Vasárnap este, a választások eredményeit ismertető exit poll-ok, és a legelső reagálások tudomásul vétele után ezt írtam Facebook oldalamon: „Szánalmas, olcsó, dühítő: a rossz időjárás és az RMDSZ demobilizált az EMNP szerint. Már megint sehol egy önkritikát gyakorló, normális állásfoglalás. Hab a tortán: Tőkés örül a magyar képviselet megmaradásának. Ez a cinizmus engem végképp meghalad. Csalódott vagyok, és egyetértek Antal Árpival: két büdös nagy pofont adnék az egész bandának.”

Úgy terveztem, hogy egy jól megérdemelt, kiadós alvás után, az első, zsigeri megnyilvánulások elmúltával, virtuális papírra vetem gondolataimat ezzel a mágikusnak alig nevezhető december 9-ével kapcsolatban. Nem kérdés, hogy huszonéves demokráciánk legnagyobb téttel bíró, és egyben legnagyobb csalódást okozó parlamenti választásán vagyunk túl, amelyet én leginkább a félsiker és a kudarc közötti skálára helyeznék. Kicsit közelebb a kudarchoz. Semmiképpen nem örülhetünk annak, hogy a magyar szavazók közel kétharmada távol maradt az urnáktól.

Én úgy gondolom, hogy nagyon építő lenne, ha közösen belátnánk: mindkét párt hibázott a kampány során. A Néppárt a ma már semmitmondónak, és vigasztalanul üresnek számító autonómia ígérgetésével, a  konkrét megoldási javaslatok megfogalmazásának hiányával, az állandó konfrontációra, és a másikra mutogatásra berendezkedett kampánystratégiájával. De ami talán a legmegbocsáthatatlanabb: hogy a szórványt teljesen  zárójelbe tette és tudatosan hazudott a 6:3 történelmi lehetőségéről.

forrás: www.erdely.ma

Igy utólag visszatekintve be kell látnom, hogy másik oldalon az RMDSZ  talán eltúlozta azt, hogy riogatta az embereket:  ha nem ránk szavaztok, majd meglátjátok, hogy nélkülünk milyen rossz lesz. Bármennyire is „igaz”, hogy magyar érdekképviselet nélkül, egy kétharmadot ostromló pártszövetség ellenében sorsdöntő a magyar egység és az, hogy a szavazataink ne oszoljanak meg. Nem volt mozgósító ereje ennek az üzenetnek.

Mellékes kérdés: fene tudja, elég érv arra, hogy szavazatot szerezz, ha azzal manipulálsz, hogy (a kettőből) te vagy az egyetlen párt, amelynek neve magyarul is szerepel a szavazólapon? Ami tény, hogy viszonylag sok érvénytelen szavazat is született: a mindkét magyar párt bejuthat típusú, végtelenített módba helyezett, félrevezető retorika eredménye az lett, hogy a jó magyar emberek mindkét keretbe pecsételtek, mert nekik azt mondták, hogy a 2 több, mint az 1.

Másokkal ellentétben én úgy gondolom, hogy a derült égből villámcsapásként beálló havazás csak ránézésre húzta keresztül a magyar pártok számításait. A fentiekből adódó érdektelenséget, amelynek egyenes következménye a magyarok országos átlag alatti részvétele, az én álláspontom szerint  jótékonyan befolyásolta, hogy nagyon sok román választó sem mozdult ki a házból, combnyaktörést kockáztatva ezáltal.  Tragikomédiába illő kép: miközben az Erdélyt és az egész országot megbénító havazás jelentősen visszaszorította a magyarok választási kedvét, a legkisebb versenypárt azzal volt elfoglalva, hogy ellenfelét feljelentgesse. Mikor a déli órákban még beláthatatlan messzeségben volt a parlamenti küszöb elérése, az Erdélyi Magyar Néppárt Frunda  Györggyel volt elfoglalva. Groteszk. 

