Olvasom, hogy a Felsőoktatási Kerekasztal javaslatára eltörölhetik a nyelvvizsga kötelezettséget azokon a felsőoktatási képzéséken, ahol nem létszükséglet a nyelvtudás. Így több lesz a diplomás és javulnak a statisztikák, amelyek még jócskán elmaradnak az uniós átlagtól. Nos, szerintem is időszerű lenne e nyelvvizsga-amnesztiával kapcsolatos mizéria végére pontot tenni. Már évekkel ezelőtt is igaz volt, a helyzet azóta sem változott: túlságosan régóta tologatja maga előtt a magyar oktatáspolitika ezt a kérdést anélkül, hogy megnyugtató módon sikerült volna választ találnia rá. A teljesen hiábavalóan eltelt idő ellenére nekem nagyon úgy tűnik: továbbra is csak egy járulékos probléma megoldására irányuló javaslattal állunk szemben. A kutyát nem érdekli (hát még a Felsőoktatási Kerekasztalt), hogy egész Európában még mindig Magyarország áll a legrosszabb helyen a nyelvtanulás szempontjából, amikor nekünk a statisztikát kell javítani. Különben is: tanuljon meg Európa magyarul, ha akar tőlünk valamit, nemdebár?

Nem hiszem, hogy a diplomás fiatalok szakmai felkészültségét vagy felkészületlenségét közvetlenül a nyelvvizsga meglétéből vagy hiányából volna érdemes/lehetne levezetni. Nem gondolom azt sem, hogy a nyelvtudás kizárólagos mértékegysége a nyelvvizsga megléte volna, vagy hogy egyenlőségjelet tehetnénk a kettő közé. Viszont ez a létszükséglet-nem létszükséglet megközelítés megöli a bikát.  Bármennyire is logikus, hiszen az evés-ivás-ürítés viszonylatában valóban nem létszükséglet egy szaros nyelvvizsga.

A lényeg, hogy csináljunk valamit oktatáspolitikailag úgy, hogy tulajdonképpen nem csinálunk semmit. Kozmetikázzunk egy elegánsat a statisztikán, és máris verhetjük a mellünket, hogy megnőtt a diplomásaink száma, és felzárkóztunk Európához. Hátha senki nem veszi észre, hogy ugyanazért a plecsniért/papírért/elismerésért immár kevesebb tudás is flottul elég. A mennyiség minőség rovására történő favorizálása fél egészség, nem baj, ha a nyelvtudás seregét továbbra is mi hajtjuk Európában.

Vigyük csak egyre lejjebb a mércét. A nyelvvizsga csak a bajnak van nekünk. Nem is csoda: mifelénk történelmileg determinált, hogy nem szeretjük ezeket a domináns, minket leuralni kívánó (világ)nyelveket. A németet, az oroszt is mindig kényszerből tanultuk anno az éppen uralkodó rezsim függvényében. Nem csoda hát, hogy monokulturális szép hazánkban úgy érezzük: védekeznünk kell mindentől, ami idegen. Következésképpen nyelvükkel egyetemben az idegeneket sem szeretjük, így aztán - bármilyen mellékesnek tűnik - nyelvutdásunkkal pontosan fordítottan arányos a xenofóbiánk.

Megnyugtatóbb nekünk magunk között lenni magyarul, a pacalpörkölt megevéséhez igazán nincs szükségünk angol nyelvtudásra. Nem véletlen. Hogy Magyarország tudtommal még mindig nincs azok között az európai országok között, ahol kötelező első idegen nyelvként angolul megtanulni a középiskolákban. Hogyan is lehetne, amikor a köznevelésért felelős államtitkár kemény energiákat fektet az idegen nyelvű oktatás elleni harcba? Nálunk a hazafias nevelés, és az oktatási intézmények egyházi fenntartásba helyezésének mániája összeegyeztethetetlen az idegen nyelv oktatásával. Miközben Finnországban, Hollandiában, vagy éppen Csehországban és Luxemburgban minden felső középiskolai osztályban tanítanak két vagy több idegen nyelvet, nálunk az (ál)keresztényi erkölcsök mesterségesen kötelezővé tett sulykolása például ennél sokkal fontosabb.

