Nemzetegyesítési vízió: vajon tényleg így kell ezt csinálni?

H_A Címkék: választójog határon túli magyarok Semjén Zsolt könnyített honosítás nemzetegyesítés Fidesz-KDNP Szabadka2012.09.13. 10:20

Baltás gyilkosok derűs nyugalommal való kiadatása,  a családon belüli erőszak leküzdésére tett fergeteges ajánlatok, groteszk éhségsztrájkok és biszkubélák jól időzített őrizetbe vételének idején, majdhogynem természetes, hogy elsikkadnak a Fidesz-KDNP nemzetpolitikai dimenziójú – a fentieknél nem kevésbé súlyos és nevetséges – megaszondásai és ténykedései. Olvasom, hogy a minap Szabadkára (a gyengébbek kedvéért Szerbiára, ha úgy tetszik, a Vajdaságra kell gondolni) szállt ki Magyarország nemzetpolitikai felmentő serege, hogy részt vegyen, és – ha már ott volt – világossá tegyen ezt-azt (a városháza építésének 100-ik évfordulója apropóján).

magyar zászlók.jpg

forrás: www.semjenzsolt.hu

A szerb-magyar viszony útvesztői mellett természetesen a könnyített honosítással kapcsolatos sikertörténetről esett szó. Bármennyire is kezd lábszagúvá válni ez a sztori, úgy gondolom, hogy megér egy (újabb) eszmefuttatást ez a kérdés. Ha már az előzetes választási regisztráció oly nagy port kavar, hogy Gyurcsány sem hajlandó táplálkozni miatta. Az a Gyurcsány, aki 2004 december 5-éről, és általában mindenről tehet, ami a határon túli igazi magyaroknak meghatározott időközönként fájni szokott.

Nos, a Szabadkán elhangzott soron lévő nemzetmentő előadás lényege:

-          A mai körülmények között csupán a magyar állampolgárság megadása és a nemzet közjogi újraegyesítése képes begyógyítani a történelmi sebeket, és képes azt az erős impulzust adni, amely megállíthatja, sőt megfordíthatja az asszimilációt;

-          Ahogy egy magyar nemzet van, úgy csak egy magyar állampolgárság létezhet (vagyis nincs a és b kategóriájú állampolgár) ehhez két dolog szükséges: magyar útlevél és szavazati jog. A 2014-ben megalakuló országgyűlés összetétele már az anyaországi és a külhoni magyarság szavazatai alapján alakul ki, így a következő választások után már valóban összmagyar parlament lesz Budapesten.

-          „Önöknek jár a szavazati jog. Azok az állampolgárok, akik nem rendelkeznek magyar lakcímmel, kapnak egy levelet, amelyben nyilatkoznak, hogy óhajtanak szavazni, vagy sem, s ezáltal regisztrálva lesznek, mint magyar szavazók, hogy kíván-e szavazni, vagy sem. Ezt követően kapnak egy borítékot, amelyben benne lesz a szavazócédula, amelyet csak vissza kell küldeni, és leadták a szavazatukat.”

A sovinizmus és a kozmopolitizmus között meghúzódó, a nacionalizmus és magyarkodás vádját elutasító, egészségesen sikeres, tömjénfüstbe burkolt Fidesz-KDNP-féle nemzetpolitikai öndefiníciót nem kívánom kommentálni, a fentiekről viszont szólnék néhány szót. Semjén Zsolttal ellentétben – aki a nemzetpolitika filozófiai átgondolásának szükségességéről tartott hangzatos előadást – én fontosabbnak tartanám, ha ezt az egész könnyített honosításos dolgot megtisztítanák ettől az ájtatoskodó, leginkább nem létező erkölcsi alapokat mindenáron súrolni akaró szándéktól és attól, hogy szinte kierőszakolni akarják a könnybelábadt szemeket, a sírig tartó hűséget az iránt a magyar kormány iránt, amely 2/3-os többséggel megadta azt, amit az elmúlt nyolc év nem.

