A közszolgálati rádió Vasárnapi Újság című műsorát legalább akkora élmény hallgatni, mint a pénteki 180 percet, minden napra jut egy adag kormányzati kinyilatkoztatás. Olyankor is, amikor a mikrofon mögött Orbán Viktor helyett
Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter ül, és adagolja a finom, gőzölgő ideológiai villás reggelit. A két nappal korábbi miniszterelnöki interjú sallangjaira rímelően Navracsics is azért fáradt be vasárnap vadhajnalban a Kossuth Rádió stúdiójába, hogy a birkanyáj feltétel nélküli elköteleződésének megerősítése szellemében sokadszorra elkenje a kormányzati felelősséget. Lehetőleg mindenben, amiről a kíváncsi, közsszolgálatian pártatlan műsorvezető kérdezte. Noha tudomásom szerint „Magyarország” egy földrajzi helyet jelöl, itt az újabb cinikus mantra arról, hogy a Fidesz kormány munkája és teljesítménye, pontosabban annak kritikája, hogyan válik egy egész ország kritikájává, vagyis a földrajzi hely, és az ott élők miként lesznek az államvezetéssel azonosított és összemosott pejoratív kategóriává. Úgy, hogy egyelőre legalábbis úgy tűnik: a magyar emberek választásokat eldönteni képes kritikus tömegét szem előtt tartva, ez egyáltalán nem bír felháborító erővel.
Alapvetés: Hazánk teljesen ártatlanul kerülhet a német belpolitika és EU választási kampány középpontjába, (korábban két német közszolgálati televízió gyerekcsatornáján is támadták a magyar kormányt) a szeptemberi németországi választási csatában, illetve az európai bal-jobb küzdelemben Magyarország lesz a vonatkoztatási pont. Nem értenek bennünket a németek, bezzeg anno az ország balra tolódása ellen senki nem emelt szót, a demokráciáért és a jogállamiságért most aggódók „annak idején semmit nem szóltak akkor, amikor itt tüntetőkre támadták rá rendőrök”. Nagy-Britannia igenis hunyó saját médiatörvénye ügyében, érthetetlen miért csak velünk van a baj. És végül az Európai Bizottság be nem avatkozása az ír gázoló kiadatása ügyében, jól példázza, hogy csak magunkra, illetve a (szabad és pártatlan) magyar sajtóra számíthattunk. Egyébként meg mi ez a vinnyogás arról, hogy Magyarországon nincs sajtószabadság, hát a Klub Rádió akkor minek a példája?
Ma újra értelmet nyert, hogy a Fidesz integrált kommunikációs stratégiája ennyire egyszerű: ártatlanok vagyunk, méltánytalanul támadnak bennünket, bezzeg mások, bezzeg akkor. A mi bűnünk mindig valami más, mint a többi nép bűne, mi mindig másokhoz viszonyítjuk magunkat, és a múlt hibáit tekintjük cselekedeteink referenciapontjának. A múlt hibáihoz pedig értelemszerűen soha semmi közünk nincs. Amikor elmarasztalnak, sértetten értetlenkedünk, amikor pöffeszkedni kell, a kétharmados többség mindenre feljogosító birtokos viszonyával hozakodunk elő.
Magyarország ártatlan
fotó: www.eu2011.hu
Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez a nyerő Fidesz-féle választási taktika. És lehet is, hiszen három év alatt négyszer módosították az alkotmányunkat úgy, hogy néhány ezer utcára vonuló tiltakozó kivételével a jó magyar emberek zöme a füle botját sem mozgatta meg. Mert szerintük a tévé előtt sört böfögni és a gyepen szaladgálni egy és ugyanaz. Vajon?
Navracsics azt mondja, Németországnak azért van szüksége a magyar (kampány)témára, hogy saját belügyeiről elterelje a figyelmet, a baloldalnak a jobboldal elleni önmaghatározása szempontjából vagyunk érdekesek. Én meg azt gondolom, hogy Németország, az EU, de még az Egyesült Államok is már 2010-ben, 2011-ben, és azóta többszörösen és világosan kifejtették mit gondolnak erről a kérdésről, pedig akkor még sehol nem volt az EU parlamenti választások egy éves távlata. Ez tehát egy csúsztatás. Egyáltalán nem bocsánatos csúsztatás egy európai belpolitikában jártas szakember részéről, hogy Magyarország egykori balra tolódása elmarasztalásának hiányával védekezik, midőn saját (jobboldali) kormányzati döntéseit illetik kritikával. Én azt gondolom, hogy Németországnak pont annyira jön jól Magyarország témája, mint amennyire a Fidesz kormánynak a német gyermekműsorban leadott honi kórkép: erről beszélhet, ahelyett, hogy szembe kelljen néznie a gazdasági kilátások siralmasságával, nem kell kitalálnia újabb pár hétnyi demagógiát, bőven elég verbális csörték szintjén megvédeni megtámadott kis hazánkat és a magyar embereket.
