hacsaknem

Nem csalódtam Gyurcsány Ferencben. Persze a csalódáshoz az kellett volna, hogy az MSZP egykori -őszinteségi rohamának köszönhetően lebukott - vezéregyénisége, az „el lehet innen menni” elv leghitelesebb képviselője, a jobb időkre váró Demokratikus Koalíció frontembere, az éhségsztrájkolók legnagyobb politikusa, és a politikusok hős éhségsztrájkolója valami olyat nyilatkozzon, ami gyökeresen ellentmond korábbi állásfoglalásainak. De nem. Gyurcsány pontosan ugyanazt a retorikát emelte be újra a közbeszédbe, amellyel 2004-ben, és azóta folyamatosan a „nemzetáruló baloldali” jelzőt kiérdemelte. Határon túli magyarként nem fogtam padlót attól, hogy Fletó ma is ugyanazt gondolja a külhoni magyarok ügyéről, mint ezelőtt nyolc évvel. Megnyugtat, hogy tiszta a lelkiismerete, legfeljebb annyi az ő vétke, hogy „bántó szociális érveket” vonultatott fel a kettős állampolgárság elutasítása mellett. Nos, amennyiben a 23 millió román vendégmunkás Magyarországra özönlésének apokaliptikus képzete a bántó szociális érv bagatellizálható kategóriájába helyezhető, úgy valóban semmi oka a lelkiismeretfurdalásra.

Párhuzamosan azzal, hogy belpolitikai értelemben az LMP szimpatizánsok 70%-a szavazatának biztos tulajdonosaként definiálja pártját, hogy arrogáns módon a pofánkba tolja, számára a politika nem megélhetési kérdés (ha valakinek esetleg kétségei lettek volna efelől), hogy a magyarországi közélethez való viszonyulását egy jó csajról való ábrándozáshoz hasonlítja, a lényeg egy dologban ragadható meg:  „tartalmilag ma is egyet ért a 2004-es népszavazási kérdésre adott válaszokkal”.

Emlékeztetni szeretnék mindenkit, akinek ökölbe szorult a gyomra, és a megvetéstől a hányingeren át vezető gyűlöletig mindenféle érzések magukkal ragadták Meserházy Attila erdélyi bocsánatkérése kapcsán: ellenérzéseiknek, a megbocsáthatatlan bűnnel szembeni elkeseredett frusztrációjuknak nem megfelelő csatornázási célpontot választottak.

Mint írtam, nem lettem volna Mesterházy Attila helyében, amikor Gyurcsány Ferenc nevében, 8 éves fáziskéséssel bocsánatot kérni jött-ment Erdélybe. Groteszk, nevetséges, értékelhetetlen gesztusnak tartom most is, és Gyurcsány bumm.sk-nak adott interjúja megerősít abbéli meggyőződésemben, hogy helyes volt a megállapításom. A gyűlköletbeszéd határait feszegető fröcsögéseknek, az indulatokat levetkőzni nem képes zsigeri elutasításoknak, miként a visszafogott racionális megközelítéseknek is egyetlen elfogadható célpontja lehetett volna: Gyurcsány Ferenc. Akinek – bár saját bevallása szerint máig viselnie kell az évekkel ezelőtti kiállás ódiumának következményeit – jogosan az arcába lehetett, kellett volna mondani, hogy mi fáj nekünk. Azoknak, akiknek sok sok idő után is ugyanúgy fáj. Csakhogy ő nem adott rá lehetőséget. Ellenben  bukott, nagyon sok szempontból  vállalhatatlan, bizonyos meghatározó közéleti-társadalmi témákat jelenlétével és megszólalásaival hiteltelenítő (lásd: én is cigány vagyok) politikusi minőségében, úgy tűnik, Gyurcsány egyetlen dolgot szem elől tévesztett: hogy neki és pártjának nem az MSZP-t kell leváltania 2014-ben. A határon túliaknak szóló üzenetbe csomagolva, saját álláspontját legitimizálni akarva, Gyurcsány tulajdonképpen beszólt az MSZP-nek. Tudni véli ugyanis, hogy szoci barátai a szavazati jog megadását nehezményezik, ennek ismeretében pedig érthetetlennek találja külhoni kampányukat.

