Mióta TGM marketingeli Orbán Viktor miniszterelnököt, megnyugodhatunk, azt hiszem. Hogy mindez a Magyar Nemzet hasábjain megjelent nyílt levélváltás formájában történik, különös pikantériát is ad a dolognak. Nem tudom eldönteni mi ebben a hír. Tamás Gáspár Miklós felebaráti jótanácsa, amelynek hatására Orbán Viktor lerótta kegyeletét egy kihallgatásba belehalt erdélyi magyar férfi sírjánál legalább annyira ínycsiklandó, mint a „kedvesgazsizás”.

TGM: „Kérlek, keresd föl Bara Enikőt és Bara Csabát – a megboldogult testvéreit –, és vigyél virágot kínok között eltávozott felebarátunk fejfájára”.

OV: „„Kedves Gazsi! Nekem címzett nyílt leveledet megkaptam. Hagyjuk a felesleges udvariaskodást, jólesett. Tanácsodat megfogadtam. Az igazat megvallva, magamtól is eszembe juthatott volna. Sőt, talán eszembe kellett volna, hogy jusson. Akárhogy is, megvolt”.

Mint tudjuk, a Bács-Kiskun megyei Orgoványon április 8-án délután szolgálatukat teljesítő rendőrök intézkedést kezdeményeztek a szatmárnémeti Bara Józseffel szemben motorosfűrész-lopás gyanúja miatt. Az Izsáki Rendőrőrsről este tettek jelentést, hogy az intézkedés alá vont személy elhunyt. Az intézkedő rendőrök előzetes letartóztatásba kerültek.

Hát igen, Viktorom, magadtól is eszedbe juthatott volna. Ne haragudj, hogy a szatmárnémeti temetőben lerótt kegyeleted látványa – egy rendőri túlkapás nyomán elhalálozott román állampolgárságú magyar ember sírjánál – nem csalta a meghatottság könnyeit a szemembe. Pont ezért. Mert eszedbe juthatott volna, de nem jutott. Nemcsak neked nem, de annak a Pintér Sándor belügyminiszternek sem, akit ugyan jóval kevesebben ismernek a határon túl, mint téged (tehát annyira nem „kifizetődő” az oldalán villogni) de akinek mégiscsak több keresnivalója lett volna a helyszínen. Igaz nem egy hónap után, de lássuk be, a spontaneitás nem a politika győzelmi eszköze.

"Akárhogy is, megvolt." Orbán Viktor lerótta spontán, fékezett habzású kegyeletét

Az izsáki kényszervallatás és Bara József szerencsétlen halála egy egész rendszer működésének gyenge pontjára világít rá. Ugyanannak a rendszernek a gyenge pontjára, amely csúfosan alulmaradt a március 15-i emlékezetes havazáskor is. Szóval nem láttam, hogy Pintér Sándor elkísérte volna a miniszterelnök urat a bűnbánó partiumi kirándulásra. Márpedig ha nem tévedek, ő az, aki a rendőrséget, a rendszer hierarchiájának legmagasabb fokáról irányítja, a bűncselekményt pedig az általa irányított szervezet tagjai követték el.  Akiknek bűncseleménye sajnos nem egyszerűen két, magát Rambónak képzelő szerencsétlen egyéni akciója, ennél sokkal súlyosabb mátrixhiba. Hol volt Pintér, Viktorom?

Mert így az maradt meg diszkrétnek alig nevezhető akciódból, hogy TGM politikai kommunikációs, píáros tanácsát operatőri segédlettel irigylésre méltó propagandaanyaggá konvertáltad. Gusztustalan politikai tőkekovácsolási kísérletté. Pedig lehetett volna egy őszinte, tiszta gesztus is. Ha tudnád, hogy ha az ember valóban a kegyeletét leróni akarja, ahhoz nem kell rivaldafény és csillogás. A nyílt levelezés már tudatta a nyilvánossággal, hogy elmész a pórul járt ember sírjához, elég lett volna egy visszafogott közlemény. De nem.

„Ez nem Latin-Amerika, ahol a biztonság a gazdagok kiváltsága. Két hét alatt rendet teszünk” – mondtad. Igaz, ez nagyon régen volt, van annak vagy három éve is. Egyetértek. Ez nem Latin-Amerika, de a kínvallatással rokon rendőrségi eljárások azt módfelett egyértelműen igazolják, hogy Európától mindenképpen távolodunk. Ezen a fronton is.

Viktorom! Őszinte volna a megbánás, talán el is hinném, ha bármilyen jelét látnám annak, hogy mit teszel/tesztek azért, hogy soha többé ilyen ne fordulhasson elő. Ha legalább néha, a felelősséget vállaló, hibájukat beismerő, vezető funkciójú pártkatonák fejei is lehullanának. Egy szál virág kevés lehet. Az „Utasítottam a belügyminisztert” kezdetű mondatot érdekes módon nem hallottam a szádból ezzel a szégyenteljes üggyel kapcsolatban. Pedig sokan mondják, nem tegnap óta mondják: nincs mit keresnie a csendőrmentalitásnak a rendőrség berkeiben, a polgári hatósággá való átszervezés életbevágó volna, mert a rendőrképzés „katonás” koncepciója meg  pontosan azt próbálja meg igen sikertelenül elfedni, hogy az indokolatlan rendőri erőszakkal nem tudtok mit kezdeni. Pedig ez itt nem Latin-Amerika.

U.I. És hogy mit keresett a trikolór azon a szál virágon, azt végképp nem értem. Vagy lehet, hogy túlságosan is? Az orbáni, fékezett habzású, spontán bűnbánat már csak ilyen.