Először is azt gondolom, hogy bár a történelmi sebek begyógyítására tett kísérlet minden esetben dicséretes dolog, a történelmi sebekhez való állandó visszatérés, és azoknak vonatkoztatási pontként való definiálása nagyon könnyen bumeráng effektust produkál. A 97 éves erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai János bácsinak minden bizonnyal megremeg a térde, amikor kezébe veszi a honosítási okiratot, de kétlem, hogy sebei (azok a sebek, amelyekről Semjén Zsoltikáknak aligha lehet fogalmuk) életében begyógyulnának. A 21 éves diáknak valószínűleg sokkal inkább lehetőséget jelent a magyar állampolgárság, mint jóvátételt, vagy gyógyírt. Persze – nemzetpolitikai alapon – jól meg lehet botránkozni ezen, de lássuk be: a schengeni határ áthidalása sokak számára még mindig nem magától értetődőség, e tekintetben tényleg jól fog a magyar útlevél. De ennyi.

Másodszor: hogy bármiféle asszimiláció megállítható volna a magyar állampolgárság puszta odaítélése által? Erőteljesen kétlem. (De mondjuk ha a határon túli magyar anyáknak egy vagy kettő helyett, három, négy vagy öt gyermeke születne – ahogy Varga István orbánviktori álmában elképzelte - akkor a családon belüli erőszak nem, de az asszimiláció kétségtelenül fékezhetőbb volna.) Hogy közvetett szerepe lehet, azt elképzelhetőnek tartom, de nem úgy, ahogy a Fidesz-KDNP véli. Nem azáltal, hogy az emberek megszerzik a magyar állampolgárságot, hanem hogy érzik: Magyarország számon tartja őket, és nem pusztán külföldiek az anyaország számára. Ez pedig állampolgársággal és anélkül, vagy fennáll vagy sem. Éppen ezért üzenném ez úton, a mindenható magyar kormánynak: a határon túli magyarok asszimilálódásának korlátozásához sokkal több tényező szükséges, mint gondolnák, és ebben a magyar állampolgárság odaítélése sokadrangú jelentőséggel bír. Sokkal fontosabb ennél az általános hangulat, a román–magyar, szlovák-magyar, ukrán-magyar, szerb-magyar viszony, és hogy ez a kapcsolat állami szinten mennyire pozitív és harmonikus. Az, hogy az emberek tudják természetesen, pozitívan megélni a magyarsághoz való tartozásukat, ehhez társuljon egy minél szélesebb jogrendszer, amely lehetővé teszi ennek technikai megvalósítását is. Szerintem fölösleges filozófálgatások helyett, inkább ezt kellene figyelemmel kísérni. Ugye nem szükséges egyenként kifejtenem, mennyi jót tett az elmúlt évek Fidesz-KDNP nemzetpolitizálása ezekben az országokban, a többség-kisebbség viszonyának alakulásában?

Harmadsorban: határon túli magyarként (magamra vettem ugyanis a Szabadkán elhangzottakat) úgy gondolom, távolról sem evidencia, hogy jár nekem a szavazati jog. Szavazati jogommal akkor kívánok majd élni, amikor Magyarország adófizető polgára leszek (ha ezt szeretném). Főleg úgy, hogy számomra nem kérdés, az anyaországban nem létezik széleskörű társadalmi konszenzus ebben az ügyben – ahogy Gyurcsányék idején sem volt – így a szavazati jog bónuszként való odaítélése az állampolgárság mellé, nem föltétlenül tesz jót a határokon átívelő kapcsolatoknak, a határon túli magyarok budapesti megítélésének. Azt, hogy igenis léteznek  A és B kategóriájú magyarok, senki nem bizonyította jobban, mint a jelenleg regnáló kormány, így legalábbis cinikus most a szavazati jogot emlegetni e nyilvánvaló megkülönböztetés kiküszöbölésének elengedhetetlen feltételei között. Cinikus azt mondani, hogy a magyar nemzet részének lenni csak  magyar útlevéllel és szavazati joggal lehet igazán.

De legfőképpen cinikus ezt úgy mondani, hogy azért eléggé nyilvánvaló: a történelmi igazságtétel szándékát egyértelműen felülírja a magyarországi politikai erők egymás sarokba szorítására irányuló erőfeszítése, amelynek egyszerű és földhözragadt eszközét jelenti ez a könnyített honosítás. Sem többet, sem kevesebbet. Más szavakkal: a választási számítgatások mocsarába süllyedt ez az egyébként túlságosan is fontos ügy, és fene tudja milyen hatással lesz a demokrácia jövőjére, a határokat átívelő, magyar-magyar kapcsolatokra.

