... hogy lejárassuk, mondta 111 évvel ezelőtt Ady Endre, és gyanítom, ha ma látná mi  folyik ezen a szép magyar ugaron,  a fejét a falba verné, hogy ennyire igaza volt.

Bármennyire cinikus, zavaros, hazug és önkényes az elkövető szerint az ítélet: 131 ezer  a vége. Ennyi jár a középső ujj jelbeszédként történő alkalmazásáért a magyar parlamentben. Nem mintha nem volna totál irreleváns, hogy a Fidesz Országgyűlés mennyire bírságolta az MSZP Kövér Lászlóját múlt heti huncut beintéséért, amelyet interpellációja után a Jobbik-frakciónak szánt. Így járunk, ha a parlament épületében nem működik egy negyedosztályú késdobáló, ahol borvirágos orral és nyugodt lelkiismerettel lehet asztalt csapkodni, ujjat lengetni, bekiabálni. Marad a gyűlésterem.

Ady szavain merengve, óhatatlanul jön a költői, kontemplatív kérdés: mennyire cintányéros cudar világ az, ahol pont Kövér László bírságolja meg pont Szanyi Tibort, zenei aláfestésként meg kereszténydemokrata ifjak ujjlengetés-gátló főzőkesztyűvel  ajándékozzák meg az elkövetőt? Mindkét figura ideáltipikus látlelete a magyar politika totális elzüllésének, nívótlanságának, bennük testesül meg talán legtökéletesebben a  torz-félresiklott rendszerváltás, a végtelen primitív közélet és a politikusok selejtessége.

Ujjlengetés Szanyi-módra

fotó: www.index.hu

Szóval lehet, hogy Szanyi be volt lőve rendesen (mondjuk Pálffy KDNP-s honatya is  be szok’  lenni, igaz, ő isten áldásával, ezért neki meg van bocsátva) az is lehet, hogy a Jobbik a munkaköri leírásban megfogalmazott antiszemita-rasszista rigmusait nyomatta, és persze nem zárható ki, hogy mindennek nyoma sincs a jegyzőkönyvben. De azért van abban valami mélységesen perverz, hogy a magyar országgyűlésben az a Szanyi Tibor tiltakozik kézzel-lábbal a rasszizmus ellen, aki az erdélyi magyarokat előszeretettel románozza. A többi néma csönd. Hogy pont a habzó szájú, legalpáribb fideszes politikus mond ítéletet erkölcsi kérdésekben az MSZP legvállalhatatlanabb, nem ritkán indokolatlanul szabad szájú politikusa fölött? Kőkemény rögmagyar valóság.

A következetes megtorló

forrás: Facebook

Így aztán semmit nem érdemes megjegyezni ebből a sztoriból. A történet sem e két díszpéldányról, sem a középső ujj elítélendő használatáról nem szól, hanem arról, hogy a magát jobbközépnek deklaráló Fidesz újfent csontig benyalt a Jobbiknak. Ennyi a lényeg. Gumicsont, akárcsak a Táncsics-díj átadása Szaniszló Ferencnek. Summa summarum: van a mi kis parlamentnek csúfolt nemzei homokozónk, amely hihetetlen erkölcsi mélyrepülésben van, és amely nekünk csak arra jó... Ahol a ház elnöke következetesen megtorol minden oda nem illő megnyilvánulást: a zsidózást, a cigányozást, a személyeskedő beszólásokat, a sértegetéseket, függetlenül attól, hogy melyik frakció képviselője a hunyó. Kivéve, amikor a Fidesz látványosan és az egészséges látszat kedvéért elmebetegezi a Jobbikot. Az ugyanis nem büntetendő. (Vajon a Horn Gyula halálát egykor szintén parlamenti ülés keretében váró Wittner Mária mit szól mindehhez?)

Mindenesetre gyönyörű országimázs: a kommunista diktatúra néhai szemefénye és üdvöskéje, a mocskolódó nácik kedvében járva példás büntetést szab ki a máskor szerencsétlenül románozó, egyébként valóban a kocsmai viselkedési normák parlamenti meghonosításában élen járó ellenzéki képviselőtársának. Jó étvágyat nekünk!