Kedves Gyurcsány Ferenc! Semmi kétségem afelől, hogy a Demokratikus Koalíció nem fogja kitenni Magyarország határain kívül a lábát, a külhoni szegény rokonok szavazataiért. Akarom mondani a magyarul beszélő román vendégmunkások kegyeiért. Nem mintha önkritikát gyakorolt volna, amelynek nyomán beléhasított a felismerés: esélye nincs arra, hogy valaha valaki, elszakított területen élő magyar még ebben az életben Gyurcsány mellé állna egy csoportképen. Hanem azért, mert a néhány százalékon álló népszerűség cseppet sem kecsegtető tényének ismeretében (az LMP szavazókkal vagy nélkülük) ezt kötelező haza üzenni.  Egy nem létező, önmagát sok ízben lejárató, az összefogás támpontjait az istennek nem találó, életképtelen baloldalról csak ilyen és hasonló sztereotípiákat lehet puffogtatni.

És most végre – publikus megnyilatkozásaim történetében talán először – bevallom: gusztustalanabbnak találom ezt a Gyurcsány-féle (balliberális) problémafelvetést, mint a Fidesz nehéztüzérségének bármelyik agymenését. Amiből - lássuk be - nem volt kevés. Hogy tudniillik: 

"Ne adja az isten, hogy egyszer legyen egy olyan magyar kormány, amit a határon túliak többletszavazatával választanak meg. Amit egy ilyen hoz destabilizációban, meg a magyar ügyek szembenállásában, azt nem szeretném megismerni. Szerintem a tűzzel játszik az, aki ezt teszi."

Egyetlen Ferink! Nincs az a magyar kormány, amelyet ebben a földi világban most vagy később a határon túliak többletszavazata segít a húsosfazék árnyékába. Nincs az a destabilizációs veszély, amely miatt ilyen jellegű blőd kijelentésekre kellene vetemedned. Megismétlem a kedvedért: nincs az a határon túli választójoggal rendelkező magyar közösség, amelynek szavazataival a DK, az LMP, az MSZP, vagy a Jobbik kormányra kerülhetne valaha. A Fideszre pedig ez pontosan ugyanennyire igaz. Ne rettegj ettől, a rettegés azoknak a kiváltsága, akik hatalmuk teljes tudatában valamiért mégis azoktól tartanak, akik jóval kevesebben vannak ebben a szép magyar hazában. Ne riogass, miként tetted 8 évvel ezelőtt, ennél antipatikusabb már aligha leszel azoknak a külhoniaknak a szemében, akiknek helyzetével soha egyetlen pillanatig nem tudtál együttérezni.

Tudom, hogy racionális eszmefuttatásodba az is belefér, hogy úgy gondold: a magyar kormánynak felelősséget kell vállalni a határon túli közösségekért. Én azonban a fentiek alapján – nem teljesen alaptalanul - csúsztatásnak érzem ezt az álszent nagyvonalúságot, úgy érzem, ugyanúgy ferdítesz, mint tetted 2004-ben azzal a nem kevés milliónyi románnal fenyegetve az anyaországot. Nem szeretném, ha valaha is olyan kormánya lenne Magyarországnak, amelynek nevében te fogsz felelősséget vállalni – nem közjogi értelemben – a határon túliakért. Nem azért, mert azt gondolnám, hogy a mostani magyar kormánynak szavazatokban mérhető pragmatikus eszköznél többet jelentenénk (bármennyire értetlenül álljak is a Fidesz-féle matematika előtt). Hanem mert fellengzős, önreflexióra képtelen, egykori csapattársaidat- saját jól felfogott érdekedben – hülyének néző kinyilatkoztatásaid legalább annyira arcpirítóak, mint amennyire dühítőek az ing-gatyaszaggató, téglaporosan véresmellű nemzeti és nemzetmentő diskurzusok.

Nem tudom, a Demokratikus Koalíció 1-2%-os támogatottsága bent tartja-e Gyurcsány elvtársat a nagypolitika harcaiban, de szerencsére ez nem az én problémám. Ami aggaszt, az az, hogy az Orbán-Gyurcsány tengely mentén alig van olyan választási lehetőség és támpont, amely a külhoni magyarok számára megnyugtató választ adhatna a megbocsáthatatlan sérelmekre. Akik Mesterházy Attilát Kolozsváron legszívesebben keresztre feszítették volna, azoknak ajánlom figyelmükbe a Gyurcsány Ferenccel készült remekbeszabott interjú üzenetét. Titokban remélem, hogy - amennyiben az indulatok helyett a racionalitásnak engednek teret - a határ valamennyi oldalán élő magyarokat hozzásegítheti a tisztánlátáshoz.