Olvasom, és tátott szájjal nézem, hogy Orbán Viktor, a politikai opportunizmus nagymestere Magyar páva táncokkal gratulált Angela Merkelnek, az általa vezetett CDU választási győzelme kapcsán. Nem ám szerény, a nyilvánosság számára láthatatlan fehéren fekete betűkkel, aláírással, szolidan és diplomatikusan, hanem egyenesen videoüzenetben. Harsányan, és kajánul vigyorogva. Mert Orbán számára logikus és értelemszerű, hogy Angela Merkel pártja győzelmének is legalább néhány perc erejéig, a jelen- és utókornak megörökítve róla kell szólnia.

Az őszinte elképedés szellemében kénytelen voltam megnézni néhányszor ezt a táncosan tömény három és fél percet. Bár sem stadion, sem csülökpörkölt nem volt látható a felvételeken, a trágyaszag így is eredetiben átjött. Nem tudom eldönteni, hogy nevetséges, röhejes, szánalmas, vagy inkább felháborító ez a kétszínű, seggnyaló dörgölőzés Európa legbefolyásosabb politikusához, de hogy valamelyik ezek közül, az egészen biztos.

Amint ezek a képsorok is bizonyítják, „Orbán szerint fontos győzelem ez, mert biztatást és bátorítást jelent a jövőre nézve a magyaroknak is. Bátorítást azért, mert azt mutatja, hogy bátor politikával még a súlyos válság közepette is ki lehet érdemelni a választók bizalmát. Biztatást pedig azért, mert lesz mód arra, hogy az elkövetkező években közösen keressenek orvosságot közös hazánk, Európa súlyos bajaira.”

Az őszinte örömnek álcázott kínos vigyorgásnál csak az üzenet tartalma és a tegeződő, parolázó hangnem a gusztustalanabb. A teljes politikai tudathasadás szellemében mi sem természetesebb annál, mint hogy páros napokon az elnyomó Unió legharcosabb ellensége, a Magyarország függetlensége és gyarmatosítása ellen szakadatlanul szabadságharcoló Orbán Viktor páratlan napokon Angela Merkel egyenrangú, stratégiai partnerévé, és leghűségesebb barátjává avanzsál.

Nos, én még mindig képes vagyok rácsodálkozni arra, ahogyan a Brüsszel-Budapest tengelyt az akadémiai szintre fejlesztett kettős beszédből kikövező magyar miniszterelnök a kocsmaasztalnál bevett vállveregetős stílusban tegezi le a német kereszténydemokratákat, és a kancellárt. Most éppen páratlan nap volt, most éppen nem a náci módszereket kellett Merkel szemére vetni, hanem politikai pragmatizmusból mesterségesen örülni a Fidesszel azonos pártcsaládhoz tartozó Német Kereszténydemokrata Unió választási győzelmének. Hiteltelen, átlátszó bohóckodás attól az Orbán Viktortól, aki néhány hónapja éppen egy olyan nyilatkozattal kapcsolatban vetette össze (majd utólag kínosan magyarázkodott az üggyel kapcsolatban) Angela Merkel Magyarországra vonatkozó politikáját az ország hitleri megszállásával, amikor a kancellár történetesen amellett érvelt, hogy mérsékelten kell viszonyulni a magyarországi demokratikus és jogállami deficitekhez. Tartok tőle, hogy az uniós érdekek logikájától függetlenül Merkel pontosan tudja mi a helyzet az Európai Néppártban vele egy patkóban ülő Orbánnal és az általa épített politikai rendszerrel, úgyhogy egy lesajnáló mosolynál sokkal többet nem hiszem, hogy kiváltott belőle ez a magyaros kedélyeskedés.

Mindazonáltal tökéletesen értem, hogy európai ámokfutása, Brüsszel ellenes kirohanásai miatt Orbánnak igencsak nagy szüksége lesz „kedves Angela” védelmező szárnyaira. Ebből a megfontolásból született ez a videoüzenet. Ettől viszont még szánalmasabb ez a nála szokásos, ám diplomáciai dimenzióban mérve értelmezhetetlen, a falusi kocsmába betérő traktoros stílusát idéző, gratulációs kényszer szülte „küldöm Berlinbe Angelának” förmedvény.

Gyönyörű politikai groteszk: az az ember, aki politikai tőkéjének nagy részét az EU-val történő fáradhatatlan konfrontációból, a magyar emberek állandó EU-val való riogatásából, az Unió Magyarország elleni támadásainak víziójából, a rezsicsökkentést az európai aljas összeesküvés ellenében a vére árán is védelmező szabadságharcos imidzséből építi, most Merkellel közösen keresi az elgurult orvosságot e hanyatló Európa súlyos bajaira. Nem lábjegyzetben hozva közös nevezőre Merkel bátor politikáját saját bátor politikájával.

Kedves Viktor! Kedves Angela biztosan nagyon örült ennek az őszinte, nemzeti, kereszténydemokrata gratulációnak, még akkor is, ha demokrácia értelmezésetek fényévekre esik egymástól. Ha nem erőltetnéd annyira ezt a habonyárpis tenyerestalpas stílust, akár még elegáns is lehetett volna ez a gesztus. Sőt. Ha kicsit visszaveszel az arcodból, még az is lehet, hogy kedves Angela  megelégszik azzal, hogy fél kézzel tartsa a pórázodat, ahelyett, hogy gumicsizmás lábadra csapná Európa hátsó ajtaját. Nekünk meg maximum kínos ez a Budapestről csaholás-vicsorgás, de téged a világért se zavarjon. Én speciell meg azért örülök kedves Angela győzelmének, mert hátha még a végén ragad rád is valami abból a fajta merkeli politizálásból, amely túlmutat az istállón, a faluvégi grundon, és a zsigeri asztalcsapkodáson. Amely nem ellenségekről, hanem legfeljebb ellenfelekről szól, és amelybe -  akármilyen fájdalmas – az alázat, az önkritika és az önkorrekcióra való képesség is beletartozik. A tegeződést már nem is mondom. Vérciki.