Hát ezt is megértük, kérem szépen. Nincs itt semmiféle elírás, félreértés. Hogyaszongya Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes az arcába tolt mikrofonnak: akinek nem tetszik a rezsicsökkentés, akár el is mehet innen. És a szolgáltatókra gondol. A rezsicsökkentés szakértőjévé és bősz védelmezőjévé előlépett, nem éppen eredetiségéről ismert Semjén Zsótti megmondta a tutit. A fantáziátlanság, mint olyan, természetesen átsütött a mondanivalóján, de őt sem azért szeretjük, mert annyira vág az agya, és olyan okosakat mond.

És hát kiderült, a keresztény-demokrácia (is) már csak ilyen. Lehet válogatni a lehetőségek széles tárházából (ti. menni is lehet, és maradni is) és közben ilyeneket lehet mondani. Meg hasonlókat. Hogy mindenki annyit ér, amennyije van. Meg hogy aki nem tud csatlakozni a Fidesz-kormány hurráoptimizmusához, az legjobban teszi, ha saját maga likvidálja magát a kormány útjából. Vagyis menjünk le a pincébe, keressünk egy jó erős kötelet, és kössük fel magunkat. Nagyjából ezek a felkínált lehetőségek, és amint jól látszik, valamennyi egyazon tőről fakad: vagy megszoksz, vagy megszöksz, az anyádúristenit! Semmi finomkodás, hogy tárgyalóasztal, partner a partnerrel, üljünk le, vitassuk meg a dolgot, csináljuk úgy, hogy jó legyen lehetőleg mindenkinek. Á, dehogy.

Persze, tudom, nemzetien magyar úri véreim, rosszindulat vezérli azt, aki itt bármiféle hasonlóságot vél fölfedezni. Mert persze semmiképpen nem lehet párhuzamot vonni Gyurcsány Ferenc és Semjén Zsolt kijelentése között. Már csak azért sem, mer’ azt a népnyúzó Gyurcsány mondta, ezt meg a keresztényi szeretettől túlfűtött fehér lovon Semjén. Pedig bármilyen szomorú, tetszik, vagy nem, pontosan ezt mondta a megboldogult miniszterelnök is: El lehet menni Magyarországról! Itt lehet bennünket hagyni, kérem szépen! Tessék! Lehet menni!” (Országos Érdekegyeztető Tanács, 2006. június 15.)

Mint tudjuk, 7 évvel ezelőtt a gazdasági egyensúlyjavítással indokolt adóbevezetés miatt háborgott a munkaadói-nagyvállalkozói klub, Feri meg azt üzente nekik: aki máshova viszi a cégét és ott fizet adót, annak el lehet menni az országból. Ezen akadt ki teljes mellszélességgel (egyáltalán nem alaptalanul) anno a magyar jobboldal színe-java, Gyurcsány virtuális akasztását követelve. Most akkor hogy van ez? Akasszuk vagy ne akasszuk a gonoszt ezért a kijelentésért? És ha Gyurcsányt akkor szimbolikusan karóba húztuk, mert vérlázítónak találtuk valóban vérlázító kijelentését, Semjén megszólalásig azonos kinyilatkoztatását miként értelmezzük? Sehogy. Majd kimagyarázza. Ahogy amaz is kimagyarázta. Vagy nem. Ettől még a helyzet lesújtó: ezek a Semjén-félék, akik 3 éve megfeszített erővel nyolcéveznek, 7 év alatt semmit nem tanultak a múlt elkúrásaiból, és már a látszatát sem próbálják megőrízni annak, amiért 2010-ben bezsebelték a magyar emberek bizalmát. Hogy ők majd másképp, nem úgy.

A dolog se nem meglepő, se nem mulatságos, a botránydarab része: ellenzékből álszent módon háborogni és megrökönyödni azon/tiltakozni az ellen, amit aztán kormányon szembrebbenés nélkül te magad követsz el. A magyar emberek érdekeire hivatkozva megengedni magadnak azt a tahóságot, azt az „erőből lenyomlak, köcsög” típusú retorikát - amelyet korábban, amikor politikai ellenfeleid szájából hallottad viszont -  a szentségtöréstől a hazaárulásig terjedő kommunikációs skála valamennyi fokát bejártad. De pont annak a rosszgonoszcsúnyapfúúúújjj politikusnak a szállóigévé vált beszólását felmelegíteni, akinek lejáratásába majdnem a legtöbb energiát feccölöd máig, és akinek legrosszabb emlékű kormányzását elrettentő példaként magad előtt tolva kampányolod végig a saját mandátumodat, végtelenül kínos, Semjén úr.