Mindezt csak azért említettem az összes többi mellett, amit nem, mert elkeserítő, hogy a jelenlegi kormány oktatáspolitikája egyértelműen példázza, mennyire nem prioritás megteremteni a nyelvtudás megszerzéséhez szükséges átgondolt, pragmatikus feltételrendszert. Amely biztosítaná az idegennyelv-tanulás folytonosságát az oktatás különböző szintjei között. Bezáruló perspektívákat sejtet, hogy a magyarok legrosszabb ősi reflexeit emeli négyzetre a kormány dilettáns oktatáspolitikája. Rossz kádári beidegződéseink újjáélesztése ez. És egy egész rendszer kudarca. 

Miközben Hoffmannék, Klinghammerék az oktatás államosításán dolgoznak fáradhatatlanul, a (nemzeti) prioritássá kikiáltott nyelvtanulás üres szlogenével ki lehetne tapétázni az oktatási intézményeket óvodától egyetemig. De legyünk igazságosak. Van nekünk egy Fehér könyvünk, amely A magyarországi idegennyelv-oktatás fejlesztésének koncepciója az általános iskolától a diplomáig címet viseli. Öröm, hogy egyáltalán van egy ilyen, és hogy a dokumentum összeállítói egy viszonylag korrekt helyzetelemzésből indultak ki. Hatalmas bánat, hogy egy meglehetősen életidegen, sok esetben megvalósíthatatlan, illetve komoly kockázatokat rejtő javaslatokat fogalmaztak meg. (A részletekről bővebben itt.)

Akárhonnan is nézem, amíg ma oktatáspolitikusaink azon elmélkednek, hogy mi legyen a megtanulandó nyelvek sorrendje, azon filozófálnak, hogy vajon a megszerzett angol nyelvvizsga után a diákok miért nem akarnak még egy idegen nyelvet megtanulni, vagy ha mégis, akkor ez milyen nehézséget okoz számukra, addig valóban nevetséges a kötelező nyelvvizsgát a diplomamegszerzés feltételei között emlegetni. Ehelyett a tulajdonképpeni feladat annak elérése lenne, hogy az oktatásból kilépők legalább egy idegen nyelvet megfelelő szinten legyenek képesek használni. De nem. Ehelyett itt az újabb kísérlet egy szegénységi bizonyítvány kiállítására. Egy magába forduló, elszigetelődő, versenyképességben egyre inkább lemaradó országról. Ahol az emberek kétharmada "bikicsunáj" szinten, kézzel-lábbal is nehezen képes elmutogatni, merre van az arra.

Nem, a nyelvvizsga egyáltalán nem azonos a nyelvtudással, nem a papír teszi az embert, de jelentősen közelebb vihet hozzá. Nem, egyáltalán nem kötelező mindenkinek diplomát szerezni. De hogy a fényesen csillogó statisztika miatt inkább eltöröljük a kötelező nyelvvizsgát, ahelyett, hogy minél több diák számára megszerezhetővé tegyük (ezáltal a diploma értékét is növeljük), igazán nemzeti diadal. Az igénytelenség és kivagyiság újabb bizonyítéka. Mert hogy egy magát diplomásnak valló lény, EU-s állampolgárként egy mukkot se tudjon angolul, egyszerűen nevetséges. Önmagában az, hogy erre igénye sincs, elkeserítő. De hogy az oktatáspolitika még tegyen is rá egy lapáttal, az egyenesen tragikus.

Nem, a nyelvtudás nem létszükséglet. Az ürítés az. De attól,  hogy berúgjuk az ágy alá a sz*rt, a bűze nem lesz elviselhetetlenebb. Valahogy így állunk mi is ezzel az egész idegen, nyelvi dologgal.