Azt gondolom, hogy nem lesz még egy esély arra, hogy ilyen módon jusson be magyar párt a parlamentbe. Éppen ezért lesz nagyon fontos – bár egyelőre az USL alkotmánymódosító többségét szemlélve ez majdnem lehetetlennek tűnik -  jól sáfárkodni ezzel a nagyon törékeny magyar parlamenti jelenléttel. Amelynek törékenységéhez a legkisebb magyar párt bőven hozzátette a magáét.

Az önkormányzati választásokon az EMNP az MPP-vel együtt összesen több, mint nyolcvanezer szavazatot kapott. Az MPP most nem indult. Fogalmazhatunk úgy is: akkor 80 000 magyar ember szavazott az RMDSZ ellen, most csak  58 000 az autonómiára és a föderalizmusra. Ez most akkor siker, félsiker, vagy kudarc?

Azt mondják egyes elemzők, hogy a néppárt félsikert ért el: teljesítette minimális célkitűzését, de elbukta a maximálisat. Egyetértek:  az 58 ezer szavazat parlamenti mandátumokat biztosított az amúgy is magát túlnyerő USL-nek, a csúfosan elvérzett ARD-nek és a Dan Diaconescu-féle Néppártnak. Orbaiszéket vadromán ember képviseli a parlamentben, és majdhogynem tragikus, de Kovászna megyében egy USL-s jelölt több szavazatot kapott, mint az EMNP jelöltje. Ha ez volt a minimális cél, akkor valóban: teljesítve.

Ezek mégis inkább elkeserítő tények. Amellett, hogy a hivatalos eredmények ismeretében kijelenthető, hogy 4 képviselői és egy 1 szenátori mandátumot veszített az RMDSZ, én még mindig reméltem, hogy lesz egy gerinces kiállás azok részéről, akik megosztották a magyarságot. Sem Orbán Viktort, sem Toróékat nem hallottam még szembenézni a számok igazságával. Azzal, hogy a 2 nem lett több mint az 1, és a 6:3-as történelmi lehetőség csúfos, "alternatív" veresége szinte képviselet nélkül hagyta  a magyarságot. Gerinc és emberi tartás kérdése lenne az, hogy a néppárt a választási kudarcért vállalja a felelősséget, és a szánalmas szereplést ne próbálja sikerként eladni. Aljas húzás a havazásra és az RMDSZ számlájára írni az eredményeket. Szép lenne kimondani: nagyon jól tudtuk, hogy a 6:3 vicc, és csupán hiúságunk, és buta önzésünk tette, hogy mindenáron végigvigyük ezt a kampányt, hogy hitegessük az embereket, és véletlenül se lépjünk vissza.

És miközben ezeket írom, szembejön a következő nyilatkozat, amelytől legszívesebben a falnak mennék: „Hogy nem sikerült elérni a 6:3-as alternatív küszöböt, mert ez most már bizonyos, ez látszik az adatokból, ez tulajdonképpen egy előre megjósolható, jó bizonysággal megjósolható eredmény volt.”  Keresem, de nem találom a bocsánatért esedezést.

Megdöbbenésemben, jobb híján Sütő Andrást idézném, aki Egy lócsiszár virágvasárnapja című művében így fogalmaz: "Aki forradalmat szít és nem viszi győzelemre, az tömeggyilkos." Igaz, hiteltelen pont Sütő Andrást idézni egy EMNP-s fanatikusnak, de mivel két nagy büdös pofont nem tudok adni az illetékeseknek, remélem hátha lesz vagy egy-két olyan személy, aki végiggondolja, mit akartam ezzel mondani. Bár, ha jobban belegondolok: azt, aki ilyen módon nézi hülyének a választóit, azt talán felpofozni is fölösleges. Szégyelld magad, Tibor! Én helyetted nem szégyellhetem magam, bármennyire is szeretném!

U.I. Tőkés posztkommunistázó elvtársnak pedig külön üzenem: ne örüljön a parlamenti képviselet megőrzésének egy olyan ember, aki mindent megtett azért, hogy ezt megakadályozza. Ne tetézze, ex-pispek úr!