Nem sűrűn szoktam ByeAlex Facebook oldalát tanulmányozni, így sajnos nem értesülhettem első kézből arról, hogy Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank már nem annyira frissropogósvadiúj elnöke „különleges ezüst emlékérmével” tüntette ki az Eurovíziós Dalfesztiválon 10. helyen végzett, filozófusból pszichedelikus-posztrockban utazó hipszterré avanzsált nagyon szerény, nagyon magyar fiatalembert.
Miután – bármennyire hihetetlen - ez sem a Hírcsárda termése, úgy gondoltam, nem hagyhatom szó nélkül az örömteli hírt, amely önmagában megéri az egész eddigi hetet. Mert olybá tűnik, sokan mondják, megtébolyult a világ szűkebb hazánkban. Ahol Orbán Viktor miniszterelnök árvízi szakértőnek csapott fel, ahol Martonyi János külügyminiszter a romaintegráció elsőszámú szószólójává fejlődött (vissza), vagy ahol a kormányfő különbejáratú szóvívője egyszercsak magyar terméket népszerűsítő, világjáró házalóvá válik, ott már meg sem kellene lepődni azon, hogy a jegybank elnöke átveszi a kulturális tárca, az emberi erőforrások minisztériuma, vagy akár az államelnök szerepét. És mégis.
Tisztázzuk röviden: semmi bajom ezzel az Alex gyerekkel, az eurovíziós hisztéria idején nem fikáztam, és nem is magasztaltam az égig fantasztikus szellemi kulturális termékét. A Kedvesemet. Simán elmentem mellette, másokkal ellentétben nem vizionáltam, hogy élve falják fel a dalversenyen, és azt sem, hogy majd jól megmutatja annak a tehetségtelen európai mezőnynek a magyarok istenét. Nem óbégattam, hogy mekkora szégyen egy ilyen dallal kimenni Malmöbe, de nem is fogadtam egy fél disznóban arra, hogy a pódiumon végez majd. Következésképpen most logikus, hogy végképp nem sajnálom tőle ezt a különleges egyedi érmét, amelynél különlegesebb csak az adományozó személye, és az egész történet tragikomikuma. Mert nyilván nem ByeAlexről szól ez a dolog, vagy arról, hogy szegény fiú megérdemli vagy sem az elismerést.
De hogy milyen alapon tünteti ki ezüst éremmel (akkor már mér’ nem arannyal, mi ez, félmunka?) egy nemzetközi könnyűzenei dalverseny 10. helyezettjét a Nemzeti Bank (!!!) elnöke, az számomra megválaszolhatatlannak tűnő kérdés. Eme ügybuzgó ténykedés egyrészt groteszk képet fest arról, hogy egy levitézlett, oldalra-felfele buktatott pénzügyminiszter új funkciójában milyen komoly teendőket lát el. Másrészt meg én tényleg nem értem, hogy kerül a csizma az asztalra.
Mert Matolcsy nem csupán érmét-oklevelet adományozott, hanem ideológiát is gyártott a kitüntetés mellé: Magyarország XXI. századi kultúrájáról beszél, amelynek automatikusan részévé lehet válni egy ilyen dalocskával, és ha már így alakult (ti. nem lett kurvanagy lebőgés a vége) akkor ez mindannyiunk sikere, az ország jó hírneve. Nem tudom melyik az a verseny, ahol a sokadik helyezetteknek is jár valami hasonló, mint a pódiumközeli eredményeket elérőknek, de legalább ez megint valami tipikusan magyar dolog. Nem érezni a mértékeket, a súlyokat, az arányokat, nem tudni az értékeket a megfelelő mércével mérni, és az őket megillető helyen kezelni. Ebben igazán jók vagyunk. Igen, már megint jobban teljesítünk, nekünk a tizedik is ugyanolyan édes, mintha az első lenne, és egy kis politikai tőkeszerzés reményében még a nemzetközi magyar siker jegybanki díját is megalapítjuk, ha kell.
Nos, nem tudom milyen torz világ az, ahol a jegybank elnöke a showbiznisz területén elért eredményeket díjazza, amelyeket aztán nem kicsit groteszk módon homlokegyenest az egyetemes magyar kultúra ideológiájába csomagolja. (Remélem az algoritmus szerint az Attraction sem marad ki a sorból, ha már új feladatkört találtak ki az unatkozó Matolcsynak. Bízom benne, bár nem volt ott, nem hallott róluk, fingja nincs kik ők, de előbb-utóbb róluk is „örömmel értesül”, ha nem is kapkodja el a dolgot, mint ByeAlex esetében sem tette egyébként.)
Szóval tényleg jó nekünk, hogy Matolcsy Györgynek ilyen kifinomult érzéke van a kultúrához, (amennyi Kerényi Imrének, Fekete Györgynek, vagy Kósa Lajosnak van, azzal persze nem nagy kihívás versenybe szállni) de azért én azt hiszem, hogy a XXI. századi magyar kultúrát nem ByeAlex Kedvesem című slágergyanús dalával mérik, és nem is Matolcsy Györggyel.
És ez nem ByeAlex ellen szól, hanem ezen eltorzult, grandomániás, tömjénfüsttől szabadulni nem tudó, gusztustalan, eltévelyedett politika ellen, beleértve a kultúrpolitikát is. Ki hitte volna, hogy egyszer erre is sor kerül, most éppen Matolcsyval a főszerepben. Ahol – ha már úgyis éppen aktuális a példa – teljesen természetes, hogy a Nemzeti Színház igazgatóját több éves sikeres, érték- és kultúrateremtő tevékenység után magánéleti aspektusokra hivatkozva meg lehet hurcolni, és munkásságát becsmérelve méricskélni (nem hogy plakett vagy oklevél, de még egy hátbaveregetés sem jár) ahol a kultúrharc jegyében politikai alapon bele lehet rúgni a nem elég nemzeti művészekbe, ott egy háromperces könnyed dalért a Nemzeti Bank hálából érmét nyom.
Matolcsy úr! Ha már úgyis ekkora munkában van, nézzen körül, hátha még talál kies kis hazájában néhány, a magyar kultúrát méltó módon képviselő honfitársat! Szerintem sokan vannak, akikről önök magasról tesznek, talán nem volna haszontalan róluk is tudomást szerezni. És ha már úgyis ilyen nagy kultúremberré nőtte ki magát.
