Az orgonasíp mellett nevelkedett kajlakucsmás darutollas atyaúristenit ennek a híradónak, gondolhatta Szebeni István, de inkább azt mondta: „Utálom, amikor ez a kibaszott Híradó átcsúszik éjfél utánra”. A közszolgálati televízió műsorvezetője a megszokott felvezetés helyett káromkodással nyitotta a hétfő éjszakai adást. Teátrálisan a képernyő is elsötétült kis időre. Hallatlan, borzasztó. Most akkor szimbolikusan vonjuk össze  közmédiából informálódó szemöldökünket – miként a közösségi oldalon a csatorna nézői meg is tették - és erkölcsi alapokra hivatkozva, ítéljük el a szabadszájú híradóst. 

Szebeni István, az M1 éjjeli Híradójának ex-műsorvezetője: "Nagyon nehéz erről beszélni. Egyértelmű, hogy nagyot hibáztam. Ezt nem tagadom, de tudni kell, hogy a Híradó nem élőben ment. Én már otthon voltam, amikor leadták."

Ami engem illet, egyáltalán nem vagyok híve az ügyet foltokban övező műfelháborodásnak. Annál is inkább, hogy a közszolgálatiság mai állását figyelembe véve, könnyen lehet, hogy Szebeni nagyon is igazat beszélt. Még az is lehet, hogy kimondta mit gondol saját híradójáról. Persze bekapcsolt mikrofon mögött, kamerával szemben ülve pont nem a megfelelő pillanatot válaszotta e megállapítás világgá kürtölésére. De.

Egyáltalán nem az a hír ebben, hogy egy újságíró-műsorvezető váratlan káromkodással lepi meg a nézőket. Nem ő az első, nem is az utolsó. A hír ebben az, ahogyan az MTVA álszent módon reagált a történtekre. A kétszínű, izzadtságszagú moralitás, amely a kiadott közlemény minden szavából árad, azt a skizofrén állapotot domborítja ki, amely egy következmények nélküli ország közéletét-közbeszédét jellemzi.

Az MTVA azt írja, elfogadhatatlannak tartják, hogy a közmédia Híradóiban, akár adásban, akár a stúdióban, akár a kollegák közötti kommunikációban ilyen stílusú párbeszéd előforduljon, ezért Szebeni István műsorvezetőt azonnali hatállyal felfüggesztették és gyorsított eljárás keretében kivizsgálják az ügyet, majd annak eredményeként hozzák meg a végső döntést az illetékesek. "Az a kolléga, aki felelőse annak, hogy az elfogadhatatlan tíz másodperces anyag adásba került, szintén súlyos következményekre számíthat a vizsgálat után."

A valóban kínos incidens ilyetén dramatizálása tehát – a műsorvezető azonnali felfüggesztése, a gyorsított eljárás, amellyel állítólag kivizsgálták az ügyet (mit kellett kivizsgálni, a csávó káromkodott, mint ahogy ez elég sűrűn előfordul az emberekkel, csak éppen nem szóltak neki, hogy az ország álmatlansággal küzdő része is hallani fogja) – nem csupán nevetséges, de leginkább groteszk képet fest a honi állapotokról. Ahol az ország parlamentje hetente szolgáltat válogatottnál válogatottabb példákat arra, hogy az alpári stílus lassan a munkaköri leírás részévé lesz egy honatya számára, ahol a Kövér-Szanyi páros országgyűlési alakításai, valamint útszéli, tahó modora nyugodtan lehet az erkölcsiség mércéje, ott Szebeni Istvánt keresztre feszíteni ügybuzgó kétszínűség és szemfényvesztés.

