hacsaknem

Szerintem nálam jobban kevesen várták ennek a kampánycsendnek a beálltát. Főleg azért gyúrtam már nagyon erre jótékonynak vélt csendre, mert meggyőződésem, hogy amit nem épít kitartó munkával az ember, a jelölt, a politikus, a párt, a szervezet, két urnák elé szólítás között, azt négy hét alatt aligha lehet eladni. Bármennyire hangosan is szól a propagandagépezet. A számvetés adventi csendjét nyilvánvalóan megtörik az internetes felületeken továbbfolytatott utolsó utáni próbálkozások arra, hogy jól irányzott virtuális jobb és bal horgokkal még egy utolsó csapást mérjünk politikai ellenfelünkre. Ami négy hét alatt nem jött össze, arra még talán egy nagyon utolsó esélyt kapunk emígyen.

Persze soha nem titkolt, ezúttal végképp elfogult, de ugyanakkor érvekkel alátámasztott eszmefuttatásom indoka, üzenete: akármekkora hó is lesz holnap, a magyaroknak el kell menniük szavazni. Megkockáztatom, hogy ismétlem magam (soha nem elégszer): erre azért van szükség, hogy egyfelől nemet mondjanak a román, kétharmadra törekvő fenyegető nacionalizmusnak, másfelől a Magyarországról finanszírozott, megosztásra és rombolásra felesküdött Erdélyi Magyar Néppártnak. Amely mindenfajta hiánypótló és alternatívát ígérő szándékkal ellentétben, létezésével és parlamenti választásokon való indulásával kizárólag a román pártok mandátumszámainak növelését segíti. Nem én mondom: a törvény algoritmusa, szakemberek véleménye, és előrejelzések egyaránt ezt jelzik. Aki a vesztesre szavaz, a románokra szavaz. Ennyire egyszerű. Főként, hogy ez a parlamenti választás is sajnálatos módon a magyar-magyar versenyről fog elhíresülni, és nem arról, hogy nehéz időkben a magyarok összezárnak. Ezt a kampányt sok szempontból a Fidesz-kedvenc EMNP nyerte.

Ha az egy kampányra jutó tüntetések és az autonómia-szemfényvesztést szolgáló fizetett politikai hirdetések számát nézzük, a Néppárt mindenképpen megnyerte ezt a versengést.

Ha az óriási közönségsikernek eladott, jobbára üres termekben, kultúrotthonokban elhangzott szónoklatok számát tekintjük, akkor ismét emelem kalapom a Néppárt előtt.

Ha a szimpátia szavazatokért folytatott egy főre eső populizmust és cselekvési mikénteket nélkülöző ígérethalmazt veszem alapul, a babérokat a  triple T-féle oldal aratja le.  

Ha a csúsztatások jellegét, vagy a politikai ellenfelek szájába adott valótlanságok sűrűségét tekintjük vonatkoztatási pontnak, szintén sok helyen ellentmondást nem tűrő győzelmet aratott a nemzeti vonulat.

Ha azt szemléljük, hogy a nagyon magyar és nagyon nemzeti szemléletmóddal bíró Néppárt folyamatosan a balkáni és Dambovita-parti politizálást és a román pártokkal folytatott alkukat hányja az RMDSZ szemére, akkor a legyen minél több Nagy Románia Pártos (PRM) EMNP színekben delegált urnabiztos versenyt értelemszerűen szintén Tőkés pártfogoltjai nyerték.  

Ha a gonosz ez a világ alapvetésű, összeesküvés-elméleti alappilléreken nyugvó fenyegetettség és áldozatszerep képezi a vizsgálódás epicentrumát, akkor az EMNP ebben a kategóriában is több testhosszal megelőzte ellenfelét.

Megtörtem a kampánycsendet. Mert kötelességemnek éreztem leírni, hogy holnap, december 9-én ezeknél a sehova nem vezető vadmagyar (negatív) kampánysikereknél sokkal fontosabb döntést kell hozni. Amely döntés  túlmutat azon az izzadság- és lábszagú, és mint ilyen, rendkívül keserves próbálkozáson, hogy a Néppárt ellenjelöltje - amely még véletlenül sem az USL, ARD, vagy PPDD, hanem az RMDSZ - ne jusson a parlament közelébe sem. Ezért semmi nem túl drága. Ezért koholt vádakat, sztorikat is kötelező kitalálni, és állandó jelleggel a másikkal lehet büntetlenül foglalkozni.

Ahogyan nálam sokkal okosabb emberek mondanák: jó magyar szokás szerint együk meg egymást! Miért is ne? Ha az eddig is már jól ismert sirámok nem voltak elegendőek, jussunk el odáig, hogy jelentsük fel magyar szomszédunkat mert egy almafát ültetett saját kertjébe, amely 15 év múlva árnyékot fog vetni féltett veteményes kertecskénkre! Valóban ezek volnánk mi magyarok? Román testvéreink tapsolhatnak örömükben. Sőt, ha elég eszük lesz elég sokaknak, akkor lesöpörnek minket az asztalról december 9-én.

Az urnanyitás előtti kampánycsendben lehet rajta merengeni.