haza a jó magyaroknak, de mint mondtam: Nagy-Britanniában suhogtatni az EU-ellenesség kardját, annyira nem nagy dicsőség. Meg aztán van egy árnyalatnyi különbség a brit és a magyar megközelítés között, amikor az Európai Unió intézményeinek ildomos megreformálásáról vagy éppen a rezsivel kapcsolatos kérdésekről van szó. Miközben a hanyatló Nyugaton legfeljebb azon munkálkodnak, hogy a jogrendszeren belül megtalálják a módját példának okáért az energiaszektor ésszerű szabályozásának, addig Orbánék ellenséget kiáltanak, megtámadással riogatnak és felveszik a kesztyűt. Aztán fene tudja, hogy mikor egy politikus az igazság nevében szónokol, az populizmus-e vagy demagógia. Vagy amikor egy eszelős politikus felülbírálhatatlan, vitathatatlan igazsága van rákényszerítve a vitára való hajlandóság nevében egy egész laboratóriumnyi országra, akkor azt egyáltalán hova lehet elhelyezni a Londontól Brüsszelen át Budapestre vezető úton. Ha egyáltalán.

És mert borzasztóan irritáló ez a sokadik Orbán-féle háborús rezsiagymosás, idézném a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) parlamenti államtitkárának hasonlóképpen szerdán elhangzott kijelentését: "a brüsszeli testület szakértői a január elsejétől tartó rezsicsökkentés technikai hátterével szemben fogalmaztak meg kérdés formájában kritikát, miszerint a lakosság és a versenyszféra vállalatai nem ugyanannyit fizetnek a rendszerhasználati díjakért. Az EU-nak nem a rezsicsökkentéssel van problémája, mivel ez a magyar kifejezés nem szerepel a levélben." Most akkor hogy érte támadás a rezsicsökkentést, ha szó nincs rezsicsökkentésről a brüsszeli levélben?

A válasz egyértelmű, és többek között ezért van igazad, Viktor, amikor laboratóriumnak nevezed ezt az országot. Ahol a többi mellett a kizárólag választási célokat szolgáló rezsiharc kommunikációs vegyifegyverét tesztelitek a népen. Miközben ti is tudjátok, és Londonban is tudják, hogy a politikai kényszerrel, mesterségesen módosított árak piaci viszonyok között nem tarthatók fenn. Mert pontosan tudjátok, hogy Magyarország nem rendelkezik olyan tartalékokkal, amelyek révén az effajta intézkedéseket hosszabb távon finanszírozni lehetne. Úgyhogy ezt a becsapás ízű kormányzati nagylelkűséget a piac előbb-utóbb korrigálni fogja, ha tetszik, ha nem. Már most sem irigylem ezt a szabadságharcos, hiszékeny népet azért, ami a választások után következik. Amikor majd újabb kényelmes parlamenti többség birtokában kicsit alábbhagy a fegyverropogás, és kénytelenek lesztek visszatáncolni.

Addig is. Amíg - megmagyarázhatatlan lélektani okoknál fogva - a választók zöme fogékony az ilyen olcsó átverésre, és legitimnek érzi a piaci trendeket magasról leszaró kormányzati politikát, addig nyert ügyetek van. Addig nyugodtan hihetitek, hogy ha egy hazugságot elég sokszor és elég sok helyen ismételgettek, az rögtön igazzá válik. Pedig nem. Laboratórium ide vagy oda.