Navracsics Tibor Viviane Reding igazságügyi biztos nevét említi, amikor az ír gázoló kiadatásának ügyében visszalépő Európai Bizottságról beszél. Az európai bal- és jobboldal közötti csatározás kontextusában – tudniillik, hogy Orbán mestert idézzem, azokról a „dühös, dagadt erekkel, vastag nyakkal ordibáló baloldali, liberális, zöld, szocialista képviselőkről” van szó, akik Magyarország elrettentő példájával kampányolnak majd – ez egy újabb „ártatlan” ferdítés. Az igazságügyi biztos ugyanis pontosan annak a Európai Néppárti frakciónak a képviselője, amelynek a Fidesz is: Orbán Viktorostól, Navracsics Tiborostól. Maradjunk annyiban, hogy a baloldal öncélú démonizálása így ebben a formában nevetséges és hiteltelen, miniszter úr.
És végül: a Fidesz politikai ellenfeleivel ellentétben, Navracsiccsal egyetértve, én is elismerem, hogy Magyarországon sajtó- és véleményszabadság van. Azt viszont gondolkodás nélkül állítom, hogy minden, ami ebben az országban az elmúlt három évben történt, az ennek a törékeny szabadságnak a leépítését célozta. E tekintetben szerintem nem annyira jó ötlet éppen a Klub Rádióval példálózni úgy, hogy a jogállam legnagyobb dícsőségére közel két évig vettek semmibe nem egy, nem kettő - a frekvencia odaítéléséről szóló - jogerős ítéletet. Anélkül, hogy a brit példát kifogásolni akarnám, valóban hátradőlhetünk, hogy nálunk minden rendben van, hogy mi ártatlanok vagyunk?
Aligha, kedves Navracsics úr! Egy olyan országban, ahol széleskörűnek és társadalminak mondott látszat-vitákra és látszat-párbeszédekre hivatkozva, a bíróság, alkotmánybíróság, európai közvélemény kifogásait és a hazai tiltakozó hangokat semmibe véve, egyéni kezdeményezésekből írnak törvényt és alaptörvényt, amelyeket utólag kiszámíthatatlan, pillanatnyi elmeállapotuknak engedelmeskedve módosítanak kényük-kedvük szerint, ott semmi nincs rendben. Ott bizony kevés az egy főre jutó ártatlanság.
U.I. Orbán Viktor közszolgálati mantrájával kapcsolatban is leírtam: nem valamiért gyűlöl bennünket Európa, hanem miatta, és nem bennünket, hanem őt, és kormányát. Tisztelt Navracsics miniszter úr! Magyarország valóban ártatlan, de sajnos önök nem mondhatják el ezt magukról. Az külön fájdalom, hogy egy valaha hiteles, szaktudásban hiányt nem szenvedő Fideszes politikus ilyen módon váltja aprópénzre jobb időket megélt pályafutását, imázsát. Ma már ön is pont annyira „ártatlan”, mint a többiek. Engem és szerintem elég sokunkat egyáltalán nem vigasztal, hogy ön sem hiszi el, amit mond, de mégis mondja. Lelke rajta. (Bayer Zsolt fényesre mosdatása után tulajdonképpen min is csodálkozom?)
De mert a kollektív ártatlanság-bűnösség retorikája van terítéken: a sokat emlegetett magyar emberek jelenlegi, nagy részének tévé előtt sört böfögő ártatlansága akkor válik bűnné, ha 2014-ben, a szavazófülke magányában, az önök által tisztára mosott agyuknak engedelmeskedve „ártatlanul” nyomnak egy nagy büdös pecsétet egy újabb négy évnyi „ártatlan” Fidesz-féle ámokfutásra.