Végérvényesen megcsömörlöttem ettől az autonómiázós, szűzmáriázós, téglaporos mellű, alternatívát kínáló nemzeti oldaltól. Elegem van a mondvacsinált hősökből, a mártírokból és az áldozatokból. Az aggodalmaskodókból, akik azt mondják, hogy félelemre nem lehet jövőt építeni, de akik állandóan nemzettársaiktól féltik az erdélyi magyarokat. Azokból, akiknek semmi sem túl drága ahhoz, hogy keresztbe tegyenek azoknak, akikkel a történelem hajnalán egy csapatban játszottak. Azokból, akik évekig jól megéltek és ma is jól élnek abból, amit most úton útfélen szembeköpnek.

Elegem van Kolozsváron az állandó autonómia köré épülő hamis  retorikából, és abból, ahogyan a Jégkorszakot idézve, nagyszájú, ügyefogyott földi lajhárként az olvadozó jégtáblákon ugrabugrálva és ügyeskedve játsszák el naponta  frusztrált magyar emberek a hattyú halálát. Nem, engem ebben a pillanatban semennyire nem érdekelnek a baszkok és a katalánok, a föderalizmus, vagy a fiskális föderalizmus.

Pontosan tudom, hogy ebben a zavaros, történelmi lehetőségektől hangos, ám földhözragadtan magyarellenes közhangulatban, mit jelent egy Szászfenesen kihelyezett autonómiát hirdető plakát. Pontosan ugyanazt, amit júniusban a többnyelvű Kolozsvár tábla: fizetett politikai hirdetést. Előzmények és következmények nélkül. Hamis és aljas azáltal önsajnálkozni és a döglött macskát a kerítésen átdobni, hogy a Központi Választási Iroda milyen döntést hozott ez ügyben. És hogy a nevezett iroda RMDSZ-es tagja miként szavazott ez ügyben. Ha valaki komolyan gondolja a mindenek fölött álló nemzeti érdeket, akkor megvárja az autonómiázással a december 9-ét. Ha valakinek komolyan vehető megvalósíthatósági tanulmánya van a dologról, akkor nem fizetett politikai hirdetések erejéig gondolkodik róla, hanem távlatilag. Akinek vannak „hogyanjai” a „mit” kezdetű kérdésekre, annak nem mindenről az RMDSZ jut eszébe. Mint Mórickának. Akinek mindenről „az” jut eszébe.

Elegem van az Erdélyi Magyar Néppárt állandó konfrontációra épülő és magyar veszéllyel riogató kampányából. Kolozsváron, magyarként ebben a pillanatban leszarom az autonómiátokat. Bízom benne, hogy stratégiai alapokon nyugvó állandó egzisztenciális fenyegetettségetekhez visszatérő kampányüzeneteitek nem zavarták össze annyira a jó magyar embereket, hogy ne lássák meg a mézesmadzagot, és a tartalom nélküli lufit. És azt, hogy minden, amit egy hónap alatt lekommunikáltatok, annak semmi köze a pragmatikusan megközelíthető közérdekhez, a köz prioritási listájához. Köze nincs semminek a valós problémákhoz, de leginkább az érvényre juttatás módozataihoz. Mikor lesz autonómia és hogyan, amikor egyetlen olyan román párt nincs ebben a pillanatban, amely a Tőkés-féle Erdélyi Magyar Néppárttal egy asztalhoz leülne tárgyalni. Tárgyalás nélkül márpedig nem lesz autonómia. Se föderalizmus.

Elegem van abból, hogy hazudtok szemrebbenés nélkül: a kettő azért nem lesz több, mint az egy, mert matematikailag lehetetlen. Az EMNP a küszöb közelébe sem kerül, de súlyos szavazatokat ad át a román pártoknak. A románok márpedig megint mennek szavazni, a kérdés az, hogy ez a másikra mutogatás mennyire mozgósítja a magyar embereket. Mindenesetre a fentiek tudatában kell vasárnap döntést hozni.

És ugye a kampány után a fizetett politikai hirdetéseket leveszik?