Olvasom, hogy a Zsidó Világkongresszus (WJC) közleményében sajnálkozott Orbán Viktor miniszterelnök beszédén, amely a szervezet 14. budapesti Plenáris Közgyűlésének nyitóvacsoráján hangzott el.  Én komolyan nem értem ezeket a zsidókat, ezeknek tényleg semmi nem jó?

Odamegy az ember, egy az antiszemitizmustól fényévekre eső kelet-európai kisállam házigazda-miniszterelnöke, előadja a jó meg a gonosz ádáz harcának nem csak középiskolás fokon népszerű rabló- tündérmeséjét, a vendéglátás jogán nagylelkűen megengedi az egybegyűlteknek, hogy szóvá tegyék mindazt, ami bántja őket, mindenki nagy meglepetésére – az Európa által elbaltázott válságkezelésben - gond nélkül megtalálja az antiszemitizmus térnyeréséért felelős bűnbakot, amellyel szembeállítja és felmagasztalja a magyar alkotmányt, majd kereszténydemokrata kormánya antiszemitizmus ellenes hőstetteinek felsorolása mellett, egy köztudottan szabadságharcos nemzedék fiaként nyugtatja meg a rettegő zsidókat: az antiszemitizmus tűrhetetlen, nyugi, ezt mi is így gondoljuk. Könnyfakasztó záróakkord: „Tudjuk, hogy a gonosz diadalához az kell, hogy a jók tétlenek maradjanak, hát kérem önöket, vigyék hírül, hogy a magyarok nem tétlenek...” Edmund Burke sem gondolta volna, hogy halhatatlan gondolata ennyire szakavatott szájakba kerül majd egyszer, de hát a történelem már csak ilyen.

"A miniszterelnök nem nézett szembe a probléma igazi természetével"

Orbán Viktor és Ronald S. Lauder, a WJC elnöke

Lehet, hogy nem minden lenyűgöző mozzanatát sikerült felelevenítenem ennek a beszédnek, de én komolyan nem értem ezeket a zsidókat. Mégis mit vártak még ezen felül Orbán Viktortól? Főleg azt milyen alapon várták, hogy markánsan elhatárolódik a szélsőségesektől? Miből gondolták, hogy Orbán szembe akar/szembe fog nézni a Jobbik fenyegetésével? Egyáltalán hogyan feltételezhették azt, hogy a magyar miniszterelnök konkrétan reagálni fog bármilyen közelmúltbeli rasszista vagy antiszemita indíttatású eseményre?

Szerintem a választ a WJC meg is adta ebben a közleményben: „a tettek hangosabbak minden szónál, legyen az bármilyen jó szándékú is.” Namármost, még a jó szándékú szavak szintjén sem hangzott el tehát semmi olyan, ami szembe menne többek között a Jobbik létalapját is képező gyűlöletkeltéssel és kirekesztéssel. Arról nem is beszélve, hogy a Fidesz soraiban is hosszú évek óta kényelmesen elzsidóznak-cigányoznak nagy hangú véleményformálók a vezér gondoskodó, atyai pártfogása mellett. Akkor meg milyen tettekről beszéljünk? Teljesen hiábavaló ez a sajnálkozás.

A WJC budapesti ülése kormányzati vonatkozásban egyáltalán semmiféle áttörést nem hozott. Az üres verbalizmus szellemében elhangzott egy újabb álszent altatódal, amelynek csak foltokban sikerült elrejtenie, hogy sem hajlandóság, sem érdek, sem politikai akarat nincs a konkrét cselekvésre. Persze szép, nemes gesztus Orbántól, hogy egyáltalán elfáradt a helyszínre, és megpróbálta elhitetni a zsidó közösség képviselőivel, hogy megvédi őket. Azt nem mondta, hogy nem öleli keblére holnapután a Gárda vezetőit, úgyhogy ezt sem lehet majd a szemére hányni, csak szólok. És hogyan is lehetne? A tisztázatlan és ellentmondásos Horthy-korszak fényesre mosdatása  már önmagában is hiteltelenné tesz bármiféle őszintének beállított cselekvési szándékot.

Maradnak a szólamok: Magyarországon nincs antiszemitizmus, ellenben van dübörgő rezsicsökkentés. (Mint ahogy nincsenek bántalmazott nők sem, csak elszaporodtak a vak komondorok, nincs jogállamrombolás, csak rosszindulatú Európa, és nincs trafikmutyi csak népegészségügyi megfontolások.) Ez egy ilyen mesebeli ország, ahol a jó mindig győzedelmeskedik a gonosz felett. Ahol szóra sem érdemes, hogy idős főrabbit támadnak meg az utcán,  ahol a kirekesztő eszméket hirdetőket éltetik és kitüntetik, ahol állítólag betiltott félkatonai szervezetek kedvükre masírozhatnak, ahol lelkes antiszemitákról nevezhetnek el utcákat-tereket, vagy éppen a nemzeti alaptanterv részévé teszik őket.

Tanulság? A pávatánc folyatódik.

fotó: www.nol.hu