Mert milyen ország az, tisztelt úri véreim, ahonnan el kell menni? Ahol hét év távlatából is ugyanazt kapjuk a pofánkba tisztelt vezetőinktől? Mert ne legyünk naivak: ez nem csupán a szolgáltatóknak szól, hanem mindenkinek aki észérveket sorakoztat fel a propaganda ellenében. Ahol a kormány hivatalosan, kendőzetlen arroganciával továbbra is ezt a stratégiát ajánlja mindazoknak – ma a szolgáltatóknak, tegnap a vállalkozóknak, 7 év alatt semmit nem változik a világ, holnap az egészségügyi dolgozóknak, pedagógusoknak, esztergályosoknak, pincéreknek – akik a Fidesz-KDNP által megálmodott „szolidaritás elve szerint elvárható feltételekkel” racionális gazdasági megfontolások mentén nem értenek egyet. (Jut eszembe: a szolidaritás valóban nagyon fontos. Ott kezdődik, hogy a miniszterelnök-helyettes is ugyanúgy adózik, mint a közönséges magyar ember.)

Mennyire normális az a fajta hozzáállás, hogy aki nem hajbókol maradéktalanul a kormány akarata előtt, annak ez az egyetlen alternatívája, hogy elmegy melegebb éghajlatra?  És mi van azokkal a magyar emberekkel, akiknek az érdekei folynak a csapból is, de akik pontosan tudják, hogy nem a fenntarthatatlan rendszerben központilag olcsóbbá tett energia a megoldás a megélhetési nehézségekre?

Mert igen, a lakossági energia Fidesz-KDNP által elképzelt árazása ebben a formában fenntarthatatlan. Mi van mindazokkal, akik a lebutított kormányzati kommunikációból kicsit többet értenek annál, mint hogy a gonosz multik extraprofit iránti kiéhezettsége megnyomorítja a magyar embereket? Akik nem akarnak sehova elmenni, de nem áltatják magukat rablómesékkel, mert evidens számukra, hogy differenciálás nélkül bármilyen rezsicsökkentés éppen a leginkább rászoruló csoportoknak nem hoz érezhető enyhülést az energiaköltségekben, miközben több tízmilliárd forint transzfert biztosít olyan jómódúbb fogyasztóknak, akiknek támogatás nélkül sem okoz égető problémát az energiaszámlák kifizetése.

Akik nem annyira hülyék, hogy ne vágják azokat a tényeket, amelyekről valahogy soha nem szól a kormányzati fáma. Mert persze lehetne szemfényvesztés és csúsztatás helyett versenyképességet növelni, valódi munkahelyeket teremteni, adókat csökkenteni, csak erre alkalmatlanok vagyunk. Nos, mi van ezekkel az emberekkel, és mi van ezekkel a szolgáltatókkal, akik mindezt tudják? Elmehetnek innen a vérbe mind?

De tudja mit, Semjén elvtárs? Igaza van. Valóban el lehet innen menni. Majd azok a szolgáltatók, akiknek nem tetszik a rezsicsökkentés, elmennek a búsba. Mert igaza van, Semjén elvtárs. A gonosz multinacionális cégek és szolgáltatók tulajdonképpen mind jótékonysági intézmények, mint ahogy a hazai vállalkozók is önmaguk szórakoztatására fektetnek be, nem azért mert profitot akarnak.

Nem baj, ezek majd jól eltakarodnak, mi meg itt maradunk nemzeti szalaggal átkötött szarkupackánk tetején és magyar (állami) zsebbe tömjük a piaci környezetben ugyan teljességgel értelmezhetetlen, de legalább magyar és szolidáris szolgáltatások ellenértékét. Ha lesznek ilyen szolgáltatások. És ha lesz rá fizetőképes kereslet.

Már csak azt nem értem akkor, mi a f*sz bajuk volt/van önöknek a szocializmussal? Mert az tökéletesen úgy működött, ahogy szeretnék: az állam megmondta, eldöntötte, megcsinálta.

fotó: Facebook (Propeller.hu)