Tudom, hogy Semjénék szerint jár nekem, és – amint a fenti ábra is mutatja – egy-két postai levelezéssel szerintük nyélbe is üthető, hogy szavazni tudjanak a határon túliak, mert ugyebár a nemzetegyesítési vízió ezt megköveteli. Ettől, és bármilyen anyaországhoz kapcsolódó lelki kötődéstől, ezek az emberek lakóhelyükön már rendelkeznek szavazati joggal, illetve a romániai, szlovákiai, ukrajnai, szerbiai ésatöbbi magyar pártokon keresztül politikai képviselettel. Mennyire helyénvaló, hogy őket csak külsőleg, vagy egyáltalán nem érintő kérdések eldöntését egyik vagy másik magyarországi politikai erő kezébe adják? Mennyire kompetens e kérdés eldöntésében az, aki életvitelszerűen távol tartózkodik e döntések meghozatalának helyszínétől?

És végül: pontosan azért, mert a magyar politikai erők közül egyet sem tudok, amely hullámvölgyek nélkül és őszintén kiállt volna a magyar állampolgárság odaítélése mellett, nem zárom ki, hogy amit most odaadnak, azt a jövőben akár meg is vonhatják, ha a majdani kontextuális kormányzati érdekek úgy kívánják. Veszélyes dolog ez, és félek, hogy a 2004-es népszavazás okozta trauma - súlyosságát tekintve - messzi eltörpül azok mellett a lelki sérelmek mellett, amelyeket a szavazati jog esetleges megvonása okoz. Az valóban jogfosztásnak minősül majd, és ahelyett, hogy egy nemzetet egyesítenének, akár betömhetetlen lövészárkokat is áshatnak a határ különböző oldalai között. El lehet rajta merengeni: valóban ez a cél?

· 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

https://hacsaknem.blog.hu/api/trackback/id/tr54774340

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2012.09.13. 13:57:01

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Donoter 2012.09.14. 11:31:58

Már az elején le szeretném szögezni az állampolgárság - mint ahogy a nevében is írva van - nem politikai párthoz való kötődést jelenti hanem a mindenkori Magyar államhoz, Magyarországhoz, Köztársasághoz, Szent koronához mindenkinek hite szerint való közjogi viszony. Vegyük úgy, csupán a történelem fintora, hogy ezt a Fidesz-KDNP kormány országlása tette lehetővé, mivel a bal-liberális országlás a december 5-i kitagadó propagandáján túl mást nem tudott nyújtani. Az állampolgárság a szavazati joggal jár együtt, még Romániában is. Nem tudom mennyire figyelte az idei nyár vagy a legutóbbi romániai elnökválasztás eseményeit, eredményeit. A feliratkozás a választási listára senki számára nem kötelező sem határon innen vagy túl, de ha még feliratkozok is reá akkor sem vagyok köteles szavazni. Tehát hol van itt a gond? A kisebbségben lévő határon kívüliek helyzet mindig és mindenkor az illető ország határain belül fognak megoldódni vagy sem. Természetesen nem mindegy az anyaország tekintélye, ereje, gazdasági potenciálja, szavahivetősége és támogatása sem, de ha az én határon kívüli szavazatom is ott van az anyaország parlamentjében, jogos elvárásaimat meg tudom szólaltatni közvetlenül a törvény hozásban. Végezetül sem a kettős állampolgárság, sem a szavazati jog nem gyógyír semmiféle asszimilációra csupán egy tényezője a sok-sok más tényező között a megmaradásért vívott tenni akarásban.

pierre bayle 2012.09.17. 10:39:18

Az ELEMI LOGIKA azt diktálja, hogy aki nem Magyarországon fizet adót, aki nem érzi a bőrén a Magyarországon regnáló kormány szociálpolitikai/oktatáspolitikai/társadalompolitikai intézkedéseit, az NE szavazzon egy magyar politikai alakulatra se (még ha ezek az idióták meg is adták erre a jogot). A választáson való részvétel nem feltétele a nemzet közösségéhez való tartozásnak. Egy választás = versengő politikai ajánlatok közötti döntés, amelyben fair módon az ember akkor vesz részt, ha felvállalja a következményeit is. A szabadkai/kolozsvári/ungvári/selmecbányai magyarnak - ha otthon él, s csak látogatóba jön néha - nem szabadna szavaznia a magyarországi választásokon.
süti beállítások módosítása