"Tudtam, mikor már kimondtam: a tegnap, baszd meg, ma. Úgy utálom, hogy tíz perccel átcsúszik ez a kibaszott híradó, és itt ezzel kell szórakozni. Nem baj, az a lényeg, hogy az Aranyág még időben lemegy előttünk. Vagy Aranyvessző." (0:50-nél)

A verbális agressziónak nyilvánvalóan semmi keresnivalója nincsen egy televízió képernyőjén, és a közszolgálati televíziónak ne a Mónika show, a Való Világ, vagy az Éjjel-Nappal Budapest legyen a mérce. De enyhén gyomorforgató a szent, patyolattiszta, ma született bárány-féle erkölcsiséggel takarózni akkor, amikor szimbolikus értelemben futni hagyunk köztörvényes bűnözőket. Szebeni Istvánt amiatt a röhejes öntisztulási-öntisztítási látszat miatt rúgták ki három munkatársával együtt páros lábbal a közszolgálati adó szerkesztőségéből, mert egy technikai „bravúr” okán adásba került kiszólása vállalhatatlan. Nem lehet, hogy önkritikai okokból kicsúszott káromkodása – amely nem mellesleg lassan kötőszóvá fejlődik a mindennapi szóváltások szintjén - azért ennyire elfogadhatatlan a politikai hatalom kiszolgálására berendezkedett közszolgálati média vezetősége számára, mert valakinek nagyon kell a helye? Egyébként érthetetlen, hogy a szakmaiság már megint sokadrangú kérdés, amikor egy kibaszotthíradózásos - bűnnek alig nevezhető – emberi tévedés miatt egy tulajdonképpen felkészült és népszerű szakembert menesztenek.

Másrészt azért kerül éles megvilágításba ennek a döntésnek a súlya, mert az igazi és általános durvaság, erkölcsi mosdatlanság, brutalitás és morális válság behálózza a társadalom valamennyi szegmensét. Akkor is, ha erről rikábban szokás beszélni a közszolgálati televízió képernyőjén. Pont ezért nem kerülheti el a figyelmet az, hogy színvonalában és stílusában, politikához mért szánalmas kiszolgáltatottságában a „királyi” MTVA mélyebbre már alig süllyedhetne. Gyanítom, hogy ez nem Szebeni István bűne.

Felőlem nyugodtan eljátszhatják, hogy testületileg, kicsitől nagyig, erkölcsileg feddhetetlenek,  és disztingváltan stílusosak, így amikor a kamera látószögén és a mikrofon hatósugarán kívül vannak, akkor sem kurvaanyázzák kollegáikat, munkatársaikat, beosztottjaikat. Nincsenek rossz napjaik, nem szoktak feszültek lenni, nem csúszik ki soha egy keresetlen káromkodás se a szájukon: a nemzeti közszolgálat televíziójában ez a fajta kommunikáció elfogadhatatlan. Mindig elfelejtem, hogy kurvaanyázni csak a magyar parlamentben szoktak, jelenleg persze ott se mindenkinek szabad. Az is tény, hogy senkit nem függesztettek fel még azonnali hatállyal emiatt. Pedig igen szép hagyománya van neki. A kurvaanyázásnak mármint.

Az MTVA helyében az indokolatlan, szemfényvesztő mosakodás és megtorlás helyett, javasolnám fontolóra venni: mennyivel emberibb lenne a gépezeti logikának ellentmondva mondjuk egyénileg és kollektíven csak egyszerűen bocsánatot kérni? Akkor miért nem voltak ilyen erélyesen ekölcsösek, amikor a családtagjait bántalmazó, agresszív részeges honatya azonnali hatályú lemondása elmaradt? Hol volt az elutasítás, a tiltakozás, az elfogadhatatlannak titulálás erkölcsi alapvetése? Remélem nem sokan vannak a szigorú, az erkölcsi közszolgálatiság nevében magas szinten döntést hozók között, akik otthon, a született úrigyerek habitus birtokában, két káromkodás között jól megverik az asszonyt, majd ráfogják a vak komondorra.

Szánalmas képmutatásból jeles, MTVA! Kedves felhábordott néző, te meg tedd szívedre a kezed, és mondd, hogy soha semmilyen körülmények között nem káromkodtál még, és elítéled Szebeni Istvánt! Nos?